„Közösségünk ereje azon is múlik, képesek vagyunk-e különbségeink ellenére együtt dolgozni a közös ügyekért” – figyelmeztetett Hortobágyi T. Cirill főapát igehirdetésében augusztus 20-án a pannonhalmi Szent Márton-bazilikában. A templomban, ahol első királyunk rendelése szerint több mint ezer éve imádkozunk a haza boldogulásáért.
A főapát homíliája elején megfordította a megszokott kérdésfeltevést:
Igehirdetésében az evangéliumi példázatból indult ki, amely szerint az okos ember a házát sziklára építi. Ez a kép szerinte különös súlyt kap éppen Pannonhalmán, hiszen „azon a helyen ünnepeljük államalapító királyunkat, amely az ő döntéséből született.” Emlékeztetett rá, hogy István király a monostor alapítójaként és fővédőszentjeként bízta meg az itt élő szerzeteseket azzal, hogy „naponta imádkozzanak a haza boldogulásáért.” Ez az ima „több mint ezer éve hangzik ezen a helyen”, békében és háborúban egyaránt.
A főapát az első olvasmány képére támaszkodva – „Az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal fénye, amely egyre világosabb lesz, míg fényes nappal nem lesz” – mutatta be István döntésének jelentőségét. Első királyunk „irányt adott az országnak”, és felismerte, hogy „egy közösséget hosszú távon az erő önmagában nem tart össze”, hanem szükség van igazságosságra, kiszámítható rendre és bizalomra is.
Ünnepi beszédében hangsúlyozta a mai magyar társadalom megosztottságát, ugyanakkor emlékeztetett: „A haza közös otthonunk. Különbözőek vagyunk, másképpen gondolkodunk a világról, olykor élesen vitatkozunk. Ettől még összetartozunk.”
Szent Pál gondolatára hivatkozva a főapát arra buzdított, hogy ne csak másoktól várjuk a változást. „Mi magunk mit teszünk ezért?” – tette fel a kérdést, és olyan hétköznapi szempontokat sorolt, mint az ígéretek betartása vagy a bocsánatkérés képessége. Szerinte
Szent István Intelmeire emlékeztetve a hatalommal élők felelősségéről is szólt. „A vezető erejét az mutatja meg, hogyan él a rábízott hatalommal. Tud-e szolgálni? Tud-e önmérsékletet gyakorolni? Meghallja-e a kritikát?” Ez a felelősség – tette hozzá – nemcsak a politikusokra vonatkozik, hanem „a szülőre, a tanárra, a cégvezetőre, az orvosra, az újságíróra, a lelkipásztorra” is. Mindazokra, akikre „mások életéből és jövőjéből rábíztak valamennyit.”
Külön kitért a béke fogalmára, amelyet nem elvont eszményként, hanem konkrét magatartásként írt le:
Beszédében hét kérdést fogalmazott meg, amelyeket szerinte Szent István tenne fel ma nekünk: Épül-e általunk az ország? Több-e benne az igazság, a békesség és az irgalom? Biztonságban van közöttünk a gyenge? Meghalljuk a szegény, a beteg és a kiszolgáltatott ember hangját? Van reménye a fiatalnak? Lát-e maga előtt olyan jövőt, amelyet érdemes itt felépítenie? Képesek vagyunk igazságot szolgáltatni bosszú nélkül? És tudunk-e még egymásra ellenség helyett honfitársként tekinteni?
Kiemelte, hogy ezekre a kérdésekre „egyikünk sem válaszolhat a másik helyett”, ám a válaszok összeadódnak, és ezekből épül fel az ország, amelyet továbbadunk.
Homíliája zárásaként megerősítette: „Mi, pannonhalmi szerzetesek, alapítónk meghagyása szerint továbbra is napról napra imádkozunk az országért” – a vezetőkért, azokért, akik ellenőrzik a hatalmat, minden állampolgárért és az Egyházért is.
A főapát hangsúlyozta, hogy
Végül azt kívánta: „Legyen Magyarország valóban mindannyiunk közös otthona: sziklára épített ház, amelyet érhetnek viharok, mégis állva marad, mert alapja maga Krisztus!”
A szentmise végén a záróáldás előtt adtuk át a Pro Pannonhalma-díjakat. Idén a kitüntetésben a Pannonhalmi Bencés Gimnázium két pedagógusa, Török Júlia és Török Loránd részesült tanári életművük elismeréseként, valamint Zettwitz Sándor, a Főapátság barátja és jótevője. A díjjal a bencés közösség azokat ismeri el, „akik a Főmonostor célkitűzéseinek megvalósításában jelentős mértékben, huzamos ideig közreműködtek.”
Az ünnepi liturgiát követően Cirill főapát áldotta meg az új kenyeret. „Ezen az asztalon jelen van valóságosan és jelképesen, ami az életünkhöz szükséges, a mindennapi kenyér” – mondta. Hozzátette: „Az áldás hálaadás Istennek és munkánknak, erőfeszítéseinknek is szól, de egyben felszólítás, hogy azokra is gondoljuk, akik mindezt nélkülözik és gondoskodjunk róluk.” Végül megszegte a kenyeret, amelyből az ünneplő közösség is kapott.
Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
