Augusztus 14-én, Szűz Mária mennybevételének előestéjén ünnepi szentmise keretében szentelte áldozópappá Gál Sámuel bencés szerzetest Udvardy György veszprémi érsek a Tihanyi Bencés Apátságban. A papszentelés másnapján, augusztus 15-én mutatta be ünnepélyes újmiséjét Gál Sámuel az apátsági templomban.
Mihályi Jeromos konventuális perjel, a Tihanyi Bencés Apátság elöljárója a szerzetesközösség nevében szeretettel köszöntötte a búcsúünnepre és Gál Sámuel testvér pappá szentelésére egybegyűlteket. Külön köszöntötte Udvardy György veszprémi érseket, Lukijan budai szerb ortodox metropolitát, a jelen lévő papságot, szerzeteseket, híveket és kiemelten Sámuel testvér családját, rokonait és barátait.
A szentmise bevezető gondolataiban Udvardy György érsek kiemelte, hogy
A veszprémi érsek Sámuel testvér papi jelmondatát is idézte: „Örömmel merítsetek az üdvösség forrásaiból”, és azt kívánta, hogy ez az öröm személyes életében és szolgálatában egyaránt megvalósuljon.
A papjelölt kiválasztását követő homíliában Udvardy György érsek az evangélium egy mondatát állította a liturgia középpontjába: „És még azok milyen boldogok, akik Isten szavát hallgatják és meg is tartják.” Rámutatott, hogy ez a mondat összefoglalja Szűz Mária életüzenetét, a hívő és szerzetesi közösség lényegét, valamint a papi szolgálat természetét is.
Az érsek hangsúlyozta:
„Isten igéje nem csak átalakít, nem csak új távlatokat nyit és új feladatokat jelent, hanem teremtő erővel küld” – fogalmazott.
Szűz Máriát az egyház és minden hívő példaképeként állította a hívek elé: a Szűzanya befogadta és megtartotta Isten igéjét, ezért élete Isten teljessége felé mutat. A keresztség és a beavató szentségek által minden hívő arra kap meghívást, hogy egyre inkább Krisztushoz hasonlóvá váljon.
Sámuel testvér pappá szenteléséhez kapcsolódva Udvardy György kiemelte: a papságban a szentelendő Krisztus küldetésében részesedik. A pap feladata, hogy szolgálatával segítsen abban, hogy Isten népe meghallja az igaz tanítást, növekedjen a szentségre való törekvésben, megőrizze a reményt, és megtapasztalja az Istennel való közösséget.
A főpásztor Sámuel testvér papi jelmondatára is visszautalt: „Örömmel merítsetek az üdvösség forrásaiból.” Azt kívánta, hogy
A homília végén az érsek hangsúlyozta Sámuel személyes döntésének és ígéretének jelentőségét, amely szerzetesi hivatását és papi szolgálatát egyaránt Krisztushoz kapcsolja.
A szentelési szentmise végén Mihályi Jeromos perjel a tihanyi apátság barokk címerének képével foglalta össze Gál Sámuel újmisés papi küldetését. A sziklán álló püspök, aki horgonyt nyújt a viharba került halászoknak, jól kifejezi azt a szolgálatot, amelyre Krisztus küldi az új papot. Arra buzdította Sámuel atyát, hogy az evangélium, az Eucharisztia és a szentségek legyenek számára „az a biztos horgony”, amely megtartja az Úr szolgálatában, ő pedig bátran nyújtsa ezt a horgonyt mindazoknak, akikhez Isten vezeti.
Mihályi Jeromos arra is felhívta az új pap figyelmét, hogy a papszentelésben nem egyszerűen ő kapta meg Krisztust, hanem
Azt kívánta, hogy egész élete és papi szolgálata ennek a Krisztushoz tartozásnak legyen örömteli tanúságtétele.
A perjel továbbá köszönetet mondott Udvardy György érseknek a papszentelésért, valamint tihanyi bencés közösség iránti atyai figyelmességéért, támogatásáért és barátságáért.
