A nagyszülők és idősek világnapján üzenetében Leó pápa hangsúlyozta: Isten senkiről sem feledkezik meg és mi sem felejtünk el senkit. A Sant’Egidio közösség tagjai ennek az ígéretnek a megvalósulását élték meg a nyaraláson, amelyet Soroksáron, a Fatimai Szűz Mária-templom lelkigyakorlatos házában szerveztek július 24. és 26. között idős barátaik számára, akik közül a legtöbben intézetekben élnek.
„A mennyországban érzem magam” – a több mint húsz éve idősek otthonában élő Marika néni mondta ezt lefekvés előtt régi barátnőjének, aki szinte a kezdetektől látogatja már és most nyaralni hívta néhány otthonbeli társával, és egy másik intézet lakóival együtt. Csatlakoztak hozzájuk Monoron és Budapesten otthonaikban élő idős barátok, családtagok is. A Sant’Egidio közösség budapesti és monori tagjai az időseket velük együtt látogató fiatal barátaikkal együtt szervezték a nyaralást, gondosan figyelve arra, hogy állapotából adódóan ki mennyit bír, de arra is, hogy senki ne unatkozzon. Nehéz kimozdulni egy olyan világból, ahol mindennap ugyanaz a rutin veszi körül az embert, különösen azok számára nehéz, akiket nem látogatnak, nem visznek néha haza a rokonaik.
A pénteki érkezés, a lelkigyakorlatos házban bérelt szobák elfoglalása, a kertben tett séta, a beszélgetések után imádság és játékos ismerkedés következett. Vacsora után elérkezett a várva várt pillanat, amikor Laci bácsi – aki ugyan már alig hall, de még mindig szívesen szájharmonikázik – zenével szórakoztatta a nyaralókat, akik az asztalok körül beszélgettek, kártyáztak, társasjátékokat játszottak, időnként dalra fakadtak. Másnap délelőtt autókkal kimentek a Duna-partra és a Tündérkert szabadidőparkba egy kis piknikre, levegőzésre. Szombat este, a nyaralás fénypontján vendégek is érkeztek, vetélkedővel, jelenettel, zenével készültek.
Körtvélyessy Mónika, a program főszervezője elmondta, hogy mivel a covidjárvány óta nem szerveztek nyaralást az időseknek, nem volt egyszerű idén újrakezdeni. Amikor már ott vannak, akkor az idősek megújulnak, szívből nevetnek, de előtte bátorítani kell őket, mert félnek kimozdulni. A közösség idősebb tagjainak sok emléke, tapasztalata volt a korábban évente szervezett közös nyaralásokról, a fiatalokat fellelkesítették, és az ő lelkesedésük, kreativitásuk újabb lendületet adott a szervezésnek.
Mónika az év során is azt tapasztalja, hogy akik az intézetbe járnak, azok számára az evangélium szakaszai megelevenednek.
Az első este imádságot tartottak, az elmélkedés összekötötte az evangélium szavait a mindennapjaikkal: mindannyian megfáradtak, és ezek a napok pihenést jelentenek mindannyiuk számára. Az idősek is tudnak segíteni egymásnak, és amikor a másik nehézségét látja az ember, akkor nem a sajátjára figyel, könnyebb hordozni a terheket.
Az utolsó este túláradó öröme magával ragadott mindenkit. Volt gyertyafényes vacsora, tejszínhabos gesztenyepürével, és a korábbi nyaralásokon megszokott „Fele sem igaz” vetélkedő, amelyben a közösség – ezalkalommal Julius Caesarnak, Zorrónak és Mary Poppinsnak öltözött – tagjai szerepeiknek megfelelően mulatságos módon adtak hol igaz, hol hamis válaszokat a kérdésekre.
A búcsúestre gimnazista, egyetemista fiatalok is érkeztek, akik zenéltek és a többiekkel együtt előadták A kiskakas gyémánt félkrajcárját. Az idősek nagyon jól szórakoztak, a fiatalok pedig – azon túl, hogy már a próbán is majd’ megszakadtak a nevetéstől – megtapasztalták, hogy olyan dolgokra képesek, amit korábban soha nem gondoltak volna magukról.
Vasárnap délelőtt a 88 éves Anna nénit köszöntötték névnapján, ároni áldást énekeltek neki, mindenki gratulált, körülvette szeretettel. Huszonnégy éve, amióta a férje meghalt, nem ünnepelte meg így senki a névnapját – árulta el könnyes szemmel. Köszönetképpen elmondott egy szép verset, a meghatottság másokra is átragadt, egymás után mondták a verseket, régi szép imákat, megajándékozták egymást, nem kellett hozzá semmi, a szívből jövő szavak szolgáltak csodaszép ajándékul.
Ez a három nap pedig valóban kicsit a mennyországba repített mindenkit. És hogy ne legyen nagy a zuhanás, indulás előtt megbeszéltek egy újabb találkozót őszre. Addig is
Fotó: Sant’Egidio közösség
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
