Első ízben nyílt katolikus helyszín a Művészetek Völgyében. A Csipkebokor Katolikus Udvarban Taliándörögdön önkéntes fiatalok szervezésében július 24. és augusztus 2. közt tíz napon át várják a fesztiválozókat. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye támogatásával létrejött csendes, családias hely a Völgy forgatagában a valódi találkozások, a közös gondolkodás, az őszinte kérdések oázisává vált.
A Művészetek Völgye Magyarország legnagyobb – 40 helyszínen 4200 programot kínáló – összművészeti fesztiválja, mely idén, július 24. és augusztus 2. között is több mint százezer látogatót vonzott, vonz Kapolcsra, Taliándörögdre és Vigántpetendre komoly-, könnyű-, nép- és világzenei koncertekkel, színházi, irodalmi, képzőművészeti, újcirkuszi programokkal. Ebbe a sokszínűségbe kapcsolódott be Taliándörögdön a Csipkebokor Katolikus Udvar.
A Völgy tíz napjára a hagyományos falusi porták kulturális térré alakultak, megnyitották kapuikat, és a kertek gyümölcsfái, lugasai alatt zajlott a fesztivál. A Csipkebokor udvar a katolikus templom melletti dombon kapott helyet. Új szereplő, új helyszín. Az egész völgyre jellemző hangulat itt is hamisítatlan, amit a szervező fiatalok nagy gonddal alakítottak még inkább hívogatóvá. Megszólító a családiasabb otthonossága, védettsége, a tér alkalmat kínál beszélgetésre, elmélkedésre, közös imára is.
A fiatalok tevékenysége mellé állt a 72 Tanítvány Mozgalom (T72), az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye civil szerveződése. Rubovszky Rita, a T72 elnöke személyesen is kíséri a Csipkebokor Katolikus Udvar életét. Elmondta, a szervezetet alapító Erdő Péter bíboros szándéka szerint a mozgalom egyik elsődleges célja, hogy katolikus értelmiségiek különböző műhelyeket alkotva legyenek jelen a világban, és inspirálják, motiválják a környezetüket. „Körülöttünk lévő fiatalok kerestek meg minket a kéréssel, mondván, hogy a Művészetek Völgyében van református, evangélikus udvar, ők szívesen megszerveznék a katolikus jelenlétet, ha a T72 segítségét megkapják. Így is történt” – világította meg a kezdeményezés történetét Rubovszky Rita. Rámutatott: A szervező fiatalok jóval később születtek, mint ahogy Márta István 35 évvel ezelőtt megalapította a Művészetek Völgyét. Így ma a Kaláka koncertjén ott ülnek a 60-asok, a Beton.Hofin meg a 20-asok. Az egyházak udvarai egyesítik a különböző generációkat, kielégítve az ember egész életében munkáló spirituális igényt, ami a művészeten, az emberi kapcsolatokon keresztül tud leginkább kibontakozni. Rubovszky Rita szerint a Völgy egyik lényege a kapcsolat. „Ezek leginkább nem stadionok megakoncertjein, hanem kis közösségekben, a Völgy udvaraiban üldögélve, hol jazzt hallgatva, hol fröccsözve, hol közösen gondolkodva jönnek létre.
Így az egyházak udvarai meg tudják termékenyíti a Völgyet.”
A Csipkebokor udvar programjain főként az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye papjai, közösségi személyiségei szólaltak meg. Martos Levente Balázs segédpüspököt nem előadásra kérték, a püspök a fiatalok által feltett kérdésekre válaszolt. Riesz Domonkos témája a karrier, siker, hivatás volt. Török Csaba három alkalommal is jelen volt, beszélt papi hivatásról a 21. században, a kereszténység és a politika kapcsolatáról, valamint Kontsek Ildikóval, az Esztergomi Keresztény Múzeum igazgatójával a teológia és művészet viszonyáról. Rubovszky Rita Zsuffa Tündével mai magyar zenék szövegeiről beszélgetett; a Tradwife mozgalom kapcsán Meskó Zsolt kérdezte a női szerepekről Rubovszky Ritát, Paholics Erzsébetet és Udvarhelyi Zsuzsannát. Jelen voltak szerzetesek is, Forrai Tamás SJ, Baán Izsák OSB, a ciszterci nővérek, valamint egy kérdezz-felelekre Dejcsics Konrád bencés szerzetes. A tíz nap kiemelt eseményei voltak továbbá az ökumenikus találkozások, melyekről egy következő cikkben számolunk be.
