Az 54. Tokaji Írótábor (ÍT) gazdag programmal várta az érdeklődőket. A rendezvény központi témája az emlékezet és a felejtés volt. Augusztus 10-én délután kezdődtek a programok, 13-án reggel pedig már buszpótló kisvonat vitte a résztvevőket a vasútállomásra. A kisvonat a tábor ideje alatt végig a rendelkezésükre állt, és a távolabbi helyszínekre szállította őket.
Elsőként a Nomád nemzedék című kiállítás megnyitójára került sor, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendezett. Az épületet, amely még nincs teljesen készen, Makovecz Imre tervezte. A kiállításon az MMA felvidéki tagjai is részt vettek.
Tokaj központja a Bacchus-kúttal (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Ezt követően a felújított Rákóczi Pincében tartották az írótábor ünnepélyes megnyitóját, majd borkóstolóra került sor. A résztvevőket Posta György polgármester és L. Simon László, József Attila-díjas író, az ÍT elnöke köszöntötte. Az írótábort Jánosi Zoltán, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) művészetelméleti tagozatának vezetője nyitotta meg.
Ezután a résztvevők a kisvonattal átpöfögtek a Csutkai-Tenkács-házba, ahol az épület avatásával egy időben megnyílt Tenkács Tibor, „Tokaj festője” állandó kiállítása is. Többek között a művész lánya, Tenkács Márta idézett édesapja életrajzából.
A tárlaton a művész egyik főműve, a Tokaji ballada (1967) is látható, amelyet tíz nap alatt festett meg. Egy valódi történetet vitt vászonra, amely 1894-ben történt. A jómódú gazdacsaládba született Borsodi Jóska szerelmes lett a szegény Sikorszki Mariskába. A rátarti család nem engedte, hogy fiuk egy „kódis lányt” válasszon párjául. Ez a fiatalembert öngyilkosságba hajszolta. A fiú édesanyját is kínozta a lelkiismeret, és néhány hónap múlva szintén önkezével vetett véget életének. Mariska hosszú élete során a beteljesületlen szerelem emlékét hordozta haláláig.
Az Írótábor megnyitója a Rákóczi Pincében (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A kép az elmulasztott irgalom, az előítéletek és a jóvátehetetlen emberi döntések időtlen példázata. Középpontjában az idős Mariska ül reményvesztetten, akit a művész személyesen ismerhetett, s aki évtizedek múlva is felidézi élete legnagyobb tragédiáját, amely körülötte megelevenedik. Ezt követően a Csikófogat tehetséggondozó műhely felolvasóestje következett, majd Gereben Zita és zenekara adott koncertet.
Másnap az első kerekasztal-beszélgetés Németh Lászlóról szólt, aki 125 éve született. Az életmű olyan hatalmas, hogy az író nem aludt. Unokája megnyugtatta a résztvevőket, tanúsítja, hogy a nagyapja aludt is. Fotografikus memóriája volt.
Az eszmecsere részben arról szólt, miképpen lehet regényből színpadi művet alkotni. Szabó K. István Jászai Mari-díjas rendező ugyanis színpadra viszi az író Iszony című művét, amely annak ellenére, hogy kötelező olvasmány, tíz személy közül nyolc nem ismeri, pedig talán ez a legnépszerűbb regénye.
A Nomád Nemzedék c. kiállítás megnyitőja (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A kihívás az, hogy sikerül-e a regényt korszerű színházi nyelvre lefordítani. A kettőnek különböző a tempója. Németh regényeiben drámát írt és fordítva. A rendező hasznosnak ítéli az előadások utáni közönségtalálkozókat, amelyek keretében óriási viták szoktak zajlani. A színház a legnagyobb katedra, ezért írt Németh László drámákat.
Az esti órákban a szatmárnémeti Északi Színház színészei felolvasószínházi előadás keretében néhány részletet adtak elő a készülő produkcióból.
A második kerekasztal-beszélgetés 1956-tal és a magyar színházi élettel foglalkozott. A táborban megvásárolható volt a Talpra, Magyar! (2025) című antológia, amely ezzel a témakörrel foglalkozik. A kötetben színészi sorsok, kordokumentumok, ügynökjelentések, korabeli vallomások, kritikák és tudósítások sorjáznak egymás mellett.
