Augusztus 2-án, vasárnap ünnepelték a Resicabánya óvárosában álló Havas Boldogasszony-templom búcsúját, a délelőtti nagymisét Pál József Csaba temesvári megyéspüspök mutatta be.
A Resicabánya óvárosában álló, Havas Boldogasszony titulusú plébániatemplomot 1841 és 1847 között emelték; 1847. november 25-én szentelte fel Leopold Klaszovits főesperes, kanonok, oravicai plébános.
A római katolikus egyház liturgikus naptárában Havas Boldogasszony ünnepét augusztus 5-én tartják, a római Santa Maria Maggiore-bazilika felszentelésének emlékére. A temesvári egyházmegyében a resicabányai óvárosi templom az egyetlen, amely ezt a titulust viseli, őrizve az 1777-ben itt épült első templom emlékét, amelyet szintén Szűz Mária, a Havas Boldogasszony oltalmába ajánlottak.
Idén a resicabányai Havas Boldogasszony-plébánia közössége augusztus első vasárnapján ünnepelte templombúcsúját.
A 10.30-kor kezdődő szentmisét Pál József Csaba temesvári megyéspüspök mutatta be, aki 1987 és 2018 között, több mint harminc éven át szolgálta e közösséget plébánosként. A hívek különös örömmel és szeretettel üdvözölték ismét körükben a főpásztort.
A szentmisén koncelebrált Veniamin Pălie hegyvidéki főesperes, a közösség plébánosa, valamint Valentin Macedon Hiticaș, a resicabányai Szentháromság Egyházközség (Govândari–Lunca Bârzavei) plébánosa.
A szentmisén zenei szolgálattal közreműködött a Harmonia Sacra kórus, Georg Colța vezetésével; valamint a fiatalok énekkara. Orgonán kísért Christine Maria Surdu és Patrick Paulescu.
A templom a közösség szimbóluma; itt gyűlünk össze Isten egyetlen népeként – emelte ki a főpásztor.
„Ma a Boldogságos Szűz Máriára is tekintünk. Ő a mi példaképünk és édesanyánk. Az édesanya akkor is képes egyben tartani a családot, amikor az nem tökéletes. Minden családban vannak félreértések, különböző elképzelések és nehéz pillanatok. Mégis az anya mindig azt keresi, ami összeköt, nem pedig azt, ami elválaszt – mondta a megyéspüspök. – Így tesz a Boldogságos Szűz Mária is az Egyházban: Fia köré gyűjt bennünket, és megtanít közösségben élni.”
Jó, ha megkérdezzük magunktól: én mivel szolgálom a közösséget? Mi az én ajándékom? Mi az a kegyelem, amelyet kaptam? – hangzott el Pál József Csaba püspök prédikációjában.
„A szentmise végén kérjük az Urat, hogy ez a templom mindig a Krisztussal való találkozás helye legyen számunkra. De kérjünk még valamit: hogy szívünk élő oltárrá váljon, amelyben Isten lakozik, és így lépésről lépésre építsük a közösséget – buzdított a főpásztor. – Imádkozzunk a Boldogságos Szűz Máriához, hogy segítsen megtanulni tőle, miként viseljük el egymást szeretettel, és hogyan kövessük példáját.”
A szentmise után minden résztvevőt szeretetvendégségre hívtak a templom udvarára.
Forrás: Temesvári Római Katolikus Főegyházmegye
Fotó: Christian Paul Chioncel
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
