A nyári gombaszezon csúcsán az erdőjárók többsége kétkedve vagy egyenesen félelemmel tekint a galócákra. Nem is alaptalanul: az Amanita nemzetség soraiban találjuk vidékünk legveszélyesebb gombáját, a gyilkos galócát (A. phalloides). A galócák jellegzetes ismertetőjelei – a szabadon álló lemezek, a hártyás gallér és a gumós vagy bocskoros, de mégis karcsú tönk – sok gombász fejében azonnal felvillantják a „vigyázz, mérgező!” figyelmeztetést.
Pedig a galócák világa jóval árnyaltabb ennél. A több mint száz európai faj között akadnak halálosan mérgezők, mérgezők, ehetetlenek, de kiváló étkezési gombák is. Közös bennük, hogy szinte kivétel nélkül erdőlakók: a fák gyökereivel élnek szoros együttműködésben, úgynevezett mikorrhizás kapcsolatot alkotva. Ennek köszönhetően tápanyaghoz és vízhez segítik gazdanövényeiket, miközben maguk is részesülnek a fák által előállított szerves anyagokból.
Ezért szokták mondani, hogy galócával a mezőn nem találkozhatunk. De a gombák világában a szabályok alól mindig akad kivétel. Ilyen a Sepsiszentgyörgyön is otthonos őzlábgalóca, amely füves területeken terem, és szakemberek ma már külön nemzetségbe, a Saproamanita csoportba sorolják. Afféle sajátos utat járó rokonai tehát az igazi galócáknak.
Van azonban egy faj, amely Háromszéken különösen nagy népszerűségnek örvend: augusztusi sorozatunk főszereplője a piruló galóca (Amanita rubescens), vagy ahogy errefelé sokan nevezik, ismerik: a borsgomba. Megfelelő elkészítés után kiváló étkezési gomba, amelyet a helyi piacon is gyakran kínálnak.
Rajta kívül a galócák között más ehető fajokat is találunk. A fenséges császárgalóca (A. caesarea) sokak szerint az egyik legízletesebb gomba a világon, de annyira ritka, hogy lelőhelyeit a szerencsés megtalálók féltve, hétpecsétes titokként őrzik. A selyemgombák (gallér nélküli galócák) között szintén akadnak ehető fajok, ezek azonban ritkábban kerülnek a gombászok kosarába, hisz könnyen összetéveszthetők mérgező fajokkal.
A galócák tehát nem egyszerűen „jók” vagy „rosszak”. Egyetlen nemzetségen belül megtalálhatók veszélyes és értékes gombák is. Éppen ezért különösen fontos a tapasztalat, a pontos fajismeret. Augusztusi sorozatunkban közelebbről is megismerkedünk a piruló galócával: megnézzük, miért kapta a nevét, milyen bélyegek alapján ismerhető fel, és hogyan vált a háromszéki gombakonyha egyik legkedveltebb szereplőjévé.
Farkas János
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
