Kiállás a gyűlölet ellen – húsz éve áll a Szlovákiában egyedülálló emlékmű Kürthy Judit2026. 07. 31., p – 15:39 Dunaszerdahely |
Mérföldkőhöz érkezett a dunaszerdahelyi roma holokauszt-emlékmű: idén húsz esztendeje, hogy felavatták a Szlovákiában mindmáig egyedülálló mementót. Péntek délelőtt a Halpiac téren rendezett ünnepélyes megemlékezésen és koszorúzáson zenei és irodalmi műsorral, magas rangú közjogi méltóságok, civil szervezetek és nemzetközi vendégek jelenlétében rótták le tiszteletüket a roma áldozatok emléke előtt.
A roma holokauszt 82. évfordulója alkalmából szervezett esemény regisztrációval és művészeti programmal vette kezdetét. Bertók István Liszt- és Harmónia-díjas zongoraművész saját kompozícióját adta elő, ezt követően Ravasz József, a Csallóközi Romák Néprajzi Múzeumának alapítója, a Roma Holokauszt Kutató- és Dokumentációs Központ alapító elnöke lépett a közönség elé. Saját, Birkenau zsoltára című megrázó versét adta elő, amelyet Bertók István zongorajátéka kísért.
Gyilkosság és mészárlás
Tilajčík Edit műsorvezető beszédében felidézte, hogy 1944. augusztus 2-ról 3-ra virradó éjszaka az auschwitz-birkenaui cigánytáborban 2897 roma és szintó foglyot hurcoltak a krematóriumokhoz, ahol meggyilkolták őket. Elmondta, hogy a roma holokauszt során Európában több százezer roma ember vesztette életét, az áldozatok között főként idősek, betegek, nők és gyermekek voltak. „Városunkban megemlékezünk arról a mintegy hatvan romáról is, akiket Nyárasd és Vásárút között, a Kis-Duna partján mészároltak le 1945 nagypéntek estjén a magyar nyilasok és a náci SS egységei” – folytatta a műsorvezető. Beszédében szót ejtett Janovits Ödön bátor helytállásáról is, akinek a közbenjárásával a dunaszerdahelyi roma közösség 1945-ben elkerülte a deportálást.
Húsz éve áll a szimbólum: Az egyetlen roma holokauszt-emlékmű Szlovákiában
Ravasz József ünnepi beszédében felidézte, hogy a dunaszerdahelyi roma holokauszt-emlékmű felállítása negyedszázados munkájuk eredménye volt. A kezdeményezés egykor a Roma Holokauszt Kutató- és Dokumentációs Központtól indult, az emlékmű szellemi koncepcióját pedig ő maga dolgozta ki. Végül 2006. augusztus 2-án, a roma holokauszt nemzetközi emléknapján avatták fel ezt a Szlovákiában azóta is egyedülálló mementót. Kiemelte, hogy a megemlékezéseken évről évre magas rangú közjogi méltóságok, diplomaták, egyházi vezetők és civil szervezetek képviselői vesznek részt, ami azt bizonyítja, hogy a roma holokauszt emlékezete közös nemzeti és európai ügy. Az emlékmű nemcsak a múltról beszél, hanem a jövőt is figyelmezteti.
„Az emberi méltóság, a szabadság és az egymás iránti tisztelet olyan értékek, amelyeket minden nemzedéknek újra és újra meg kell védeni”
– emelte ki Ravasz József.
Kormánybiztosi és politikai kiállás a gyűlölet ellen
Beszédet mondott még Alexander Daško romaügyi kormánybiztos, a rendezvény fővédnöke is. Elmondta, hogy az emlékmű előtti főhajtás nem csupán a 82 éves tragédia és a több százezer áldozat felidézése, hanem komoly felelősségvállalás is a jövő felé. A szavakból és előítéletekből táplálkozó tragédiák megelőzése érdekében olyan társadalmat kell építeni, amely az egyenlő emberi méltóságra és tiszteletre épül.
„A felejtés az első lépés afelé, hogy a múlt megismételje önmagát, jegyezte meg, majd hozzátette, az igazi tiszteletadás nem ér véget a koszorúzással, hanem abban folytatódik, miként állunk ki az igazság mellett a mindennapokban”
– fogalmazott.
