Az ismert énekes, dalszerző Kovács Ákos a műtéte után elsőként a szegedi Ferences Ifjúsági Találkozó meghívását fogadta el. A július 19-i záróeseményen beszélgetett Ocsovai Grácián testvérrel a hitéről, a vele történt csodákról a szeged-alsóvárosi ferences templomban.
Gracián atya pasaréti plébánosként találkozott Ákossal, és amint a beszélgetésből kiderült, ő maga is nagy hatással volt az énekes istenhitének alakulására.
Ákos felnőtt megtérő, és úgy véli, attól, hogy híresség, Istenhez vezető útja nem különbözik mások útkeresésétől, útra találásától, és csak annyiban érdekes, amennyiben másnak is adni tud az ő története.
„A kérdés az, hogy észrevesszük-e az életünkben, ha szólítanak bennünket. Én 33 évesen még nem ismertem ezt a nyelvezetet, akkor elvetődtem egy nászmisére, az öcsém nászmiséjére, amit boldog emlékű Farkas Attila atya celebrált, és akkor
Korábban is volt már nászmisén, de a nagy fogadkozások után nagy csalódásokat és nagy elválásokat is látott, de ezúttal „valami abból is megérintett, hogy mi ez a tartalom, hogy Isten jelen van, jelen lehet”. Meg is kérdezte magától: Hol voltam eddig? Miért nem értettem ezt korábban?
Ákos szerint a szerzői munkánál misztikusabbat nem tud elképzelni, nem is kell misztifikálni, mert alapból az. „Zenei képzettség és »todományok« nélkül én 38 éve a zenének és a zenéből élek, úgy, hogy gyakran tanult zenészek elemzik, hogy én mit csinálok. Fogalmam sincsen. Lehet mondani, hogy ösztönös, de
„Az én útravalóm Farkas Attila atyától, hogy
és ami a csodán kívül van, az valami hétköznapi dolog, amiben nem tudunk felnőni addig a gondolatig: velünk akarnak valamit. Nem vagyunk tévedés, egyikünk sem” – fogalmazott tanúságtételében Ákos.
Ákos beszélt arról is, hogy volt olyan, hogy egy homíliában megjelenő sor bekerült egy dalszövegbe, de arról is, hogy milyen volt Erdő Péter bíboros visszajelzése, amikor 2018-ban részt vett „próbavásárlásként” egyik koncertjén.
Az énekes hosszasan beszélt arról, hogy betegsége kapcsán megtapasztalta a kegyelem olyan formáit, amelyektől akkor is hívővé vált volna, ha addig nem lett volna az. „Úgy mentem el egy orvosi vizsgálatra idén tavasszal, hogy semmilyen panaszom nem volt. Azt mondták: »58 éves vagy, öreg, ilyenkor el kell menni.«”
Gyakorlatilag az utolsó pillanatban műtötték meg a pajzsmirigyét, mielőtt a rák végleg tönkretette volna a hangját, és a műtétnek is megvolt az a kockázata, hogy soha többet nem tud beszélni majd. Ekkor pánikba esett: „Mindent fölvettem, amit tudtam. Fölmondtam novellákat hangoskönyvként, amiket tudtam.” Egy sümegi zarándoklat és a betegek szentségének felvétele is belefért ebbe a háromhetes időszakba, ami a sürgős műtétet megelőzte.
Ákos úgy véli, a rosszon belül a lehető legjobb dolgokat kapta. Kiderült, hogy az utolsó percben vették ki a daganatot. A csoda abban is megmutatkozott, hogy olyan volt a vérképe, mintha nem vették volna ki a pajzsmirigye felét.
és még csodák sorozata következett be.
„Talán túlvagyok valamin, ami arra tanított meg, hogy az élet nagyon véges – fogalmazott. – Nekem megért egy fél pajzsmirigyet, hogy látom, a családom milyen összetartó, hogy látom, kire számíthatok, hogy vannak olyan lelkivezetőim, barátaim, akik imahátteret biztosítanak egy ilyen eseménynél.”
– világított rá Ákos. Az a kérdés, van-e fogódzónk ilyen helyzetekben. Kovács Ákos nem tartja magát feketeöves hívőnek, hanem olyan embernek, aki fél lábbal van a templomban, az Egyházban. Menjünk be együtt, hátha jobb lesz – üzeni Ákos, aki hiszi, hogy jobb lesz.
Forrás, fotó és videó: Akos.hu
Magyar Kurír
(asz)
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
