Csallóközi kocsmatúra 2: Egy kocsma, ahol mindenről értesül az ember (VIDEÓ) Koleszár Linda2026. 08. 17., h – 18:08
Nagybodak alig háromszáz lélekszámú település az Öreg-Duna és az Új-Duna között. A faluban nincs nagy választék, ha az ember közösségi életre vágyik: van egy templom, egy – a helyiek szerint hamarosan bezáró – kisbolt és egy kocsma. Utóbbi azonban jóval több egyszerű vendéglátóhelynél. Az Új Szó Kocsmatúra következő állomásán a nagybodaki Góól Presszóban jártunk, ahol hamar kiderült: ami a faluban történik, annak előbb-utóbb híre megy a pultnál is.
„Itt mindenről értesül az ember, mindent el tud intézni” – foglalja össze az egyik törzsvendég, miért jár rendszeresen a Góól Presszóba. A mondat első hallásra talán túlzásnak tűnik, de néhány óra után már érthető, mire gondol.
Nagybodakon a kocsma nem pusztán az a hely, ahová az ember betér egy sörre vagy péntekenként egy adag ételre. Találkozópont, információs központ, alkalmi „ügyfélszolgálat”, és ha úgy adódik, kulturális tér is. Itt beszélik meg, mi történt a faluban, ki miben tud segíteni a másiknak, és persze azt is, ami egy kocsmai asztal mellett mindig szóba kerül: a munka, a család, a foci és a hétköznapok.
Mindez különösen nagy jelentőséget kap egy olyan kistelepülésen, mint Nagybodak. A mintegy háromszáz lakosú falu sajátos földrajzi helyzetben, az Öreg-Duna és az Új-Duna közötti területen fekszik. Az elszigeteltségnek megvan a maga szépsége, de a maga ára is: helyben kevés a szolgáltatás és kevés a közösségi tér. A törzsvendégek szerint ráadásul a helyi kisbolt is hamarosan bezárhat. Ha így lesz, még inkább felértékelődnek azok a helyek, ahol az emberek rendszeresen találkozhatnak.
A focipályától a kocsmáig
A Góól Presszó története – ahogy a neve is sejteti – szorosan összefonódik a helyi futballal. Tulajdonosa, Czuczor Ferenc 1999-ben futballedzőként került Nagybodakra. Feleségével, Erikával azóta is családi vállalkozásként működtetik a presszót.
Amikor Ferenc a faluba érkezett, még a kultúrházban működött egy kocsma. Az később bezárt, az igény viszont nem tűnt el vele együtt. A falusiaknak, a focistáknak és a szurkolóknak továbbra is kellett egy hely, ahol meccs után vagy egyszerűen csak a nap végén össze lehet ülni.
Így született meg 2002-ben a Góól Presszó. Az épületet maga a tulajdonos építette, a hely pedig az elmúlt több mint két évtized alatt fokozatosan vált a falu mindennapjainak részévé.
A Góól Presszó története ebből a szempontból nem egyedülálló. Sok kisebb településen éppen a kocsmák maradtak azok a nyilvános terek, ahol generációk és különböző társadalmi csoportok rendszeresen találkoznak. Nagybodakon azonban ez a szerep különösen látványos: ahol kevés az intézmény és a szolgáltatás, ott egy vendéglátóhelynek óhatatlanul több feladat jut.
Péntekenként megtelik a konyha
A nagybodaki kocsma is próbál alkalmazkodni a vendégkör igényeihez. Az ételkészítés nem új keletű: alkalomszerűen már a nyitás óta főznek, heti rendszerességgel azonban nagyjából tíz éve kerülnek fogások az asztalokra. Péntekenként állandó az ételkínálat, a nyári szezonban pedig szombaton is lehet enni.
A menünek vannak állandó elemei: ilyen a sült hekk kenyérrel és házi káposztasalátával, a lángos és a palacsinta. Ezek mellé hétről hétre változó fogások társulnak: kerül az étlapra pacalpörkölt, cigánypecsenye, vadas, babgulyás vagy éppen sült borda.
Az étel persze önmagában is vonzerő, de a törzsvendégekkel beszélgetve hamar világossá válik, hogy a Góól Presszó látogatását nem lehet egyszerűen az evés-ivással magyarázni. Sokan naponta betérnek, mások munka után ülnek le néhány szóra. Van, aki a társaságot említi elsőként, más azt, hogy itt lehet igazán megtudni, mi történik a faluban. Megint mások egyszerűen a környezet miatt szeretnek ide járni.
Törzsgyökeresek, beköltözők és biciklisek
Nagybodak különleges fekvése nemcsak az elszigeteltséget jelenti. A Duna közelsége, a környező rekreációs területek és a hétvégi házak miatt nyáron jóval mozgalmasabbá válik a környék. A falu határában, a töltésen kerékpárút vezet, így a helyiek mellett kirándulók és biciklisek is rendszeresen megfordulnak a presszóban.
A vendégkör másik meghatározó részét a faluba költözött szlovák nemzetiségű lakosok adják. Vannak közöttük, akik hosszú évek óta Nagybodakon élnek, mások inkább a nyári hónapokat töltik itt, kihasználva a környék nyugalmát és természetközeliségét.
A helyiek szerint a régi nagybodaki családok és az újonnan érkezők között nincsenek számottevő szlovák–magyar ellentétek. A két nyelv és a két közeg a hétköznapokban természetesen keveredik, és az sem ritka, hogy magyarok és szlovákok egy asztalnál ülnek vagy együtt szórakoznak.
Egy kocsmában ez talán magától értetődőnek tűnik. Egy olyan országban és régióban azonban, ahol a magyar–szlovák együttélés időről időre közéleti kérdéssé válik, az ilyen hétköznapi tapasztalatoknak is van jelentőségük. Nagybodakon nem nagy szavakkal beszélnek együttélésről – egyszerűen együtt élnek.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