Kapcsolódó cikkünk Dunaszerdahely |
A roma áldozatokról emlékeztek meg a Halpiac téri Roma Holokauszt emlékműnél Dunaszerdahelyen. 19. alkalommal tartották meg az emléknapot, melyen a város képviselői, a városi intézmények és civil szervezetek vezetői, helyi lakosok és a nagykövetségek munkatársai is részt vettek.
A fasizmus borzalmait felidéző rendezvényen jelen volt Hájos Zoltán polgármester, Karaffa Attila és Puha György alpolgármesterek, a főszervező, Ravasz József docens, a Romológiai Kutatóintézet vezetője, Alexander Daško, a roma közösségekért felelős kormánybiztos, Robert Dobrovodský, az újonnan kinevezett ombudsman, Patrik Dubovský, a szlovák Nemzet Emlékezete Intézet kutató munkatársa, valamint Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke és a köztársasági elnök palotai díszőrségének tagjai. Egy fotókiállítást is megtekinthettek a jelenlévők, ahol a koncentrációs táborokban, embertelen körülmények között sínylődő romákról készült fotókat mutattak be. A megemlékezésen a zenei aláfestést Bertók István zongoraművész adta. Ollé Tamás katolikus káplán megszentelte az emlékművet, Görözdi Zsolt református esperes pedig imát mondott a pulpitus előtt.
Nem kímélték a gyerekeket sem
„A Tiso-féle fasiszta szlovák államban a cigányok számára munkatáborokat hoztak létre, amelyekben halálra dolgoztatták őket, nem kímélve sem az időseket, sem a gyermekeket”
– emelte ki beszédében Ravasz József, majd hozzátette, hogy akik a nehéz kényszermunkába és az embertelen körülményekbe nem haltak bele, azokat főbelőtték. Hozzátette: nem ismert azoknak a Kelet- és Közép Szlovákiából elhurcolt cigányoknak a pontos száma, akik Lengyelország vagy Németország koncentrációs táboraiban lelték halálukat.
Golyózápor nagypénteken
A csallóközi cigányok többsége nem értett a politikához, a kialakult helyzet azonban őket is veszélyeztette.
„Itt kér megemlítést Janovits Ödön dunaszerdahelyi esperes személye, aki 1945-ben, a húsvéti ünnepek előtt mentette meg a dunaszerdahelyi cigányokat a városháza előtt, akiket a helyi nyilasok parancsára deportáltak volna munkatáborba – máig sem tudni, hová”
– osztotta meg Ravasz József. Szörnyű emlék még a 61 ógyallai oláh cigány, köztük idősek, nők és gyerekek kivégzése Nyárasd és Vásárút között. Barkóczi József, a járási nyilas parancsnok utasítására golyózáporral lőtték őket a Tőkési-ágba 1945. március 30-án, nagypénteken.
Tudatos szegénység
A cigányok a XV. századtól vannak jelen Európában, ez a 700 év mégis kevés volt ahhoz, hogy fellélegezhessenek lelki gyötrődéseikből. A cigányság többsége máig nem tudja beazonosítani magát, mutatott rá a docens. Hihetetlennek tartja, hogy a cigányság a mai napig nem tud nemzetben gondolkodni, intézményrendszereinek kiépítését prioritásként kezelni. A nemzetiségi státusz, amelyet a szlovák alkotmányos törvény szavatol, még mindig idegen fogalom számukra. Rámutatott, hogy a szlovákiai cigányság egy része ma is tudatos szegénységben él annak ellenére, hogy uniós projektek eurómilliárdjai vannak jelen a tagországokban, így Szlovákiában is, a teljes felzárkóztatás azonban ma sem működik.
„Ne higgyük, hogy belőlünk a Teremtő Isten csinált olyan cigányt, akit utálni, gyűlölni kell, mert munkakerülő, bűnöző, hazudozó, szélhámos, ingyenélő. Valahol máshol kell keresni az eredetmondát!”