Martos Levente Balázs dicsérte a katolikus jelenlétet: „Bár késéssel indultunk, annál nagyobb öröm, hogy végig jelen vagyunk ebben az áttekinthetetlenül gazdag kavalkádban.” A püspök derűt és nyitottságot tapasztalt, a Csipkebokor udvart „szerény, egyszerű, de alaposan végiggondolt” helynek látja. A közönséggel való beszélgetésből kiemelte, mennyi őszinte kérdést kapott. „A fiatalok nem féltek attól, hogy zavarba hoznak, rákérdeztek az »Egyház bűneire«, az LMBTQ és az Egyház kapcsolatára, a hit megélésének mai lehetőségeire, formáira.” A püspök vallja,
– tekint vissza saját fiatalkora tapasztalatára.
Teret, lehetőséget a fiataloknak
Török Csaba azt erősítette meg, bízik a fiatalokban: „Nem gondolnám, hogy hiba származik a tapasztalatlanságukból, csupán másképpen gondolnak bizonyos kérdéseket, mint a felnőttek, és ez jól is van így. Izgalmas dolog azok kezébe adni az alakítást, akiket meg akarnak szólítani.
– mutatja be a plébániája életében szerzett tapasztalatot. „Általában az sül el jól, ha a fiatalok úgy kapnak szabad kezet, hogy a mi jelenlétünk támogató jelenlét, és abban segítünk, amiben ők kérik.” Csaba atya szerint ha átadunk egy feladatot, azzal együtt a döntéseket is át kell adni. „Nagyon negatív üzenet lenne, ha a feladatátadás azt jelentené, én már előre eldöntöttem mindent, te pedig kivitelezheted azt, amit én szeretnék.”
Török Csaba pozitívan éli meg, hogy a Völgyet jellemző fesztiválhangulatban mindenki jobban ráér, így minden program előtt és után az udvarban maradnak az emberek, kialakulnak beszélgetések. Ez lehetőséget ad arra, hogy fórum szülessen azok között, akik hívőként vállalták az udvar mindennapi életének alakítását, és azok között, akik kívülről vagy messzebbről érkeznek.
Török Csabát személyes kötődés is fűzi a Művészetek Völgyéhez. Családja apai ágon monostorapáti származású, Kapolcson töltötte gyermekkora sok nyarát. Nosztalgikus érzések kötik a múlthoz, az elveszett Kapolcshoz, és szereti a Völgy által született másik Kapolcsot. „Azt, ami elképesztő gazdagságot ad abból a kortárs magyar közösségi, kulturális, művészeti életből, ami – ha szabad így mondani – egyesek szemében kicsit underground, mások szemében inkább kicsit periféria, megint mások szemében talán nem a fősodratú nagy kulturális élet, de mégis élet van benne. Zene, képzőművészet, színház, de akár a gasztro- vagy kézműves élmények is, mind-mind összeadnak valamit, amiből
A Völgy része lettünk
Az udvart tíz napon át a budapesti Szent Ignác Kollégiumhoz (SZIK) és jezsuita templomhoz kötődő fiatalok működtették. Karcagi Ágnes, a SZIK öregdiákja fogja össze munkájukat. Hónapok óta együtt dolgoztak, keresték azokat a formákat, tartalmakat, amik megragadják korosztályuk érdeklődését.
– mondja Ági.
A szervező úgy látja, udvaruk jól bele tudott illeszkedni a Völgy életébe. „Egész sok látogatónk volt, holott újak vagyunk. Abszolút nyitottságot tapasztaltunk, és alapvető érdeklődést a spiritualitás felé. Ugyanakkor érezhető volt egyfajta kritikusság az egyházak felé, ebben sokat segített, hogy a megosztó, nehéz témákról szabadon lehetett kérdezni.”