A szertartás befejezése előtt Udvardy György érsek letérdelve fogadta az újonnan felszentelt pap áldását, a papszentelést követően pedig a tihanyi bencés közösség közös szeretetvendégségre hívta a jelenlévőket, ahol további köszöntésekre is lehetőség nyílt.
*
A papszentelés másnapján, augusztus 15-én mutatta be ünnepélyes újmiséjét Gál Sámuel a tihanyi apátsági templomban. Az újmise prédikációjában Mogyorósi Ányos magiszter, növendékelöljáró szólt a papi szolgálat iránti vágy beteljesedéséről, Szűz Mária titkáról és a bencés szerzetespapi lét sajátos küldetéséről beszélt.
A szónok homíliája elején a beteljesedett szóról elmélkedett. Rámutatott: míg az emberi beteljesedést gyakran a megérkezés és a nyugalom képével kapcsoljuk össze, Krisztus művében minden megérkezés egy új elindulást is magában hordoz.
Az újmisés pap szolgálatáért mondott imádság középpontjában ezért az állt, hogy Sámuel atya együtt tudjon működni a szentelései kegyelemmel, és a Szentlélek vezetésével „szeretettel és figyelmességgel” tudja hirdetni az evangéliumot, erősíteni a megtörteket és meghívni az embereket Krisztus követésére.
A prédikáció három pontban idézte fel Szűz Mária titkát. Mária az angyali üdvözletben bizalommal fogadta Isten szavát, nem gyűjtött mellette vagy ellene szóló érveket, hanem a megelőlegezett bizalom útját választotta. Életében ugyanakkor jelen volt a küzdelem és a szenvedés is: „mint arany a kohóban, tisztul és az isteni akarathoz nemesedik”. Harmadikként Mária tágabb közösséget teremtő szeretetére irányult a figyelem: nem sajátította ki Jézussal való kapcsolatát, hanem az apostolokkal, akiket nem ő választott magának, hanem Jézus választott neki, együtt imádkozott és vált az Egyház számára a krisztusi élet példájává.
Az újmisés személyéhez kapcsolódva külön hangsúlyt kapott Sámuel atya Mária-tisztelete és a Jézus Szentséges Szíve iránti szeretete. Az Izajás prófétától vett papi jelmondat: „Örömmel merítsetek vizet az üdvösség forrásaiból”, ráirányítja a figyelmet arra a misztériumra, hogy Krisztus a hozzá folyamodó felszentelt papot képessé teszi arra, hogy az ő papi törékenységén keresztül is meghívja és megszentelje azokat, akik hozzá fordulnak.
Az elmélkedés egyik hangsúlyos gondolata szerint
– hangzott el. Ehhez kapcsolódott Jézus szava: „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.” A prédikáció arra hívott, hogy „legyen mindannyiunk szíve a helyén”, és szívünk valóban ott legyen, ahol kincsünk van.
A homília végén Mogyorósi Ányos hálát adott Sámuel atya növendéki éveiért. Szent Benedek kérésével bátorította: „Semmit Krisztus szeretete elé ne tegyen.” Azt kívánta az újmisés papnak, hogy Krisztus maradjon szívének közepe, a Szentlélek legyen vezetője, Mária pedig a bizalom és a hűség példája.
– hangzott a záró buzdítás.
Az újmise végén Gál Sámuel köszönetet mondott mindazoknak, akik hivatásának útján mellette álltak. Háláját fejezte ki a tihanyi bencés közösségnek, családjának, barátainak és mindazoknak, akik támogatták, segítették őt az elmúlt években. Külön megköszönte a Szűzanya anyai gondoskodását és mindenekelőtt Istennek adott hálát hivatásáért. Mint fogalmazott, a papi hivatás iránti vágy 15 évvel ezelőtt fogant meg benne, és a papszenteléssel beteljesedett. Sámuel atya végül megköszönte mindenkinek, hogy vele együtt ünnepelték újmiséjét.
A szentmise befejezése után Gál Sámuel újmisés áldásban részesítette a tihanyi bencés közösség tagjait, a jelen lévő papokat és híveket, köztük családtagjait és barátait.
Forrás és fotó: Tihanyi Bencés Apátság
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
