Hálaadó Szent Liturgián ünnepelte pappá szentelésének 25. évfordulóját Gánicz Endre Sándor főhelynök augusztus 8-án Máriapócson. A nemzeti kegyhelyen tartott ezüstmisén a jubiláns a megyéspüspök, paptestvérek, családja, munkatársai és a hívek közösségében adott hálát az elmúlt negyedszázad kegyelmeiért.
Az oltár körül ott szolgált Endre atya két testévre: Gánicz Tamás diakónus, irodaigazgató, valamint Gánicz László szervezőlelkész.
A szertartás végén adott ezüstmisés áldás előtt Gánicz Endre hangsúlyozta, hogy a negyedszázados jubileum – akárcsak az ember élete és papi hivatása – nem erény, hanem ajándék és az egész egyház közös ünnepe, hiszen az egyházban Isten kegyelme válik megtapasztalhatóvá mindannyiunk számára.
A Szent Liturgián Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök mondott tanítást, amelyet az ambon előtt hallgatott a jubiláns és felesége, Judit tisztelendő asszony.
A főpásztor egy személyes tárgyat, egy kis papírszívecskét mutatott fel prédikációja kezdetén. Elmondta: ez a szívecske a püspöki szobája kilincsén lógott abban az időszakban, amikor a leendő főhelynök személyén gondolkodott tanácstalanul.
A gyermekkézzel ráírt szavak Lukács evangéliumából származtak: „Ami az embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges.” A püspök ekkor lapozta fel a paptestvérek jelmondatait tartalmazó kötetet, s meglepődve tapasztalta, hogy Endre atya pontosan ezt az újszövetségi verset választotta negyedszázaddal ezelőtt.
„Az emberi életben mindig elérkezünk egy pontig, ahonnan a saját erőnk már kevés.
Szocska Ábel beszédében felidézte a jubiláns szerteágazó életútját. A parókiai és esperesi szolgálat, a katedrán töltött oktatói évek, a doktori fokozat megszerzése, majd a főhelynöki tisztség ellátása mind olyan feladatok, amelyek egyenként is emberfeletti erőfeszítést igényelnek.
A hívek és a hallgatók leginkább az ünnepeket, a prédikációkat vagy a publikációkat látják. Mögöttük azonban ott rejtőznek a késő estébe nyúló felkészülések, a dolgozatjavítások, a váratlan telefonhívások és azok a nehéz döntések, amelyeket a lelkipásztornak egyedül kell meghoznia.
A főpásztor külön köszönetet mondott a tisztelendő asszonynak és az egész papcsaládnak azért a csendes háttértámogatásért, amely nélkülözhetetlen ehhez a szolgálathoz.
„Endre atya ismert távolságtartása nem közömbösség. Sokkal inkább az a fajta alázat és szerénység ez, amely a nagy tudás és a segítőkész szív sajátja” – jellemezte főhelynökét.
A liturgia zárásaként a jubiláns ezüstmisés áldásban részesítette a jelenlévőket.
A liturgikus ünneplést miroválás és közös agapé követte, ahol a jelenlévők személyesen is kifejezhették jókívánságaikat a főhelynök atyának.
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
