Művészet a nyelvünk hegyén, avagy fagyikészítés szívvel és ésszel Juhász Katalin2026. 08. 06., cs – 09:56
Minőségi fagylaltot találni Pozsony belvárosában nem is olyan könnyű feladat, hiába számoltunk össze tizenhét olyan helyet, ahol fagyit árulnak. A turistaövezetben nem a visszatérő vendégekre utaznak a kereskedők, teljesen mindegy nekik, milyen „szájízzel“ távozik a vásárló. A pozsonyiaknak viszont van egy kedvenc helyük, amelyet egy magyar tulajdonos vezet.
A napokban ünnepelte 12. születésnapját a Koun nevű hely, amely szerényen húzódik meg a Carlton szálló szomszédságában, az amerikai nagykövetség háta mögé vezető utcácskában – vagyis a Hviezdoslav téren átvonuló turistacsoportok csak akkor fedezik fel, ha az idegenvezető diszkréten arrafelé mutat. Páran maguktól megteszik ezt a kedves gesztust, hiszen azt szeretnék, ha az ide látogató külföldiek szép emlékekkel távoznának a szlovák fővárosból.
Itt a minőségre és a hagyományos olasz eljárásokra helyezik a hangsúlyt. Kizárólag természetes alapanyagokat használnak, ízfokozók, ételfestékek nélkül, és minden hozzávalót Olaszországból hozatnak, beleértve a papírtégelyeket is, amelyekbe a fagylaltot adagolják. A kínálat naponta frissül, a választék a nap folyamán is változik.
Ezt már Szalai Barbara, a hely alapítója és tulajdonosa meséli, akinek kis családi vállalkozása már az első évben bekerült Európa húsz legjobb fagyizója közé. Barbara eredetileg a médiában dolgozott, de nem jött be a számítása, ezért Olaszországban kitanulta a fagylaltkészítés mesterségét, vagy inkább művészetét.
Érdekesen indult a történet: „Anyukám mutatott nekem egy videót, amelyen egy néni fagylaltot csinált. Elhatároztam, hogy kimegyek Olaszországba és megpróbálom ezt megtanulni. Úgy voltam vele, hogy legfeljebb nem lesz belőle semmi, csak egy kirándulás.
Az első kép napon úgy is tűnt, hogy ez nem az én világom, mert csupa kémia volt és alapanyag-méricskélés, vagyis matek, ami meglehetősen távol állt tőlem. A harmadik napon viszont elkeztünk fagyit készíteni, és azonnal tudtam, hogy megérkeztem. Már úgy jöttem haza, hogy biztosan belevágok.“
Kiderült, hogy Barbarának van érzéke ehhez a pályához. Olyannyira, hogy a Koun hamarosan fogalom lett Pozsonyban – akkor még egy másik, kisebb helyen, a mostanitól nem messze.
„Amikor kezdtünk, a belvárosban még csak egy fagyizó volt, az is balkán fagyit árult. Mi megérkeztünk az olasz típusú gelatóval, és amikor elkezdtek kígyózni a sorok a bejárat előtt, sokan vérszemet kaptak. Egymás után nyíltak a gelato-fagyizók, évente kettő, három is. Aztán be is csuktak, újak nyíltak, és ma már egészségtelen az a konkurenciaharc, ami folyik. Mi nem akarunk csak az idegenforgalomra építeni. A turista csak egyszer jön be. Bár nekünk az egész világról vannak visszatérő vendégeink, Tajvanról Amerikáig, akik, ha legközelebb Bécsben járnak, ideutaznak a fagyink miatt.“
Sosem fektettek pénzt reklámba, elejétől fogva a szájhagyományban bíztak – és bejött a számításuk. Ez szezonális biznisz, meggazdagodni nem lehet belőle. „Márciustól október végéig tartunk nyitva, minden évben egy Halloween-partival búcsúzunk. Kezdetben karácsonyig húztuk, mert jobb volt az idő, és nem volt ekkora konkurencia sem, most viszont már négy hónapon át zárva vagyunk“.
Barbara az első naptól fogva szenvedélyesen szereti, amit csinál, és a többiekkel együtt imád új ízekkel kísérletezni. Nem ragaszkodik a jól bevált kreációkhoz, naponta más a kínálat, sőt, kétszer-háromszor is változik, aszerint, hogy épp milyen ízesítésű fagylaltból készül el egy nagyobb mennyiség. Vagyis a vevő sosem tudja, milyen meglepetés vár rá az üzletben. Büszkék arra, hogy valamennyi alapanyagot Olaszországban választják ki, nem pedig hazai viszonteladóktól veszik át.
A Koun szó egyébként nem jelent semmit, csak jól hangzik – de például anno a Häagen-Dazs jégkrém esetében is bejött ez a taktika. Az üzlet berendezéséhez letisztult dizájnt választottak, nincs semmi csillogás odabent. Különleges szicíliai briósokat is árulnak, ezeket is meg lehet tölteni fagylalttal, és olyan különlegességük is van, mint fagyiparfüm, amely megváltoztatja a fagylalt ízét. Természetesen a kávéjuk szintén Itáliából való.
Pozsonyban egyedüli cégként különleges fagyitortákat is készítenek céges partikra, esküvőkre, családi összejövetelekre. Sőt, ki is járnak rendezvényekre egy „bagaméris“ kocsival.
Amikor arra kértem Barbarát, soroljon fel néhány igazán egyedi ízű, saját találmányt, csak kapkodtam a fejem. Gorgonzolás, curry-s, matchás, Rákóczi túrós, rizsből készült ribizlis morzsával ízesített tejszínes, bazsalikumos, fermentált szicíliai citromos, mákosgombócos, riccottás karamellizált fügével… Szerinte a jövő nem a tömegtermelésé ebben az ágazatban, hanem a kifinomult ízeké. Az emberek ugyanis egyre inkább meggondolják, mire költenek. Aki nem csak valami hideget és édeset akar gyorsan elnyalni, hanem élményt szeretne kapni a pénzéért, az keresni fogja a minőséget, a természetes alapanyagokból készült, különleges ízeket.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