Tenkács Tibor tárlatának megnyitója (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Több színész lett öngyilkos, amit a lapok nem közöltek, hanem csak azt írták, „tragikus hirtelenséggel” távoztak az élők sorából. Ha a vidéki színházak műsorpolitikáját vesszük górcső alá, úgy tűnik, mintha a színésztársadalom megérezte volna, mi következik.
Sokat köszönhetünk a külföldi fényképészeknek, akik megörökítették a fontos pillanatokat. A szöveget A. Szabó Magda irodalomtörténész válogatta, aki a beszélgetés résztvevője volt. A bevezető tanulmányt Ablonczy László József Attila-díjas színházi kritikus és színházigazgató írta. A kötetet az MMA kiadója adta ki.
Ebéd után a hűvös Rákóczi Pincében megtekintettük A lekötött kalóz című Berzsenyi-dokumentumfilmet, hiszen a költő születésének 250. évfordulójára emlékezünk. A harmadik kerekasztal-beszélgetésnek is ez volt a témája.
Tokaji ballada (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A nehézséget a költő nyelvezete okozza, amely a ma embere számára távolinak tűnik, pedig hatalmas értékeket rejt magában. Nyelvezete szellemes, találékony és gondolatgazdag. Egyik szentencia követi a másikat. Az ismétlődő szavak mást és mást jelentenek. Jókai és a Bánk bán sem olvasható. Ez nem Petőfi nyelve.
A két szélsőség: állat és Isten. A Mindenható az emberre hagyta, hová áll. Ha középre, egyforma távolságra lesz mindkettőtől. Berzsenyi is oda állította a magyarságot. Ő a labanc hagyományt folytatta. Mindenért a Bethlenek és Rákócziak voltak hibásak.
Az Iszony bemutatása (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Az ő esetében azt is figyelembe kell venni, hogy a magyar irodalom 1790 körül indul. Nincsenek Shakespeareink, Voltaireink. Éppen Németh László írt nagy hatású esszét a költőről, s a magyar líra csúcsaira emelte.
Berzsenyi Dániel a Tokaji Irodalmi Emlékparkban emléktáblát kapott. A domborművet Baráth Fábián készítette.
Ezzel együtt leplezték le ugyanott a 90 éve helyben született Papp Tibor József Attila-díjas író, avantgárd költő emléktábláját is. Ő a párizsi Magyar Műhely című folyóirat és kiadó alapító szerkesztője volt.
A sok kerek évforduló miatt Ratkó József költő születésének 90. évfordulóját nem állt módjában az írótábornak méltó módon megünnepelni. Leghíresebb versét nagynénjéről, a párkánynánai születésű Ratkó Annáról írta, aki 1949 és 1953 között miniszter volt. Róla nevezték el a Ratkó-korszakot, amikor megtiltották a magzatgyilkolást, és külön adóval büntették a gyermekteleneket. Ez hatalmas születési hullámot eredményezett.
A Tokaji Irodalmi Emlékpark (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A vers címe: Nagynéném a miniszterasszony. A következőket írta benne: „magasztos, miniszteri keggyel/ egy levelet is megeresztett./ Számat, fülemet telesírta,/ de benne nem volt semmi hasznom,/ s a tárgyragot két t-ével írta/ nagynéném, a miniszterasszony.” Hogy mi volt ennek az oka? A vers a továbbiakban megadja a választ: „Ne firtasd, egyszerű a titka/ – megsúgom, de köztünk maradjon -:/ hat elemit járt összevissza/ nagynéném, a miniszterasszony.” (1954)
A következő kerekasztal-beszélgetés a könyvkiadással és -terjesztéssel foglalkozott Magyarországon és határon túl. Eléggé kaotikus és áttekinthetetlen helyzet alakult ki a rendszerváltás után. Miközben brutálisan nőtt a kiadott címek száma, példányszámuk akár 50 ezerről háromszázra is csökkent.
