Július 26-án, Szent Anna és Szent Joachim ünnepén Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke mutatott be szentmisét a szombathelyi székesegyházban. Ez alkalommal külön szólt az idősebb és a fiatal generációkhoz, kiemelve, hogy milyen nagy szerepet játszanak a nagymamák és nagypapák unokáik életében.
A főpásztor szentbeszédében rámutatott arra a nagyszülők és unokák közötti fontos és erős kapcsolatra, ami meghatározó a gyerekek életében.
Ahogy példájában említette: volt egyszer egy kisfiú, akit szülei korai halála miatt nagymamája nevelt fel. Ahogy cseperedett a fiú, egy idő után szűkösnek érezte kis faluját, nagymamája tanítását. Kíváncsi volt az élet titkára, ezért a nagyvárosba indult. Egyetemekre iratkozott be, ahol híres professzorokat hallgatott, de nem kapott választ a kérdéseire. Ekkor találkozott egy öreg remetével, aki az élet titkát kutató fiatalembernek azt ajánlotta, hogy keresse fel a szülőfalujában élő idős nénit, akinek lámpás van a kezében, és a papucsát is fordítva vette fel – ő az, aki meg tudja neki mondani az élet titkát. A fiú elcsodálkozott, de megfogadta a remete tanácsát, és hazaindult falujába. Sorra járta az utcákat, és leste, mikor jön vele szembe az idős néni lámpással a kezében. Közben beesteledett, elfáradt, ezért a fiatalember úgy döntött, meglátogatja rég nem látott nagymamáját. Bekopogott, és amint kinyílt az ajtó, ott állt a nagymamája mécsessel a kezében, aki a hirtelen kopogás hallatán még a papucsába is fordítva bújt bele. A fiú döbbenten nézte nagymamája csillogó tekintetét, és immár tudta, kitől kérdezheti meg az élet titkát.
„A nagyszülők kincset őriznek a szívükben. Egy hosszú élet alatt sok bölcsesség, jóság, szeretet gyűlt össze bennük. Unokák, merítsetek belőle – hangsúlyozta Székely János püspök.
Majd így folytatta szentbeszédét: „Egy idős néni egyszer azt mondta: milyen különös, hogy egyre gyengébb a szemem, mégis egyre mélyebbre látok; egyre rosszabb az emlékezőképességem, de Isten egyre több dolgot juttat az eszembe; egyre nehezebben járok, de egyre messzebbre jutok.
Olykor a szenvedés tesz együttérzőbbé, alázatossá. A szenvedés vésői nyithatják meg valakinek a zárt szívét, hogy Isten fénye beáramolhasson oda.
A főpásztor teljes szentbeszéde ITT meghallgatható.
A szentmise végén Székely János püspök külön áldásban részesítette a nagyszülőket és unokáikat.
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
