Augusztus 3-án, a hónap elsőhétfői szentmiséjén Boldog Apor Vilmos püspök tisztelői a vértanú püspök közbenjárását kérték és szentté avatásáért imádkoztak a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban. A szentmisét Grafl Ákos püspöki titkár, a Brenner János Hittudományi Főiskola Kollégiumának lelkésze mutatta be; koncelebrált Császár István, a Központi Papnevelő Intézet spirituálisa.
A vasárnapi evangéliumban hallott kenyérszaporítás csodáját (Mt 14,13–21) idézte fel szentbeszédének elején Grafl Ákos atya, melyben a nép és az apostolok is megtapasztalták, hogy Jézus Úr a természet erői fölött: képes az öt kenyérből két halból ötezer embert jóllakatni, nem számítva bele az asszonyokat és a gyermekeket.
A történet folytatásában (Mt 14,22.36) Jézus elbocsátotta a tömeget, a tanítványok pedig bárkába szálltak, és elindultak, hogy átszeljék a tavat. Éjnek idején erős szélvihar támadt, hányta-vetette az apostolok hajóját. Félelem kerítette őket hatalmába, hiszen a bizonytalanság felerősödik, ha a nyílt vízen, egy imbolygó hajóban kell ellenállni a természet erőinek. De Jézus nem hagyta el övéit – hangsúlyozta a szentmise szónoka. – Egy újabb csodálatos esemény, amikor
Majd Péter segélykiáltása hallatszott: „Ments meg, Urunk!”, és elindult Jézushoz a víz színén járva. Ameddig a Mesterre figyelt, minden rendben volt; amint elkezdett körbenézni és azon gondolkodni, hogy az erős szél, a hullám lehet hogy hatalmába keríti, rögtön elkezdett süllyedni, mert nem a lényegre fókuszált, nem Jézusra helyezte tekintetét. Majd megtapasztalja, ahogy az Üdvözítő kinyújtja felé a kezét és biztonságot ad neki.
A mai napon a példaképünk, Boldog Apor Vilmos áll előttünk, az ő közbenjárását kérjük, és óhatatlanul is összekapcsolhatjuk életét az imént hallott történettel – mondta prédikációjában a püspöki titkár. – 1945-ben, a háború idején Győr lakosságát is hatalmas hullámok hányták-vetették, és Apor Vilmos kész volt arra, hogy segítő kezet nyújtson a hozzá fordulóknak.
Nem menekült el, nem hátrált meg, nem várta, hogy majd valaki más odalép a kiszolgáltatott nők mellé; befogadta a Püspökvár pincéjébe mindazokat, akik segítségért kiáltottak. Jó pásztor volt. Amikor az ostrom elérte Győr városát, kész volt a katona elé állni, hogy saját életét áldozza fel övéiért – ahogyan Jézus is a vérével, a kereszten kiontott vérével mutatta meg irántunk való szeretetét.
Boldog Apor Vilmos példája és az evangélium is arra tanít, hogy Isten rajtunk is segít, felénk is kinyújtja jobbját.
Találjuk meg ezeket a személyeket, akikre támaszkodhatunk, az imádság és az Istenbe vetett hit mellett! – buzdított Grafl Ákos.
De fordítsuk meg a történetet: nézzük meg, hogy mi kihez léphetünk oda, kinek nyújthatunk segítséget a hétköznapokban; ki az, aki az élet viharaiban segítségért kiált. „Ne menjek el észrevétlenül mellette, hanem nyújtsam ki kezem, szólítsam meg, adjak neki új hitet, reményt, lendületet. Ebben legyen segítségünkre Isten kegyelme és vértanú püspökünknek, Apor Vilmosnak égi közbenjárása” – zárta szentbeszédét a szentmise szónoka.
A liturgiát követően a vértanú püspök sírjánál imádkoztak szentté avatásáért.
A Boldog Apor Vilmos imaszövetség tagjai papi és szerzetei hivatásokért könyörögtek: „Istenünk, Te a szükség idején Boldog Apor Vilmos püspökben szíved szerinti pásztorra bíztad a Győri Egyházmegye híveit. Bizalommal kérünk, hogy a Győrött vérrel könnyezett Szűzanya és vértanú püspökünk közbenjárására hallgasd meg könyörgésünket. Bátorítsd fiataljainkat, hogy akiket papi vagy szerzetesi életre hívsz, merjék vállalni az Egyház szolgálatát! Ámen.”
Forrás: Győri Egyházmegye
Fotó: Holy Eszter nővér
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
