Az MKPK Ifjúsági Bizottságának hivatalos programjaként augusztus 9–16. között rendezték meg a KAZETTA Katolikus Zenei Tábort Balatonszemesen. A vasárnapi zárónapon délelőtt Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök mutatott be koncelebrált szentmisét a Bagolyvár utcában található Szűz Mária-kápolnánál.
Az evangélium Szent Máté könyvéből hangzott el, a pogány asszony lányának meggyógyításáról szóló szakaszból (Mt 15,21–28).
Homíliájában Fábry Kornél kifejtette: szereti ezt a részt az evangéliumban, amikor Jézus kilép a komfortzónájából – elhagyja a zsidó területeket, és elmegy Szidón és Tirusz vidékére, ahol pogányok élnek. Itt találkozik a kánaáni asszonnyal, aki megkéri, hogy gyógyítsa meg a lányát. Jézus figyelemre sem méltatja, megy tovább. Pedig nem áll tőle távol, hogy idegen nőkkel szóba álljon, így Jákob kútjánál is hosszabban elbeszélget a szamáriai asszonnyal, akinek öt férje volt már, ráadásul a hatodik férfi, akivel együtt él, nem a férje. A kánaáni asszony esetében viszont mintha nem érdekelné, mit mond neki. A tanítványokat viszont zavarja, hogy kiáltozik utánuk, ezért megkérik Jézust, hogy küldje el.
Kicsit olyan ez, mint amikor a mai modern szülők a gyermekük kezébe adják az iPadet, mondván, hogy erre vágyik. Pedig „a szülő vágyik a nyugira, és tudja, ha odaadja az iPadet a gyermeknek, akkor elcsendesedik. Igaz, hogy az idegrendszerére rossz hatással lehet, de az egy másik dolog” – vont párhuzamot a püspök.
Jézus így szól az asszonyhoz: „Nem kaptam küldetést máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.” Ám az nem adja fel, továbbra is kéri, hogy könyörüljön a lányán. Pogányként nyilván hallott arról, hány emberen segített Jézus – gyógyított, halottat támasztott fel, kenyeret szaporított… Ő képes lenne meggyógyítani a lányát. Ezért az asszony odamegy Jézushoz, és leborul előtte. „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak” – feleli erre Jézus. Vajon hogy eshetett a kétségbeesett asszonynak ez a válasz? Mégsem sértődik meg, mintha tudná, hol van a helye az üdvösség történetében. Alázattal elismeri: „zsidó létedre nem is kellene, hogy szóba álljál velem, de mégiscsak, te tudsz segíteni”. Jézus erre azt mondja: „Asszony, nagy a te hited! Történjék veled akaratod szerint!” És abban az órában meggyógyult a lánya.
A püspök elmondta, sokszor kérnek tőle imádságot azzal, hogy „téged biztosan megsegít a Jóisten”. „Ez a delegálás – fűzte hozzá. –
Ha nekem nem hiszel, olvasd el a mai evangéliumot, olvasd el Jézus keresztre feszítésének történetét. Nézd meg, kivel áll ott szóba, és kinek az imáját hallgatja meg. A jobb latorét. Nyilván nem azért, mert megérdemelte, valószínűleg nem baracklopásért került a keresztre. Mégis Jézus azt mondja neki: még ma velem leszel a Paradicsomban!”
Fábry Kornél kiemelte: az elhangzott evangéliumból megtanulhatjuk, hogy amikor Jézus meghallgatja az imáinkat, nem azt nézi, hogy vajon megérdemeljük-e ezt. „Ez az asszony megérdemelte? Nem tudjuk, milyen élete volt. Jézus azonban egyet látott: van hite. Alázattal elfogadja a maga helyét. Ez biztatás számunkra is.
Ha ennek a föníciai asszonynak sikerült meggyőznie Jézust, nekünk is menni fog. Jézus és az asszony találkozásában a legfontosabb az őszinteség. Isten előtt nem kell hogy páncélt hordjunk, hogy álarcot viseljünk. Ha őszintén fordulunk hozzá, és azt mondjuk: »Uram, szükségem van rád, nem tud más segíteni rajtam, csak te«, akkor egészen biztos, hogy a Jóisten ezt szívesen veszi. Jézus csodáit látva feltűnhet számunkra: soha nem azt kérdezi: Van képed idejönni hozzám, van képed bármit kérni tőlem egy ilyen élet után?! Szerinted megérdemled, amit most kérsz tőlem? Amit kérdez: Hiszed-e, hogy meg tudom tenni? A hitet kéri, minden egyes alkalommal.
