Edith Stein (1891–1942) ortodox zsidó családban született, a sziléziai Breslauban (ma Wroclaw, Lengyelország). Huszonhárom évesen kitért a judaizmusból, és ateista lett, de egyetemistaként olyan mély hatást gyakorolt rá Avilai Szent Teréz misztikus önéletrajza, hogy megkeresztelkedett, évekkel később pedig belépett a kármeliták rendjébe.
Kezdetben mindentől, ami földi, el akarta szigetelni magát, hogy teljesen Istennek éljen, de végül felismerte: „még a leginkább szemlélődő életben sincs jogunk elvágni a világhoz fűződő kapcsolatot; sőt, azt hiszem, hogy
Edith Stein Auschwitzban halt vértanúhalált. II. János Pál pápa 1998-ban szentté avatta, és Európa társvédőszentjévé nyilvánította.
Edith Stein a Véges és örök lét – Kísérlet a lét értelméhez való felemelkedésre című monumentális munkáját 1934 és 1936 között írta. Ekkor már a Keresztről nevezett Terézia Benedikta nevet viselte. A könyv az 1931-es Potenz und Akt című habilitációs tételének és kiterjesztésének átdolgozása volt. A cím Arisztotelésztől eredő klasszikus filozófiai fogalompár, amely a változást, a létezést és a dolgok fejlődését írja le. A Potenz a rejlő lehetőséget vagy képességet jelenti, míg az Akt ezen lehetőség valóságos megvalósulását. A könyv a diktatórikus náci uralom miatt csak annak bukása után öt évvel, 1950-ben jelenhetett meg.
A Véges és örök lét a létre irányuló kérdésfelvetés filozófiatörténeti útját bejárva jut el az örök létre irányuló filozófiai vitaindítás lehetőségeinek feltárásához, és megvilágítja: megértési aktusként a hit szolgálhat a keresztény filozófia értelmeként és lehetőségeként. Edith Stein Aquinói Szent Tamás De veritate (Az igazságról) című munkájának fordítását követően kezdett el intenzíven foglalkozni a lét kérdéseivel.
A Véges és örök lét… nyolc fejezetre oszlik, amelyet két hosszabb függelék követ. A Bevezetés (I. fejezet) tisztázza a lét értelmére irányadó kérdésfelvetést. Edith Stein célja, hogy feltárja „a létező rendszeres vizsgálatán” keresztül a „lét értelmének”, a „létbeli hasonlóság” alaptörvényét, amely minden létezőt összeköt egymással – Istent, világot és embert – és rámutat arra, hogy a létező alapvetően megismerhető.
A II–V. fejezetnél a kiindulópont az Aquinói Szent Tamás „De ente et essentia” (A létezőről és a lényegről) alapjául szolgáló potencia és aktus problematikája. A véges létező a kibontakozásban megragadhatóként, vagy potenciálisan, vagy a pillanatnyi aktuális létében tárja fel a minden tekintetben aktuális lét eszméjét, a gondolkodás határfogalmát. Az „örököt” a lényegi és valóságos lét analízise teszi hozzáférhetővé. Edith Stein kifejti:
E célhoz közelít az a következő, rendkívül összetett és kiterjedt elemzés, amely Arisztotelészhez kapcsolódva anyag és forma egyesüléseként ragadja meg a létezőt, és egy végső hordozóra, minden összetett tartalmat hordozó és összekapcsoló egységre vagy a legbensőbb lényegre kérdez rá. A szerző vizsgálatából kiderül: minden létező mindenkor hozzárendelődik ahhoz a megismerő szellemhez, amely a „létező fogalmához” hozzákapcsolja – az igaz, jó, szép – „kötelességadó” meghatározottságot, amely „isteni eredetére” utal. A VI. fejezet összefoglalja a kidolgozott elemzéseket és megkísérli meghatározni „minden (véges) létező közös értelemfennállását”.
A két zárófejezet végigkíséri és kiegészíti ezt az eredményt, miközben olyan alapvető kérdéseket vizsgál a kinyilatkoztatás elméletének kidolgozása számára, mint a végtelennek a végesben való megmutatkozása vagy megjelenése, és hogy Isten egysége és az individuális emberi lét egyedisége hogyan hozható összhangba anélkül, hogy egyik rész se rövidüljön meg.
A nyolc fejezethez kapcsolódik két nagyobb Függelék, amelyek közül az egyik a Véges és örök létben a lét értelméről szóló fejtegetés: Martin Heidegger egzisztenciálfilozófiájával közös és eltérő voltát igazolja, a másik pedig Edith Stein és Avilai Nagy Szent Terézhez kapcsolódó lételméletét mutatja be. Mint azt Edith Stein a Véges és örök léthez írt Előszavában megadja, az első Függelék a mű lezárása után jött létre.
Igazság és jó viszonyának kérdését vizsgálva Edith Stein leszögezi: Istenben a kettő egybeesik egymással és a léttel. Isten tud a létéről és akarja a létét, és maga a lét mindkettőt tartalmazza. A szeretet pedig, mint az igent mondás a jóra, az én önszereteteként is lehetséges. Ám a szeretet több mint egy ilyen igent mondás. „Önátadás a Te-nek, és a beteljesülésében – a kölcsönös önátadás alapján – egység. Mivel Isten a szeretet, az isteni létnek a személyek sokféleségének egységeként kell lennie, és a neve, »Én vagyok«, azonos jelentésű azzal, hogy »teljesen átadom magamat a Te-nek«, »egy vagyok a Te-vel«, és ez által a »Mi vagyunk«-kal is.” Istenben lévő életként a szeretet nem pótolható az Isten és a teremtmények közötti szeretettel, mert ez soha nem lehet a szeretet a maga legtökéletesebb beteljesülésében. A legfőbb szeretet kölcsönös, örök szeretet: Isten öröktől fogva szereti a teremtményeket, de őt nem szeretik öröktől fogva. Így a szeretet egy változás lenne és a betöltetlenség hiányához tapadna, ezen túl Isten függővé válna a teremtményektől, ha az isteni szeretet a teremtményekre lenne utalva. És az Isten és a teremtmény közötti szeretet mindig tökéletlen marad, mivel a dicsőség maradéktalan odaadásában Isten képes ugyan a teremtményt önmagába felvenni, de egyetlen teremtmény sem – és a teremtmények összessége sem – ragadhatja meg Istent.
Az Atya ajándékozza ezt – öröktől fogva – a Fiúnak, miközben nemzi, és miközben az Atya és a Fiú ezt a szeretetet egymásnak ajándékozza, belőlük keletkezik kölcsönös szeretetként és adományként a Szentlélek. Így a második és harmadik Személy léte egy befogadó, és mégsem egy újonnan létrejövő lét, mint a teremtett. Ez az egyisteni lét, ami egyszerre adódik és befogadást nyer – az adás és a befogadás magához az isteni léthez tartozik.” A háromságos lét titkát még másik szempontból is megközelíthetjük: „Isten léte élet, azaz a saját bensőből történő kifelé mozgás, végső soron nemző lét.”
A könyvet Varga-Jani Anna fordította. Előszavában kiemeli: fordítása szeretne rámutatni, hogy Keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta a saját korát meghaladó módon szorgalmazta a létre irányuló kortárs kérdésfelvetést mint olyanfajta szükségszerűséget,
Edith Stein: Véges és örök lét – Kísérlet a lét értelméhez való felemelkedésre
Szent István Társulat, 2026
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
