Már nem hozza, hanem viszi a vizet a Duna – kisvíz esetén csatornaként működik a folyó Lajos P. János2026. 08. 21., p – 16:50
A Duna vízállása ugyan már elrugaszkodott a gödör aljától, de még mindig rendkívül alacsony. A folyam alacsony vízhozama nem szokatlan, rendszeresen ismétlődő jelenség, de az idei kilóg a sorból, a hossza és a hozzá kapcsolódó szárazság miatt. A folyó az alacsony vízállás miatt már nem hozza a vizet, hanem vízelvezető csatornaként működik.
Komoly vízellátási problémát is okozhat a Duna tartósan alacsony vízállása a Nyugat-Szlovákiában, Pozsonytól egészen Párkányig, derül ki a BROZ Természetvédő Egyesület tanulmányából. Habár a Duna vízszintje már néhány napja emelkedőben van – Medvénél például augusztus 18-án még -32 cm-en állt, ma (péntek) viszont már +47 cm volt, vagyis csaknem 80 cm-t emelkedett –, de ez még mindig nagyon alacsony érték.
„Jelenleg a Duna vízhozama már annyira alacsony, hogy a folyó nem látja el vízzel a környező természetet, hanem inkább vízelvezetőként működik: ahogy csökken a vízszintje, a környező területekről is magával húzza a vizet”
– áll a szervezet tanulmányában.
Szerintük ennek az ivóvízellátásra is komoly hatása van. Pozsony környékén emiatt több tíz centiméterrel, egyes helyeken akár egy méterrel is csökkent a talajvíz szintje.
„Ha az aszály folytatódik, a Csallóköz alacsonyabban fekvő részein is csökkenni fog a talajvíz szintje”
– állítja a BROZ.
A szervezet szerint ezért is fontos a víz megtartása a tájban, a vizes élőhelyek helyreállítása. A Duna menti táj számára fontos az átfolyó mellékágak és a hozzájuk minél jobban kapcsolódó vizes élőhelyek helyreállítása is. „Ideális esetben a mellékágak átfolyóvá tételét úgy kellene megtervezni és megvalósítani, hogy még alacsony vízhozamok mellett is folyamatosan áramoljon bennük a víz” – véli a szervezet. Szerintük így lehet elérni a leghatékonyabban az elszivárgott talajvíz visszapótlását az altalajba.
A jelenlegi kisvíz még nem végzetes
Szerintük azonban a jelenlegi alacsony vízállás egyelőre nincs végzetes hatással a felszín alatti vízkészletre, amellyel a Duna mentén a nagy vastagságú kavicshordaléknak köszönhetően rendelkezünk. A jelenlegi helyzetnek azonban figyelmeztető jelként kell szolgálnia: ha a Duna felszíni vize nem áll stabilan és korlátlanul rendelkezésünkre, a jövőben a felszín alatti vízkészletek is veszélybe kerülhetnek, ezért mindent meg kell tennünk ennek megelőzésére.
Egyes klimatológusok már hosszabb ideje a Duna vízhozamának változó rendszerét, az alacsony vízhozamú időszakok gyakoribbá válását vagy elhúzódását, illetve a szélsőségesen alacsony vízhozamok kockázatának növekedését jelzik előre.
Kapcsolódó cikkünk
Folytatódik a Duna „szárazföldi deltájának” a helyreállítása, egy újabb sziget jött létre a folyón.
A Bős melletti Kis Foki Duna-ág hosszú éveken át el volt vágva a főmedertől, ezt újította fel a WWF Slovensko és a BROZ természetvédelmi egyesület, a Coca-Cola Foundation támogatásával. Ez már a második megújított Duna-ág, a Foki vagy most már Nagy-Foki ágat tavaly adta át a BROZ természetvédelmi egyesület. A Kis-Foki ág egy rövidebb, mintegy 350-400 méteres szakasz, amely a végén Nagy-Foki ágba csatlakozik be.
8000 köbméter üledék
A Kis Foki, történelmi nevén az Istragovi-ág része, egykor az egyedülálló dunai ágrendszerhez tartozott. A víz itt természetes módon kanyargott, a kavicsos hordalékrétegeken keresztül tisztult, és feltöltötte a Csallóköz alatt húzódó hatalmas felszín alatti vízkészletet. Az elmúlt évszázad emberi beavatkozásai, köztük a bősi vízerőmű megépítése azonban megszakították ezt a körforgást. Az ágak száradni és iszappal feltöltődni kezdtek. Ma ez a történet változóban van, és egyre több víz marad a tájban. Az ágból ugyanis fokozatosan több mint 8 ezer köbméter üledéket és hordalékot távolítottak el.
„A Kis-Foki ág úgy lett kialakítva, hogy több száz méteren keresztül kimélyítettük a korábban száraz területet. Ma a víz tényleg eljut olyan helyekre, ahol hosszú évek óta nem volt”
– magyarázta az Új Szónak Martina Pauliková, a WWF programfelelőse. Az ilyen revitalizációnak szerinte sokrétű előnye van. „Táplálja a tájat vízzel, javítja a vízháztartást, élőhelyeket teremt a vízi állatoknak, segít a klímaváltozás ellen, segít az árvízvédelemben, mert közel kilencezer köbméternyi további víz tárolására alkalmas helyet hoztak létre, ami korábban itt nem volt” – magyarázza Pauliková.
