Egyéves korában kapta első maciját, ma már egy 154 tagú „mackócsalád” veszi körül Csicsay Máriát Kürthy Judit2026. 07. 29., sze – 12:50 Bögellő/Alistál |
A 75 éves Csicsay Mária nyugalmazott pedagógus egész életében gyűjtötte a mackókat. Első plüssfiguráját még egyéves korában kapta karácsonyra a szüleitől, ma pedig már 154 különböző méretű és történetű maci lakik a ház egyik szobájában. A gyűjtemény minden egyes darabjához különleges emlékek kötődnek: van közöttük olyan, amely a gyerekkori szemműtétét idézi fel és olyan is, amelyet nemrégiben a kilencvenéves keresztmamája ajándékozott neki.
Csicsay Mária számára a macik nem egyszerű játékok, hanem életének fontos darabjai.
„Az első macimat még egyéves koromban kaptam karácsonyra a szüleimtől, azóta is csak gyarapodtak. Egyik a másik után érkezett, és még most is kapok újakat. A barátaim tudják, hogy szeretem őket, decemberben a születésnapomra is macival leptek meg”
– mesélte otthonában.
A mackók egy időben az egész házban helyet kaptak, később azonban Mária úgy döntött, külön szobát rendez be nekik. „Gondoltam, itt jó helyen lesznek. Elférnek, és így együtt vannak” – mondta mosolyogva.
Tanítócsaládból indult, maga is pedagógus lett
Csicsay Mária élete szorosan összefonódott az oktatással. Szülei 1958-ban érkeztek fiatal tanító házaspárként Nyárasdról Bögellőre, és egészen nyugdíjazásukig itt tanítottak. Ő maga nem ment férjhez, de miután elvégezte a pedagógiát, egyszerre több tucat gyereke lett. 1995-ben vette át az iskolát édesanyjától, majd maga is több évtizeden át tanított itt, mielőtt nyugdíjba ment. Pályája egyik legfájdalmasabb pillanata az volt, amikor be kellett zárnia az iskolát, ugyanis a 2010/2011-es tanév végére annyira lecsökkent a gyermeklétszám, hogy már nem lehetett fenntartani az intézményt.
„Három gyermekkel már nem lehetett iskolát működtetni”
– emlékezett vissza szomorúan. A nyugdíj előtt hat évvel még sikerült újra elhelyezkednie: előbb a járás másik végén, Légen, majd Mihályfán folytatta a tanítást. Az ottani diákokra ma is szeretettel emlékszik.
Nem az értékük, hanem a történetük számít
A gyűjteményben nincsenek különleges, drága vagy ritka darabok, mégis mindegyik különleges a tulajdonosa számára.
„A legtöbbjük egyszerű üzletben vásárolható maci, de nem az számít, hogy honnan származnak. Az a fontos, hogy milyen történet fűződik hozzájuk”
– fogalmazott. A legidősebb, egyik legkedvesebb mackója a 74 éves Dörmi, amelyhez fontos gyerekkori emlék köti.
„Gyerekkoromban operálták a szemeimet Pozsonyban. A doktor bácsi akkor azt mondta, nem szabad sírni. Én pedig mondtam anyukámnak, hogy nem fogok sírni, ha hazafelé megkapom azt a macit, amelyet megláttam a játékbolt kirakatában”
– idézte fel. Hozzátette, akkor valóban nagyon össze kellett szednie magát, hogy a beavatkozás miatt ne sírjon, de megérte az erőfeszítés, mert végül megkapta a játékot. Dörmi azóta is vele van, még akkor is, ha a bundája már kissé megkopott.
Egy másik kedves darab a tévémaci, amelyet tavaly kapott kilencvenéves keresztmamájától. Rokona tudta, hogy keresztgyermeke plüssmacikat gyűjt, ezért úgy gondolta, a tévémacinak mindenképpen helye van a gyűjteményben.
Számos kézműves darab kapott helyet nála, sőt, még Mr. Bean macijának mását is megtaláltuk az egyik fotelben. Az illusztris társaságban a kulcstartó mérettől kezdve egészen az ember-, vagy legalábbis gyermeknagyságú darabok is megtalálhatóak. Van köztük egy keskeny, ablakba tehető macis szélfogó is, ami nyáron a többiekkel pihen, csak télen teljesít szolgálatot a konyhaablakban, egy csuprot tartó mackó úr és Mackó Lackó, aki egykoron még az iskolába is elkísérte őt, amikor az elsősöknek mutatkozott be.
A 154 mackó egy nagy család lett
Csicsay Mária májusban számolta meg a gyűjteményt, amikor véget ért az Alistáli Nyugdíjas Klub épületében megrendezett kiállítása. Csaknem a teljes gyűjteményét felvonultatta itt a helyi iskolások nagy örömére. A megnyitón személyesen mutatta be a macikat, név szerint is, illetve elmesélte a hozzájuk kapcsolódó történeteket.
„Ők már a családom. A szüleim meghaltak, tavaly pedig a testvéremet is elveszítettem. Egyedül vagyok, de a macik itt vannak velem”
– jegyezte meg.
Nyugdíjasként is aktív maradt
Bár az iskola bezárása nagyon megviselte, Csicsay Mária nem vonult vissza. Nyugdíjas éveiben sem unatkozik, igyekszik színesebbé tenni a bögellői közösség életét, ezzel együtt aktív tagja az alistáli nyugdíjasklubnak és az alistáli énekkarnak is. Az alistáli nyugdíjasokkal rendszeresen szerveznek programokat. Nemrég például egy teljesen napon keresztül több mint háromszáz palacsintát sütöttek az alistáli református gyermektábor résztvevőinek. „Reggel fél kilenckor kezdtük, délután négyig palacsintáztunk. Jó érzés, hogy segíthetünk a gyerekeknek” – mesélte. Majd tovább sorolta a közösségi programokat: a rendszeres palacsintabulik mellett lecsópartit, főttkukorica-partit is szerveztek már. Annak ellenére, hogy nincs jogosítványa, igyekszik a legtöbb közösségi eseményen részt venni.
„A mackók a barátaim”
– összegezte végül, de életének mindennapjaiból jól látszik, hogy ma is fontos szerepet töltenek be szívében az emberek, különösen a gyerekek. Ahogy egykor tanítóként, most is törődik másokkal és örömmel ad figyelmet, szeretetet a környezetének.
Kapcsolódó cikkünk
Az ország legnagyobb gyufásdoboz-gyűjteményét állítják ki a galántai neogótikus kastélyban. A kiállítás február 7-én, pénteken nyílik meg – tájékoztatta a TASR hírügynökséget Balogh Enikő, a Galántai Turisztikai Információs Iroda munkatársa.
A világ minden tájáról származó, több mint 17 ezer gyufásdobozból álló gyűjtemény egy részét tekinthetik meg az érdeklődők. Marek L. Guspan és Ladislav Ďurík gyűjteményét állítják ki a kastélyban.
Guspan 15 éve gyűjti a gyufásdobozokat. „Mivel a gyufagyártáshoz vegyszereket használnak, a fejlett országokban már leállt a gyártás. Európában szigorú feltételeknek kell megfelelniük, ezért sok gyufagyár bezárt” – magyarázta a gyűjtő.
Indiában például több mint 2000 gyufagyár működik – mondta Guspan, és elárulta, a nappalija polcain tartja a gyűjteményét. A kiállítást pénteken 17 órakor nyitják meg.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