– fogalmazott a Romológiai Intézet vezetője, hozzátéve: a szlovákiai romák fele, több mint 300 ezer ember még mindig pérókbán él, többségük száraz vécét használ, az infrastruktúra mindenütt hiányos. Ravasz szerint átfogó roma nemzetiségi oktatási rendszerre van szükség, hogy a cigány nép változtathasson életsorsán, életfilozófiáján.
Hiányzó intézményrendszer
Ravasz József után Alexander Daško szólalt fel, aki kiemelte az emlékezés fontosságát, ami egyben cselekvést is jelent, majd maga is konstatálta a roma intézményrendszer fájó hiányát, melyet a többi szlovákiai kisebbség, például a magyar, a ruszin, a zsidó vagy akár az ukrán közösségek már kiépítettek.
Robert Dobrovodský beszédében kiemelte a diszkrimináció, a szegregáció és a rendőri brutalitás meglétét, ami tovább nehezíti a cigányság amúgy sem könnyű helyzetét. Elmondta, hogy példamutató életutakra van szükség a romák körében, név szerint is megemlítve azokat, akik példaképként szolgálhatnak az egész közösség számára.
A kegyelet koszorúinak elhelyezése előtt Gubík László szólt a jelenlévőkhöz, aki elkerülhetetlennek nevezte az őszinte bocsánatkérést és szembenézést. Kiemelte, hogy a jövőben társadalmi szövetségekre van szükség, ahol a nemzetiségek új közösséget alkothatnak
Felszólalt Berényi József is, aki a kilencvenes évekbeli jugoszláv háborút hozta fel példaként arra, miként forgatja fel a politika szította gyűlölet a békésen együtt élő szomszédok életét, miközben párhuzamot vont a jelenlegi orosz–ukrán háborúval és a közösségi médiában terjedő agresszióval. „A politikai célokból szított gyűlölet vak: ma a romák, holnap a magyarok vagy bárki más lehet a célpontja – ezért kell újra és újra emlékeztetnünk, nehogy a billentyűháborúkból egyszer valódi háború váljon” – emelte ki. Ezt követően köszönetet mondott Ravasz Józsefnek a Szlovákiában egyedülálló dunaszerdahelyi emlékmű létrehozásáért, valamint gratulált a megyei díjához és az ekecsi díszpolgári címéhez.
Himnuszok, koszorúzás és kiállítás
Jelen volt még Zoran Dimov, a Nemzetközi Roma Unió elnöke is, aki ugyancsak köszöntötte az egybegyűlteket, majd felcsendült a szlovák, a magyar és a roma himnusz is. A koszorúk elhelyezését követően végül Ravasz József reprodukciós fotóinak kiállítására és állófogadásra invitálták a jelenlévőket.
Kapcsolódó cikkünk Ekecs/Apácaszakállas |
Ravasz József és Balázs F. Attila legújabb köteteit mutatták be az ekecsi kultúrházban. A rendezvényen egyúttal a polgármesteri díjakat is kiosztottak és a legújabb díszpolgári címet is átadták.
Közel százan gyűltek össze szombaton Ekecsen, a kultúrházban, ahova Apácaszakállas településrészről is többen érkeztek. A helyiek már jól ismerik Ravasz Józsefet, Apácaszakállas szülöttét. Műveinek irodalmi értéke számottevő jelentőségű a felvidéki kortárs magyar irodalomban, ahogy a szerző közösségteremtő ereje is, mellyel a mai napig fáradhatatlanul dolgozik a cigányság érdekképviseletéért. Magát magyar ajkú romaként definiálja, aminek – főleg gyermekkorában – sokszorosan kárvallottja volt. Ám a sok munka és a kitartás, ami a meg nem szűnő derűlátással párosult meghozta gyümölcsét. Közösség, szervezet, múzeum és még emlékmű is fűződik a nevéhez, múlt szombaton pedig életének 75. évében átvehette szülőfaluja, Ekecs-Apácaszakállas díszpolgárának címet.
„Nem most fogok sírni, majd otthon”
– mondta miután átvette a kitüntetést, majd folytatta a beszélgetést az őt ünneplőkkel. 53 éve már, hogy nem lakik a községben, mégis gyakorta visszatér ide, sőt, ragaszkodik hozzá, hogy új könyveinek első bemutatója mindig az apácaszakállasi kultúrházban legyen, ahogy ahhoz is, hogy halála után a szülei mellett, az apácaszakállasi temetőben búcsúztassák és temessék majd el.