Fontosnak tartja azt is, hogy a Kis-Foki ág becsatlakozik a korábban elkészült Nagy-Foki ágba.
„Ez erősíti a Foki-ág hatását, amely itt a közelben található, mert a gyorsan áramló víz alapvetően elmossa azokat a hordalékokat, amelyek a Nagy-Foki végén kezdenek lerakódni, mivel ott a víz sebessége már nem elég erős”
– mondta a szakember.
A Nagy-Foki ágban már ívnak a halak
A Nagy-Foki ágat, amely több mint 2 km hosszú, egy évvel ezelőtt adták át, de már érezhető a hatása.
„Olyan területen nyitottunk egy mellékágat, amely nagyon gazdag élőhely volt: halak fontos szaporodási helye volt, madarak fészkelőhelyei voltak itt”
– magyarázza Karolína Sobeková, a BROZ természetvédelmi egyesület munkatársa. A megnyitás óta eltelt egy évben folyamatosan figyelik, monitorozzák a szakaszt. „Már most tudjuk, hogy a halak használják ezt a mellékágat, mivel idén már lezajlott a monitoring is abban az időszakban, amikor ívnak” – tájékoztatott a szakértő.
A WWF Slovensko több régióban is jelen van
„A Kis Foki-ág helyreállítása bizonyítja, hogy ha visszaadjuk a folyónak természetes terét, a természet azonnal meghálálja” – magyarázta Miroslava Plassmann, a WWF Szlovákia igazgatója. Szerinte nem csupán egyetlen ág megmentéséről van szó, hanem a táj éghajlatváltozással szembeni általános ellenálló képességéről is.
„Minden liter víz, amelyet ennek a projektnek köszönhetően az ágrendszerben tartunk, segít stabilizálni a felszín alatti vízkészleteket, és védeni azt a biológiai sokféleséget, amely létfontosságú kapcsolatban áll a Dunával”
– magyarázta az igazgató.
A WWF Slovensko nemcsak a Duna-mentén aktív. „A Kis-Foki ág megnyitása a WWF hosszú távú stratégiájának vagy törekvésének része a vízvédelmi programon belül – modta az Új Szónak Plessmann. – Ez a program egész Szlovákiát lefedi, de Pozsony, Erdőhát és a Garam-medence a prioritás.”
A szlovákiai projekt a Coca-Cola Europe és a Coca-Cola HBC támogatásával megvalósuló, egész Európára kiterjedő Living Danube Partnership kezdeményezés második hullámának része. Az első szakasz során Európa-szerte 6 ország 9 helyszínét sikerült helyreállítani, és ezzel több mint 13 millió köbméter vizet visszajuttatni a természetbe. A második szakaszban a projekt Romániában, Magyarországon, Bulgáriában, Ukrajnában, Szlovákiában és Csehországban bővíti a helyreállítási tevékenységeket. „A víz közös erőforrás, ezért védelme minden szektor együttműködését igényli. A Kis-Foki projekt bizonyítja, hogy a táj helyreállításába történő közös befektetés hosszú távú hasznot hoz az emberek és a környezet számára egyaránt” – véli Michal Čubrík, a Coca-Cola cseh és szlovákiai részlegének külső kapcsolatokért felelős menedzsere.
Érdekes 343 méternyi ág átjárhatóvá tétele, amellyel véglegesen megszűnt az átfolyást akadályozó gát,8 327 m³ üledék és hordalék eltávolítása, amelyek feltöltötték a medret,Csaknem 20 hektárnyi, kiszáradással veszélyeztetett környező ökoszisztéma állapotának javítása,8 790 m³ új tér létrehozása a víz számára a tájban. A Kis-Foki ág újranyitásának eredményei Már csak a Foki-ágban folyik a víz
A mostani száraz időszakban a Duna teljes szlovákiai szakaszán csupán egyetlen olyan mellékág maradt, amelyben folyik a víz, és amely közvetlenül kapcsolódik a folyó főmedréhez. Ez a Foki-ág, illetve annak Kis-Fokinak nevezett mellékága Bős közelében. A 2,2 kilométer hosszú Foki-ág revitalizációját 2025-ben fejezte be a BROZ, hozzá kapcsolódó Kis-Foki ágat pedig 2025/2026 telén az úgynevezett a WWF Szlovákiával együttműködve valósították meg.
A BROZ szerint ez annak köszönhető, hogy a Magyarországgal kötött nemzetközi megállapodások és alapján Szlovákia köteles betartani a nemzetközileg meghatározott vízhozamokat, vagyis most is 400 m3/s vizet kell juttatnia az Öreg-Dunába.
A Duna eredeti medre ezen a szakaszon nem a fő hajózási útvonal, ezért a Foki-ág revitalizációjakor a hajózás miatt nem állapítottak meg olyan korlátozásokat az ág teljes dunai bekötésére, amilyeneket a folyó kezelője a Duna más szakaszain rendszerint előír. A többi ágat úgy kapcsolták a Dunához, hogy azokba a hajózás biztosítása miatt alacsony vízállásnál már nem jut víz.
