A dunántúli halastavak vannak igazán kitéve az aszály és az extrém hőség veszélyeinek – vélekedett az InfoRádióban az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója. Lévai Ferenc hangsúlyozta, mindent el kell követni, hogy a megmaradt víz ne fogyjon tovább.
A tiszántúli részek halastavi szempontból – köszönhetően annak, hogy a Tisza 2 tározót megépítették, bár az öntözőcsatorna hálózata eléggé kritikus – egyelőre jelentősebb pusztulások nélkül megúszták a durva aszályt. 60-70 százalékos vizek vannak, ha lesz is termeléskiesés, az az elviselhetőség határát súrolja; a dunántúli helyzet az, ami katasztrofális – hangsúlyozta az InfoRádióban Lévai Ferenc, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója.
„Már a tavasszal is látszott az, hogy a dunántúli tározók többsége üres, gondolok itt a Velencei-tóra, a Velencei-tavat övező tározórendszerre, a marcali tározóra, a somogyi nagy tározókra… Tehát látszott, hogy a téli csapadék nem tudta feltölteni azokat a tározórendszereket, amelyek legalább valamilyen szinten biztosítékot nyújtottak volna az alattuk lévő tógazdaságoknak, hogy átvészeljék azt az időszakot, ami minden perccel rosszabb, ahogy 20 fok fölé emelkedik a napi csúcshőmérséklet, hiszen a párolgás, a hosszú napos időszak, a szárító meleg szelek naponta 1-2 centimétert elvisznek az amúgy is szűkösen álló vízrendszerből” – vázolta a helyzetet.
Jóslata szerint
a Dunántúlon lesznek katasztrófagyanús helyzetek, amit még fokoz, hogy nagyon sok területen megkezdődött az öntözés.
„Értelemszerűen az a gazda, akinek lehetősége és módja volt rá, és jól választotta meg azt a növényt, amit egyébként gazdaságilag érdemes is öntözni, és nem megy el a víz pocsékba, az a gazda bizony mindenképpen öntözni akart” – említette.
https://www.facebook.com/plugins/video.php?height=476&href=https://www.facebook.com/reel/1546063324201677/&show_text=true&width=267&t=0
Hogy mit kellene most tenni annak érdekében, hogy ez a helyzet a dunántúli tavaknál hosszú távon megnyugtatóan rendeződhessen annak fényében, hogy az aszály és a szélsőséges hőmérsékletek állandósulni látszanak, a tudatosabb vízgazdálkodást említette. Ez a halastavak szempontjából azt jelenti, hogy
fontossági sorrendben meg lehetne egyezni a halastóterületek tulajdonosaival abban, hogy nem mindig eresztik le a lehalászáskor a tavaik vizét. Hasonló rendszer működik például a cseheknél.
Általában itthon a folyamat úgy zajlik, hogy a halastavak vizének 90 százalékát ősszel leengedik, és a maradék 10 százaléknyi vízből kitermelik a halakat, azután kezdődök a ciklus elölről a víz érkezésével, a tavak feltöltésével. Ebbe Lévai Ferenc szerint úgy lehetne beavatkozni, hogy a tulajdonosokat megkérik,
A szakember is megjegyezte, hogy ez nem annyira előnyös megoldás, mert a „használt” víz rosszabb a frissnél, de még mindig jobb, mint a semmi.
A másik megoldás szerint aki a tájban tartja a tava vizét, az kapna valamilyen támogatást, kompenzálva azt, hogy így „nagy vízből” kellene kitermelnie a halakat, aminek rosszabb a hozama, termelés esik ki.
Lévai Ferenc harmadikként egy hosszabb távú megoldást említett, mégpedig azt, hogy kikotortatják a tározókból az iszapot. Erre a halgazdaságoknak sosem volt pénze, az „ánti világban” is csak állami segítséggel lehetett végrehajtani.
„Ezt az iszapot ma már el lehet helyezni a mezőgazdaságba, és így
a mostani 300 millió köbméteres vízkapacitást, amennyit meg tud őrizni a magyar halastórendszer, föl lehetne bővíteni 350-400 millióra
egy olyan terv alapján, ami rangsorolná a lehetséges műszaki megoldásokat. És azokat a tavakat, amelyeket lehetne kotorni, akár egy évig vagy kettőig szárazon kellene tartani, és mindent el kellene követni, hogy itt maradjon a víz” – mutatott rá az InfoRádióban Aranyponty Zrt. vezérigazgatója arra, hogy a halastavak szárazon történő iszapkotrása a leghatékonyabb hagyományos módszer a tómeder megújítására.
A cikk Barkóczi Bence interjúja alapján készült.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