A várótermek miértje
A fent említett két író mellett az eseményen jelen volt még Hodossy Gyula, József Attila-díjas író, költő, Nagy Iván, a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum igazgatója, valamint Somogyi Alfréd, református lelkész, egyetemi oktató. Az ünnepi műsor Nagy Hanna szavalatával kezdődött, majd Hodossy Gyula lépett a mikrofon elé, aki Balázs F. Attilát és legújabb kötetét, az Európai váróterem című könyvet mutatta be a közönség előtt. A 15 évig Ekecsen élő alkotó Erdélyből származik, jelenleg Magyarországon él. Világjárása során sok tudást és tapasztalatot halmozott fel, melyből alkotásai születtek.
„Balázs F. Attila nagyon szereti a várótermeket. De vajon honnan utazik és hová? A legfőbb kérdés pedig, hogy miért? Verseivel bizonyítja, hogy kellenek az állomások az ember életében, a mi életünkben is. Vannak olyanok, akik úgy szeretik a szülőföldjüket, hogy ott maradnak és soha nem mennek el. Balázs F. Attila szülőföldjének szeretete abban nyilvánul meg, hogy járja a világot és megismeri azt. Az által, hogy kortársai lehetünk a költőnek, egyúttal mi is ott vagyunk verseiben”
– méltatta a szerzőt Hodossy Gyula.
Megelevenedő emlékek
Stojka Amanda és Veréb Mónika, az Ekecsi Egyesített Iskola diákjainak szavalata után, Bertók István zongoraművész ült hangszere elé, hogy Ravasz József egy megzenésített szerelmes költeményét adja elő. Az író, költő, romológus és egyetemi docens Ravasz Józsefet jelenleg is foglalkoztatja a roma identitástudat kutatása és a kisebbségi lét kérdése. Legutóbbi, most bemutatott két könyve az Apácaszakállasi emlékeim és a Mindennapi verskenyér mellett több másik kézirata is kiadás előtt áll, melyeken szerkesztői jelenleg is dolgoznak. Az író szerint az Apácaszakállasi emlékeim című könyv műfaját tekintve nehezen behatárolható, de Nagy Iván mégis szemléletesen írta körül méltatásában, aki a könyvből felolvasott idézetekkel, érdekes háttérismeretekkel tette színesebbé beszédét. Kihangsúlyozta, hogy a könyvben felvillanó gyermekkori emlékek és a korhű társadalmi élet szemléletes leírása által könnyedén felelevenedik az olvasóban a régi világ, benne az akkori ízekkel és látvánnyal. Ez ugyanis már közkincs, a falu kollektív tudatának része.
Polgármesteri díjak
Nagy Iván méltatása után Ravasz József állt a közönség elé, aki miután köszöntötte a jelenlévőket, részleteket olvasott fel Apácaszakállasi emlékeim című könyvéből. Hosszan sorolta a Ekecs-Apácaszakállas akkoriban jól ismert községrészeit és azokat a helyeket, üzleteket, boltokat, melyek talán még ma is a köznyelv részei, de egyre kevesebben ismerik őket és pontos hollétüket. A felsorakoztatott elnevezések hallatán többen felkacagtak, vagy mosolyogtak a közönség sorai között, a nevekhez ugyanis többen emlékeket is társítottak. A szervezők igyekeztek különleges zenei élménnyel is gazdagítani az estét, Cseh Tamás és zenekara lépett a közönség elé hangszereikkel, akik fellépésük után a visszatapsot követően még ráadást is játszottak. Ekecs község önkormányzata nem csak díszpolgári címmel készült, hanem a polgármesteri díjakat is kiosztott, melyek közül egyiket Ravasz Jenő, Cseh Tamás mellett zenélő harmonikaművésznek adott át életének 75. éves születésnapja alkalmából és a több évtizedes múltra visszatekintő, nagy jelentőségű zenei munkásságáért. Balázs F. Attila is polgármesteri díjat vehetett át alkotói tevékenységéért és születésének 70. éves jubileuma alkalmából. A díjakat Polák László, Ekecs község polgármester, valamint Algeyer Rozália alpolgármester adták át.
