„Fájó szívvel, de hálaadó lélekkel átadtam az éjszaka folyamán Zsolti lelkét a Teremtő Atyának” – adja hírül közösségi oldalán Borkáné Gerber Ágnes, Borka Zsolt felesége. Az evangelizáló zenész hosszan tartó, türelemmel viselt betegség után hunyt el. Temetéséről később rendelkeznek.
Borka Zsolt, a hazai evangelizáló zene kiemelkedő képviselője 1961. február 14-én született. Már 17 éves korában csatlakozott a Sillye Jenő és barátai együtteshez. Neve és pályafutása összefonódott a műfaj hazai megteremtőjével, sógorok is. Közben 1999-ben Borka Zsolt saját zenekart is alapított, emellett vezette a fóti ifjúsági gitáros kórust. Két szólólemezt adott ki Őrizd a lépteimet és Igazi karácsony címmel. Utolsó albuma idén nyáron jelent meg Minden álmom az ég címmel.
Zenésztársa, barátja Sillye Jenő a közösségi oldalán így búcsúzik Borka Zsolttól:
„Hazament Zsolti. Ezen imádkoztunk már hosszú ideje. Kértük az Úristen irgalmas szívét, szeretetét. Ez a hosszú szenvedés mindnyájunk szívét fájdalommal töltötte el. Fogadd be őt, Uram!
Magam számára is különleges ez az állapot: Azok a zenész testvéreim és barátaim, akikkel együtt kezdtük ezt az egyházi zenei szolgálatot, egymás után mentek el: Deák Andris, Kemenes Balázs (Guszti bácsi), Pirositz Gyuri (Piró) és most Borka Zsolti. Már csak mi maradtunk itt Gerber Gyurival.
Elbúcsúzunk tőlük, de hisszük, hogy odafent találkozunk!”
*
Hatvanéves születésnapja alkalmából interjút készítettünk vele, melyből az alábbiakban idézünk.
(…) – Dalait hallgatva úgy érzem, nem lázad Isten ellen, de vannak kérdései, kétségei, amiket nyíltan Isten és a közönség elé tár… „Hol van az a fény…, hol van a remény…, arkhimédészi biztos alappont hol található?”
– Arkhimédész volt az, aki a csigasorral elkezdett bűvészkedni, és azt mondta: mutassatok egy szilárd pontot a világmindenségben, és én a csigasorral az egész világot kiforgatom a sarkaiból.
– Az egyik dalában írja: „Lehet, hogy nem hiszed el, de a Mindenség csak rád figyel, lehet, hogy nem tudod, de benned lüktet, ott ég a szíveden.” Krisztus megváltott minket, mégis, nehéz ezt elhinnünk.
– Az egyik, Páter Pióról készült filmben van egy szép jelenet: a páter látomásban azt a felszólítást kapja, hogy építsen egy katolikus kórházat a szegények számára. Megkeresi orvos barátját, és felkéri, segítsen felépíteni a kórházat, aztán legyen ő az intézmény vezető főorvosa. Az orvosnak nem fűlik ehhez a foga, és a legkülönbözőbb érvekkel igyekszik elhárítani magától a feladatot. Pio viszont egyre csak próbálja meggyőzni. Végsőnek szánt érvként aztán az orvos azt mondja: „De hát én nem hiszek Istenben!” Erre Pio szelíd mosollyal csak ennyit mond: „Nem baj! Isten hisz benned! (…)
– A hatvan év kerek évforduló, alkalmas a számvetésre. Milyen érzések, gondolatok kavarognak Önben?
– Hálát adok azért, amit megtehettünk, élve a lehetőséggel. Voltak alkalmak, amiket elszalasztottunk, helyzetek, amiket elrontottunk. Nyilván ezeket sajnáljuk, de Weöres Sándor írja: „Ami egyszer végbement, / azon nem másít semmi rend, / se Isten, se az ördögök…” Szóval, hálát adok mindenért, ami sikerült, elsősorban a családdal és a zenével kapcsolatban. Bízom benne, hogy előttem áll még néhány megvalósítandó feladat zeneileg és a magánéletben is, és jóvátehetem valamennyire azt, amit elvétettem. Kicsit jobbnak lenni ma, mint amilyen tegnap voltam.
Adj Uram, örök nyugodalmat neki!
Nyugodjék békességben!
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
(ki)
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
