Késmárk belvárosában két evangélikus templom áll egymás szomszédságában. Az újabb, orientalista stílusú templom rejti Thökölyi Imre végső nyughelyét. A fából készült ótemplom nemzeti kulturális emlék. A Szentháromság tiszteletére emelt, eredeti formáját, jellegét őrző fatemplomban napjainkban is evangélikus istentiszteleteket tartanak.
A késmárki protestáns fatemplom a protestáns vallás elnyomásának idejéből származik. Ebben az időben a protestánsok templomot csak az 1681. évi Soproni Országgyűlés 26. artikulusa, azaz törvénycikke alapján kiadott engedéllyel építhettek. A templomok csak a városfalakon kívül épülhettek, kizárólag fából, tornyok és harangok, valamint szilárd alapok nélkül.
1687-ben kezdték el a templom építését. A falakhoz és a mennyezethez vörösfenyőt, a tartóoszlopokhoz tiszafát használtak. Az épületnek egy év alatt kellett elkészülnie. A munkálatok azonban lassan haladtak, ezért a svéd királytól kértek segítséget, aki hajóácsokat küldött. Ennek köszönhető, hogy a templom mennyezete egy fordított hajófenékre hasonlít, kerek ablakai pedig hajókabinok ablakaira emlékeztetnek.
Az elkészült templomot később kibővítették. A népi barokk stílusú templomot 1717. augusztus 15-én, a Szentháromság ünnepe után szentelték fel. A protestánsok egész Észak-Európából anyagilag segítették az építkezést. A svéd, valamint a dán király saját területén jótékonysági gyűjtést rendelt el, amely két és fél évig tartott.
Bár az építők kezét megkötötték a kérlelhetetlen szabályok, lenyűgöző belső teret alkottak. A falakra és a deszkával borított, világoskék mennyezetre bibliai jeleneteket, apostolokat és kövér bárányfelhőket festettek; mindez mesebeli hangulatot áraszt.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A templom építéséhez a poprádi Müttermann György építészt, valamint a lőcsei származású Mayer és Kramer festőművészeket kérték fel. Az orgonát Csajkovszký Lőrinc lőcsei orgonaépítő mester készítette el. Koebinszký Márton iglói orgonaépítő mester egy további, idősebb, hatregiszteres orgonát csatlakoztatott a már meglévőhöz. A faragott karzatok Lerch János munkái.
A barokk oltár festett háttérrel a Kálvária jelenetét örökíti meg. A keresztre feszített Krisztus plasztikája alatt Szűz Mária, Szent János és Mária Magdolna szobrai láthatók, két oldalon pedig az Ószövetség alakjait, Mózest és Áront ábrázolták. Alkotója szintén a már említett Lerch János volt.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Az arany angyal alakzatán és a hozzá vezető lépcsőkön nyugvó szószéket is Lerch János készítette, amelyet Krisztust és a négy evangélistát ábrázoló plasztikák díszítenek. A keresztelőmedence az oltár előtti alapzaton áll, fedele rézből készült, körülötte pedig díszrács található. 1690-ből származik.
Az ezerötszáz fő befogadására alkalmas protestáns fatemplomban külön helyük volt a város vezetőinek, a tehetős polgároknak, a férfiaknak, a nőknek és a diákoknak.
A templom állaga fokozatosan romlott, így a helyi evangélikus hívek a 19. század második felében az ótemplom tőszomszédságában felépítették az új evangélikus templomot. Korábbi írásunkban a különleges késmárki új evangélikus templomról is beszámoltunk.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Ugyanakkor a fatemplomot sem hagyták a sorsára. Az elmúlt időszakban többször javították. Az állam által védett műemlékek nyilvántartásába 1892-ben vették fel. A templomot 1991-ben szolgáltatták vissza az egyháznak. Az 1991 és 1997 között zajló felújítást az egyház maga kezdte meg. A felújítás 15 millió szlovák koronába került, amelynek legnagyobb részét a Pro Slovakia Alapítvány fedezte, de nagy összeggel járultak hozzá Szepesség egykori, ma Németországban és Ausztriában élő elszármazottjai is.
A felújításnak köszönhetően mára a szakrális hely ismét méltó helyszíne a késmárki evangélikus egyház istentiszteleteinek.
A késmárki evangélikus ótemplom 2008-ban a Kárpátok ívének további hét fatemplomával együtt felkerült az UNESCO Világörökségi Listájára.
Forrás: tatryspispieniny.sk; evangelikus.hu; slovakia.travel/hu
Pásztor Péter/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
