Ádám László fordítása
Az alábbi fordítás a következő tanulmány alapján készült: Baumeister, R. F. and Vohs, K. D. (2012): Sexual Economics, Culture, Men, and Modern Sexual Trends. Society 49: 520–524. Elkerülendő a cikkben lépten-nyomon előforduló „szex” főnév túlzó használatát, gyakori ismételgetését, a szóban forgó kifejezést és képzett alakjait a szövegben magyar megfelelőivel helyettesítettük. Szögletes zárójelben a fordítással kapcsolatos megjegyzések, magyarázatok, kiegészítések szerepelnek.
A huszadik század második felében a nemiséggel kapcsolatos elképzelések két fő forrásból származtak. Az egyik a biológiai törzsfejlődés elmélete volt. A másik pedig a politikatudomány területén gyökerező nőmozgalmi (feminista), avagy társadalmi konstrukcionista elmélet. [Utóbbi elgondolás szerint nincsenek „igaz” vagy „valós” tények, csak olyan ismeretek, melyeket bizonyos társadalmi összefüggésekben tárgyalnak és intézményesítenek.] Bár mindkét forrásból fontos felismerések származtak, egyre több olyan bizonyíték halmozódott fel, mely egyikhez sem illeszkedett könnyen. Ezért másik tudományághoz fordultunk egy új elmélet kidolgozása érdekében. E tudományág a közgazdaságtan volt, és elméletünket „nemi közgazdaságtan” névvel illettük. [Baumeister, R. F. and Vohs, K. D. (2004): Sexual economics: Sex As Female Resource for Social Exchange in Heterosexual Interactions. Personality and Social Psychology Review 8: 339–363.] Elméletünket először úgy alakítottuk ki, hogy illeszkedjen a már ismert tényekhez, így ez egyfajta utólagos elemzés lett. Éppen ezért rendkívül tanulságos ellenőrizni, hogy az elmélet hogyan állta meg helyét Regnerus úttörő tanulmányában [Regnerus, M. and Uecker, J. (2011): Premarital Sex in America: How Young Americans Meet, Mate, and Think about Marrying. New York], mely az amerikai társadalomban a közelmúltban bekövetkezett és jelenleg is zajló nemi viselkedésbeli változásokat vizsgálja.
Regnerus munkájában egyértelmű a gazdasági szemlélet értéke. A vizsgálódás nem csupán a piacok szempontjából elemzi a viselkedést. A népuralmi rendszerekben a többség dönt, és az ilyen politikai elvek gyakran érvényesülnek az emberi viselkedésben is. De a nemiség terén nem így van. Regnerus újra és újra rámutat arra, hogy a nemiség terén a kisebbség dönt. Ez történik a közgazdaságtanban is, különösen a kereslet és kínálat viszonyában. Amikor a kínálat meghaladja a keresletet, az árusok (a többség) kiszolgáltatott helyzetben vannak, és engedniük kell, például az ár csökkentésével. Ezzel szemben, amikor a kereslet meghaladja a kínálatot, az árusok (most már a kisebbség) vannak előnyben, és tetszésük szerint szabhatják meg a feltételeket, például az ár emelésével.
Egyszerűen fogalmazva, azt állítottuk, hogy a nemiség terén a nők a kínálatot, a férfiak pedig a keresletet képviselik. Ez magyarázza azon egyenlőtlen, látszólag ellentmondásos nemi arányra vonatkozó eredményeket, melyeket Regnerus ismertet. Amikor a nők kisebbségben vannak, a piac az ő igényeikhez igazodik: elkötelezett kapcsolatok, széles körben elterjedt szüzesség, hűséges társak és korai házasság. Például az ezerkilencszázötvenes évekbeli amerikai egyetemeken e minta volt jellemző. Elemzésünk szerint a nők ilyen körülmények között előnyben vannak, mert a szolgáltatásaik iránti kereslet meghaladja a kínálatot. Ezzel szemben, amikor a nők vannak többségben – mint például a mai egyetemeken, valamint egyes faji kisebbségi közösségekben –, a dolgok a férfiak igényei felé tolódnak el: kötelezettségvállalás nélküli üzekedés, késleltetett házasság, párkapcsolaton kívüli nemi kapcsolatok és hasonlók.
