A Babaváró hitel 2019-es indulása óta magyar családok százezrei éltek a lehetőséggel. A konstrukció mélyén azonban kezdettől fogva ott ketyegett egy időzített bomba: mi történik azokkal, akiknél önhibájukon kívül elmarad a gyermekáldás?
A becslések szerint jelenleg mintegy 25 ezer olyan szerződés van érvényben, ahol az előírt határidőre nem teljesült a vállalás. Ezeket a párokat most nemcsak a vágyott gyermek hiánya és az azzal járó lelki teher sújtja, hanem egy zord pénzügyi valóság is: a kamatmentesség elvesztése, a többmilliós egyösszegű büntetés és a drasztikusan megugró havi törlesztőrészletek.
Egérút a politika, bizonytalanság a családok számára
A Tisza-kormány által biztosított novemberi haladék kétségkívül adott némi lélegzetvételnyi szünetet. De tegyük fel a kérdést: valóban megoldást jelent ez a bajba jutottaknak?
Aligha. A határidők tologatása nem megszünteti a fenyegető anyagi katasztrófát, csupán elnapolja azt. A családok továbbra is a bizonytalanság hálójában ragadnak: fogalmuk sincs, mi vár rájuk, amikor a naptár átfordul, és a haladék lejár.
A gyermek nem egy teljesítendő pénzügyi mutató, és a gyermekvállalás elmaradása nem lehet büntetendő élethelyzet.
Méltánytalan és visszás helyzet, amikor az állam szigorú behajtóként lép fel azokkal szemben, akik orvosi, egészségügyi vagy más méltányolható okokból nem tudtak szülővé válni. A szociálisan érzékeny kormányzás alapelve az kellene legyen, hogy a bajban támaszt nyújt, nem pedig újabb terheket pakol a már amúgy is nehéz sorsú állampolgárok vállára.
Hogyan nézne ki egy valóban szociális és fenntartható megoldás?
A probléma kezelésére nem újabb, néhány hónapos moratóriumokra, hanem a szabályozás újra gondolására lenne szükség. Szakmai és méltányossági alapon több olyan lépés is adódna, amely megnyugtató választ adhatna a helyzetre.
Automatikus mentesítés egészségügyi okokból: ha orvosilag igazolt a meddőség vagy a sikertelen kezelések sora, a büntetőszankciók alól automatikusan mentesülniük kellene a pároknak.
A büntetőkamatok méltányos elengedése: a halmozott büntetőösszegek egyösszegű behajtása helyett az elengedés vagy a jelentős csökkentése lenne az elvárható társadalmi minimum.
Kamatmentes és kezelhető törlesztés: a hitelek piaci kamatozásúra váltását maximált törlesztőrészlettel vagy hosszabb futamidővel kellene megelőzni, hogy senkinek se kelljen elveszítenie az otthonát.
A bürokrácia lebontása: a jelenlegi, gyakran átláthatatlan és szigorú méltányossági kérelmek rendszerét ügyfélbaráttá és szélesebb körben elérhetővé kellene tenni.
A családpolitika nem merülhet ki adminisztratív határidők tologatásában és a pénzügyi szigor megalkuvástalan érvényesítésében. A novemberi határidő gyorsan eljön, és ha a kormányzat addig nem áll elő egy átfogó, méltányos koncepcióval, a haladék nem segítségként, hanem csupán elodázott csődhelyzetként vonul majd be a történelembe.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