Az aszály szerencsére nem jött túl korán, de így is sokat árthat
A BROZ szerint az aszály egyelőre nincs végzetes hatással a Duna állatvilágára sem. „Szerencsére akkor érkezett, amikor szinte minden állat már túl van a szaporodáson, az utódok felnevelésén” – magyarázza a tanulmány. Másodlagos veszteségek azonban biztosan lesznek az aszály miatt.
„Talán a legnagyobb probléma az, hogy az aszály nem hirtelen, nem egyetlen hónap alatt következett be. A csapadékhiányos száraz időszak már ősz óta tart, és nemcsak a folyókban, hanem mindenekelőtt a talajban van vízhiány”
– magyarázza a szervezet.
A dunai állatpopulációkat valószínűleg közvetve, a táplálékhiányon keresztül érinti majd az aszály. Ez a hatás az állatcsoportok többségénél jelentkezhet. Ennek következtében azok a fiatal egyedek a tél előtt nem tudnak elegendő tartalékot felhalmozni, és nem élik túl a telet. A vándorló fajok esetében a fiatal egyedeknek nem lesz elegendő energiájuk, ami növelheti az elhullást a vonulás során.
Kapcsolódó cikkünk
A Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Egyesület (BROZ) helyreállította az Öreg-Duna egyik korábbi mellékágát, a Foki-ágat, Bős közelében. A terepmunkák 11 hónapig tartottak. Az ág kiásásával és a fő mederhez való csatlakoztatásával megfelelő élőhelyeket kívánnak létrehozni számos állatfaj számára, elsősorban ívóhelyet a dunai halaknak.
Egy, már régen eliszaposodott, az Öreg-Dunától elzárt mellékágat, a Foki-ágat állította helyre az elmúlt egy évben a BROZ természetvédelmi egyesület.
Ez az első ág, amelyet ismét átjárhatóvá tettünk az Öreg-Dunához kapcsolva, amelyet erőteljesen befolyásol a vízierőmű üzemeltetése, mivel a víz nagy része a tápcsatornában van
– magyarázta Tomáš Kušík, a BROZ vezetője.
Az egyesület fontosnak tartja a revitalizációt, mivel azt olyan szakaszon valósították meg, ahol a Duna természetes vízrendszeréből szinte semmi nem maradt meg. Az egyetlen szabadon folyó szakasz éppen a régi meder, amelyet a Foki-ág helyreállításával diverzifikáltak, és benne enyhébb áramlású szakaszokat hoztak létre, amelyek alkalmasak a halak ívására. Az újraásott ág hossza több mint 2000 méter, és a munkálatok során 80 000 köbméter földet, sódert, kavicsot távolítottak el belőle. A Foki-ág ugyanis a Bősi Vízmű megépítése és a Duna régi medrében bekövetkezett drámai vízszintcsökkenés után levált a Dunáról, és évtizedeken alatt benőtte a növényzet, lassan eltűnt.
A Duna megkapta a magáét
Munkájuk során szorosan együtt működtek a környezetvédelmi minisztériummal és a bősi vízerőművel, a projektet támogatta a LIFE – az élet dinamikus vonalai és az Open Rivers európai program is. Daniel Gruľa, a pozsonyi Komenský Egyetem Természettudományi Karának halfaunák szakértője szerint a Duna az a folyó Európában, ahol a legtöbb halfaj él – több mint 100 faj. A szlovák-magyar Duna-szakaszon mintegy 80 faj, Pozsony mellett 60 halfaj található.
A Duna keményen megkapta a magáét az emberektől – nemcsak a Bősi Vízlépcső, hanem az osztrák és német szakaszokon elvégzett beavatkozások miatt is
– jegyezte meg Gruľa.
Felhívta a figyelmet azokra a kutatásokra, amelyek azt mutatják, hogy az elmúlt négy-öt évtizedben a halállomány 70 százalékkal csökkent. Ennek egyik oka a Duna medrének a megváltozása. A mellékágak rendszerét leválasztották a fő mederről, így az őshonos halfajok nem tudnak ívni, és az ivadékok sem tudnak ott felnőni. Bár nem teljesen lehetetlen a szaporodás, az ívó- és táplálkozóhelyek jelentősen lecsökkentek. A fő meder és a mellékágak összekapcsolásának fokozatos helyreállítása, valamint további intézkedések Gruľa szerint segíthetnének a halpopulációk regenerálásában, a példányszámok növelésében és a fajgazdagság megőrzésében.
A természetvédők szerint a revitalizáció másik fontos hozadéka, hogy növeli a Duna régi medrének árvízlevezető kapacitását. A helyreállított mellékágon ismét víz fog folyni, így nem fogja benőni a növényzet, ez pedig biztosítja a hullámtér kapacitásának megőrzését ezen a szakaszon. Hasonló vízrendszer-helyreállítás az ártéri erdők megőrzése szempontjából is fontos, mivel ezek Európa legveszélyeztetettebb élőhelyei közé tartoznak.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