Díszpolgári páholy
Az zenei élmény után Somogyi Alfréd szólt Ravasz Józsefről, hosszan, de ahhoz mégsem eléggé, hogy a szerző teljes életútját összefogja, de nem is ez volt a célja. Méltatásában személyes élményeket is felidézett, visszatekintett 35 éves ismeretségükre és igyekezett eddig életútjának az összes fontos mérföldkövét megemlíteni, melyek a közösségteremtés területén, szakmai és magánéletében is kiemelkedő jelentőségűek. Somogyi Alfréd után Polák László, Ekecs polgármestere ragadta újra magához, aki az est főszereplőjét, Ravasz Józsefet szólította, majd ünnepélyesen átnyújtotta a díszpolgári kitüntetést. Ravasz József neve a cím átvételével olyan nagyra becsült személyiségek, orvosok és karizmatikus tanítók, Ekecs további díszpolgárai mellé került, mint Kissling Eleonóra, Pethes Endre, Halász Aurél Emil, Öllős Géza, Öllős Árpád, Fónod Zoltán, Németh Jenő, Ekecs Géza, ismertebb nevén Cseke László, Czellárik Mária, illetve Varga Frigyes.
Támogatott példányok
A beszédek végeztével a közönség egy-egy példányt vehetett magához a három kiadványból, mégpedig ingyenesen, melyet aztán aláírathatott a szerzőkkel is. Újra Cseh Tamás és zenekara játszott, majd kisvártatva megérkezett az ünnepeltek tortája, melyből minden jelenlévőt megkínáltak. Az este kedélyes hangulatban ért véget.
Ravasz József tanszékalapító, szakmai és érdekképviseleti szervezetek, civil közösségek létrehozója, máig aktív tagja és pártfogoltak mentora.
Munkásságáról röviden:
1990 – Roma Demokratikus Unió Párt társalapítója – Pozsony
1991 – Romani Kultúra (kulturális szervezet társalapítója) – Pozsony
1991 – ROMA, háromnyelvű folyóirat társalapító szerkesztője – Pozsony
1991 – Roma Kultúra Tanszék – Nyitrai Pedagógiai Főiskola
1991 – Déli Hírlap (Csalóközi regionális hetilap alapító főszerkesztője) – Dunaszerdahely
1999 – A Roma harmadik szektor – Késmárk
2000 – Roma Parlament – Poprád
2001 – Mára Sándor Alapítvány lektora (képzési programok a hatóságok és a közvélemény számára)
2002 – Polgár (Városi közéleti hetilap alapító főszerkesztője) – Dunaszerdahely
2004 – Városi Hivatal Dunaszerdahely (szakmai tanácsadó és koordinátor – esélyegyenlőség, közösségi és oktatási programok)
2004 – A Szlovákiai Író- és Művészeti Társaság alapító elnöke – Dunaszerdahely
2004 – A Romológiai Kutató- és Módszertani Intézet alapító elnöke – Dunaszerdahely
2005 – A Szlovák Köztársaság Oktatásügyi Minisztériuma, szakmai tanácsadó, szakértői bizottság tagja, a roma gyerekek iskolaügyi problémáinak megoldása) – Pozsony
2006 – A Roma Holokauszt Emlékmű létrehozója, nemzetközileg és állami szinten elismert évenkénti megemlékezések rendezője – Dunaszerdahely
2012 – 2018 – Strasbourgban az Európai Unió Parlamentjében a Romák Európai Fórumának Szlovákiai szakértője
2013 – A Szent Erzsébet Egészségügyi és Szociális Munka Főiskolájának docense
2004 – 2016 – Szlovákia Romaügyi Kormánybiztosi Hivatala tanácsadó testületének tagja
2017 – A Roma Holokauszt Kutató Intézet alapító elnöke – Dunaszerdahely
2019 – A Csallóközi Romák Néprajzi Múzeumának alapítója – Dunaszerdahely
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
