Hogyan néznek tükörbe a magukat intelligensnek gondoló Tisza-szavazó „értelmiségiek”?
Ennek a választási kibicsaklásnak, magyarázza bölcs ismerősöm, lehet hosszú távon olyan pozitív hatása, hogy a magyarság végleg kiábrándul a globalista, nemzetgyalázó politika valamennyi megnyilvánulásából. És akkor végre lehet majd árulók nélkül egy stabil, fejlődő társadalomban igazi magyarokként boldogulnunk. Európa nem ismer el bennünket „közülük valónak”, potenciális gyarmatként tekint ránk. Azt már én teszem hozzá, hogy ép lelkű, az emberség, az erkölcs és az intelligencia minimumával rendelkező ember nem lehet követője egy ámokfutó őrültnek, aki az ötvenes évek uszító, fenyegető, embereket egymás ellen hergelő légkörét hozta vissza Magyarországra. De hogyan néznek tükörbe a magukat intelligensnek gondoló Tisza-szavazó „értelmiségiek”?
Hogyan is írja Kölcsey Ferenc: „Szakaszról szakaszra jőnek idők, midőn nagy kiterjedésű rendbomlások állanak elő; s azt vélnéd, olyankor a gonoszság fékei mind széjjelszakítvák. Nézd keresztül az évkönyveket, s valld meg: ha az erénynek emberi erőt felülhaladni látszó jelenetei nem ilyenkor tűnnek-e fel legsűrűbben? Mennél fenyegetőbb állást vesz a rossz, annál szorosb kapcsolatba teszik a jók egymással magokat; s közöttök az emberiség annál tisztább világításban mutatkozik.”
A nagy írásokból általában hiányzik az időszerűség. Hiányzik akkor is, ha szerzője közvetlen környezetéhez, osztályához vagy nemzetéhez akar a pillanat dolgáról szólni. Lám, a Nemzeti dal – a „Talpra, magyar!” – is alkalmi versnek készült, 1848. március 15-én akart hatni, de él és hat ma is, ezer év múlva is. „… Lemossuk a gyalázatot!”
Pilhál György – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