A szinodalitás gyümölcse
A katolikus udvar ötletének megszületéséről Pecze Zsombor elmondta, a SZIK szinodális munkacsapatával már több mint egy éve dolgoznak azon, hogyan tudnák megismertetni katolikus hitüket saját generációjukban. Ebből a gondolkodásból nőtte ki magát a katolikus udvar. „Jelen akartunk lenni a Völgyben missziós jelleggel számos művészeti, egyházközösségi és lelkiségi programot szervezve.”
Zsombor meghatározó élményeiről beszél: „Egyrészt megtapasztaljuk Egyházunk sokszínűségét, meghívott előadóinknak köszönhetőn Egyházunk jövőjét érintő kérdésekben számos iránymutató gondolattal találkozunk,
Másrészt nekünk, önkéntes SZIK-eseknek ez a nyári együttlét lehetőség, hogy az évközi szakkollégiumi mindennapok mellett idő jut a közös szórakozásra, és a csapatmunka is összekovácsol minket.”
miközben az udvarunk nyitás is mind a többi jelen lévő felekezet felé, mind a kívülállók felé. Szuper kezdeményezés!”
Sebestyén elmondja, a program összeállításában az volt a fókuszban, hogy „ne önmagáért csináljunk egy programot, hanem azzal megszólítsunk olyan embereket, akik nem a mi berkeinken belül vannak, nyitottak, keresik akár az Egyházhoz való kapcsolódást. Előttük szólaljunk meg hitelesen és őszintén. Fontos, hogy embereket elválasztó kérdésekről – így például Török Csaba vezetésével a kereszténység és a politika viszonyáról – tudtunk beszélgetni. Számomra kulcsfontosságú és felszólító gondolat volt ránézni arra, milyen közösségeink, lokális kapcsolódásaink vannak .
„Király a fiatalközpontúság”
Barcza Ambrus társadalomtudományokat tanul. Bár nem szakkollégista, sok jezsuita berkekből ismert barátja van, bátyja SZIK-es, rajta keresztül került ide. „Nagyon király, hogy ennyire fiatalközpontú és közösségalapú volt a szervezés. Lényeges ez – mondta –, mert a fesztiválozók között sok a fiatal, kell a kortárs szemlélet. Ezért volt jó, hogy valóban voltak alkalmak a párbeszédre, amikor bátran megfogalmazhattuk saját dilemmáinkat, kérdéseinket.
Itt közelebb hozzuk, bevonjuk őket a mi fiatalos burkunkba, mint ez a fesztivál. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy ez működik. Továbbá ez egy olyan platform, ahova bárki bejöhet. A lényeg, hogy valahogy össze tudjunk kapcsolódni, és elinduljon a párbeszéd. Így lesz látható, hogy nem feltétlenül van akkora nagy a különbség hívő és nem hívő között. Sok az érintkezési pont, ami mentén létrejön a beszélgetés.”
Palacios Carmen SZIK-es kollégista. A spanyol lány tíz éve él Magyarországon, másodéves, szülésznőnek tanul. A családja a Neokatekumenális Út közösségéhez tartozik, missziós küldetésben jöttek hazánkba. Carment egyszerre vonzotta a Völgy híre és a SZIK-esekkel való közös program. „Ez a fesztivál valóban egyedi. Van esti, bulizós élet, de sok más is. Nekem egyfajta magyar életérzést ad át a Völgy.”
Török Csaba Kereszténység és politika című előadásában azt fogalmazta meg, jelenleg az egyik igazi kihívás, hol tudjuk megmutatni, hogy a keresztény közösségeink a magyar társadalom aktív élő és építő tagjai, hogy a kereszténység nem a templomajtóban kezdődik el, hanem egy sokszintű érzelmi, emberi, kulturális, hagyománybeli kötődés. „Mi kovász és só vagyunk – fogalmazta meg. – Jelen vagyunk-e, ez a primer kérdés.”
A Csipkebokor udvar megnyitotta kapuit, fiataljai, előadói – papok, szerzetesek és világiak – tanúságot tettek arról, hogy készek a párbeszédre, kovászként és sóként voltak jelen ebben az életet hordozó Völgyben.
Szöveg és kép: Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