Berzsenyi Dániel és Papp Tibor emléktáblája leleplezése után (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Nincs marketing és reklám. A nagy kiadókkal szemben a kisebbek a rövidebbet húzzák. Hogy a kiadók meg tudjanak élni, összefonódnak a terjesztőkkel. Ha a könyvkiadónak boltja és raktára van, az bővíti a mozgásterét. Több lábon tudnak állni. A szerzők is túráztathatják munkáikat. Szóba került a mecenatúra is.
Azzal is számolni kell, hogy csökken az olvasók száma, ahogyan a színházlátogatóké is. Emiatt csökkennek a honoráriumok. A torta egyre kisebb lesz, amelyből a kiadó, a terjesztő és a szerző részesedni tud.
Mégis, a Covid alatt emelkedett az eladott kötetek száma. Erdélyben nincs könyvterjesztés, ott a könyvvásárok segítenek. Egyik megoldás a közkönyvtárak ellátása. Magyarországon 3300 település található, tehát azokat kellene könyvekkel ellátni. Az is gondot jelent, hogy a könyvesboltok száma is csökken.
Egyéb lehetőség, hogy más könyvek bevételéből finanszírozzák a kiadást. Elhangzott az is, hogy a Felvidéken ennek logisztikáját megoldották, Erdélyben azonban nem, ahonnan nehezen jutnak el a könyvek Magyarországra. Az egyik gond, hogy a budapesti Vörösmarty téren a könyvvásár bérleti díja nagyon magas, Sepsiszentgyörgyön ennek töredéke.
Ilyen körülmények között nem tudják felépíteni a szerzőt. Ami némi optimizmusra ad okot, hogy szeretjük a könyveket birtokolni, amelyek Gutenberg óta, vagyis 550 éve egyformán néznek ki.
Az ötödik kerekasztal provokatív címet viselt: A folyóiratok végnapjai. Részben az előbbiekhez hasonló gondokról számoltak be, hiszen a lapok részben a könyvekről szólnak.
A folyóirat közvetít, műhelyszerepet vállal, vagy egy régió szellemi múltját tartja számon. Van egyfajta világrendünk, amely két és fél ezredéve alakult ki. Ez most erodálódik. Civilizációs válságról beszélünk.
A sajtónyilvánosság egyfajta értelmiségi fórum, szól a közügyekről. Gondoljunk arra, hogy az elmúlt 250 évben milyen viták zajlottak. A folyóiratok megszűnése veszteség lenne. Ezt részben pótolhatják az antológiák.
A lapok nem tudnak honoráriumot fizetni, miközben a szerző három-négy hónapig dolgozik egy tanulmányon. Az összefogás reménytelen, mert mindenki meg akar jelenni, de az írók utálják egymást, ahogy a folyóiratok is. Az írók sztrájkoljanak és ne írjanak remekműveket?
Díjátadás és zárófogadás (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Az utolsó kerekasztal-beszélgetés a támogatási rendszerről szólt. A Nemzeti Kulturális Alappal és a társasági adóval foglalkozott. A hozzászólók sok ötlettel álltak elő. Szakítani kellene azzal a gyakorlattal, hogy mondjuk egy lap csak júliusban kapja meg a támogatást. Olyan gond is felmerült, hogy ki kivel hajlandó egy listán szerepelni.
Hogyan kellene ezt a kérdéskört hatékonyan és jól kezelni? Pragmatikusan és gyorsan. Papíroson okosan vagyunk. Számos visszaélésre is volt példa. Nem elégségesek az állami és az EU-s pályázatok. Magánmecenatúrára is szükség lenne. De ennek kultúrája nem alakult ki. Meg kell győzni a politikusokat. Ugyanis nincs állam kultúra nélkül! Rajtunk múlik. A jelenlegi helyzet hullámvasútra emlékeztet. A Móricz-ösztöndíjasok felolvasták munkáikat. A díjátadó ünnepség keretében átadták az ÍT díját, valamint Hordódíjait és több más díjat is. Az ÍT Borának díját a Grand Tokaj 2013-as hatputtonyos aszúja kapta.
Zárófogadással ért véget a rendezvény. Aki részletesebben kíváncsi a műsorra, az megtekintheti az ÍT Facebook-oldalán.
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