Fábry Kornél püspök végül három sz betűvel kezdődő szót ajánlott a táborozók és a jelenlévők figyelmébe:
Az első szó a szabadság. Lehet, hogy a jelenlévők többsége szabadságon van, de arról soha nem szabad elfelejtkeznünk: „a hitünk nem megy szabadságra”. Ennek az asszonynak sem ment szabadságra a hite, hanem az mentette meg a lányát. Szabadon kérhetjük Istent, szabadon növelhetjük a hitünket.
A második szó a szívósság. Ez az asszony szívós volt! Bár Jézus először elutasította, kitartott a kérésében. Még le is borult előtte: „nem magamért kérlek, a lányom miatt”. Vigyük magunkkal ezt a szívósságot, mert ha kitartóan imádkozunk, Jézus meghallgat bennünket.
A harmadik szó a szeretet. Isten szeretettel válaszol nekünk. Az Ő legfőbb célja, hogy barátságban, békében éljünk vele, hogy minél jobban megismerjük Őt, és hogy végül örök élettel ajándékozzon meg bennünket.
Kétezer évvel ezelőtt szeretetből, ajándékból az életét adta értünk. Ennél nagyobb szeretete senkinek sincsen.
„Úgyhogy én arra hívlak benneteket a mai evangélium kapcsán, hogy a szabadság ideje alatt is
Ezt a szeretetet kell továbbadnunk a körülöttünk levőknek is. Ámen!”
A szentmisén zenei szolgálatot végzett a KAZETTA táborban részt vevő gitárosokból, énekesekből összeállt zenekar, melynek többsége az Imperfectum együttes tagjaiból állt.
*
Ha nem Jézusról szól az ének, az hiábavalóság
„Egyszerre vagyunk fáradtak és feltöltődve csodálatos élményekkel – fogalmazott a szertartást követően Tisza Dávid, a KAZETTA egyik szervezője. – Tele van a lelkünk és a szívünk zenével. Egész héten dolgoztunk: kitartó, kemény műhelymunkával kicsiszoltunk néhány dalt a táborban összeállt kis zenekarral. Olyan emberekkel zenélhettem együtt, akikkel korábban soha. A tegnap esti nagykoncerten megmutathattuk, hogy mit tanultunk a tanárainktól, hogyan kell egy hangot megszólaltatni úgy, hogy az mások számára is örömteli élmény legyen. Gyönyörű megélés volt látni a csillogó szemeket. Egy hívő, alkotó közösség érzésvilágát, jókedvét visszük haza ebből a táborból. Az egész hét erről szólt: zenével átadni másoknak a hitet, örömet, jókedvet.”
Tisza Dávid arról is beszélt, hogy szép tapasztalat számukra az is, hogy általában a jazz és a könnyűzene területéről ismert profi zenészektől, tanároktól tanulhattak a hét során. Elmondta: nem akármilyen élmény jelentős személyiségekkel együtt pengetni a gitárt, vagy éppen együtt énekelni velük. Nagyon szép volt a Martos Levente Balázs püspök által bemutatott nyitó szentmise, ahogy a Fábry Kornél püspök által koncelebrált záró szertartás is.
A tábor kiemelt résztvevője volt Ambrózy Tamás móri plébános, aki mindennap szentmisét mutatott be. Ő is tanult a táborban: gitáros hangszeres órákat vett, és lelki közreműködő, szolgálattevő is volt. Tamás atya és a tábor egyik szervezője, Hervay Kinga fantasztikus imaestet szerveztek. A plébános vallja: a zsoltár őszinte beszéd. Ennek szellemében az imaest végén mindenki írt egy zsoltárt a kihelyezett Oltáriszentség előtt. Letérdeltek előtte, és csöndben, magukban elmondták Jézusnak, mi van éppen a szívükben, milyen élethelyzetben vannak. „Ez gyönyörű paraliturgia volt, mert a tábor középpontja valójában Jézus.
Fotó: Lambert Attila
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
