Családi könyvtárunk hívogat, s milyen kár, hogy csak alkalmi rendezgetésre és gyors böngészésre futja az időmből. Most ismét nagyapám kortársának két dedikált kötetére bukkantam, ha nem is egymás mellett, de egyazon polcon várták a kezet, amely leemeli őket. Csontos Vilmos két könyvéről van szó.
Hírdetés
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