Manapság divatos minden nemek közötti kapcsolatot úgy leírni, mintha azok a nők elnyomását és áldozattá válását tükröznék. Amikor a nők még kisebbségben voltak a diákok között, ezt úgy értelmezték, hogy a nők elnyomó megkülönböztetés áldozatai. Most, hogy a nők többségben vannak, azért válnak áldozattá, mert nem tudják kikényszeríteni a regényes és a nemi kapcsolatok feltételeit. Regnerus érvelése nagyrészt tiszteletben tartja ezen uralkodó hagyományt. Magunk is méltányoljuk e formaságot, ám mint mindkét nem iránt érdeklődő társadalomtudósok, a következő rövid megjegyzést arra használjuk, hogy orvosoljuk a szokásszerű egyensúlyhiányt azáltal, hogy megvitatunk néhány, a férfiakra vonatkozó következményt.
A nemi piacok azért alakulnak ki ilyen formában, mert a természet erőteljes nemi vággyal ruházta fel a férfiakat, és ez függővé teszi őket a nőktől. A férfiak erősebb vágya hátrányos helyzetbe hozza őket, pontosan úgy, mint amikor két fél egy lehetséges adásvételről tárgyal. Aki jobban vágyik az üzlet megkötésére, kiszolgáltatottabb helyzetben van, mint aki hajlandó eredmény nélkül is elsétálni. A nők természetesen szintén vágynak az üzekedésre, de amíg a legtöbb nő kevésbé vágyik rá, mint a legtöbb férfi, addig a nők, együttesen is, előnyt élveznek, s a társadalmi szerepek és viszonyok olyan forgatókönyveket követnek, melyek nagyobb hatalmat biztosítanak a nőknek, mint a férfiaknak. Azon következtetésre jutottunk, hogy a női nemiség közösségi elnyomása a történelem nagy részében, és számos különböző műveltségi körben, nagyrészt a piaci előny megszerzésére irányuló törekvésben gyökerezik. A nők gyakran úgy tartották fenn előnyüket a férfiakkal szemben, hogy nyomást gyakoroltak egymásra a férfiak számára elérhető üzekedés korlátozása érdekében. Mint bármely egyedárusítás (monopólium) vagy összefogás (kartell) esetében, a kínálat korlátozása magasabb árhoz vezet.
Érdemes kiemelni, hogy a női nemiség közösségi elnyomása a nemi közgazdaságtan elméletének kiemelkedő győzelmét jelenti. A nemiséggel kapcsolatos két uralkodó elméleti szemlélet – az evolúciós lélektan és a feminista, avagy konstruktivista elmélet – egyaránt határozottan az ellenkezőjét jósolta. Mindkét nézet azt állította – ritka egyetértés a két irányzat között –, hogy a közösségek a férfiak érdekeit szolgálva nyomják el a női nemiséget, így a férfiak befolyása meghatározó. Az evolúciós elmélet szerint a női nemiség közösségi elnyomása azért alakult ki, mert a férfiak korlátozni akarták a nők nemiségét, hogy biztosak lehessenek párjaik hűségében (így a férfiak biztosak lehettek apaságukban). A feminista elmélet szinte mindig a férfiúi önkényuralomra hivatkozik, így a női nemiség közösségi elnyomása a férfiak azon vágyát tükrözte, hogy uralják a nőket, birtokolják őket, és (vagy) megakadályozzák őket a nemi kielégülés elérésében. Mindkét esetben a női nemiség közösségi elnyomásának a férfiaktól kellene származnia. A bizonyítékok azonban túlnyomórészt azt jelzik, hogy a női nemiség közösségi elnyomását a nők terjesztik és tartják fenn. Csak a nemi közgazdaságtan elmélete jósolta meg ezen eredményt. Hasonlóan ahhoz, ahogyan a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) a kínálat korlátozásával igyekszik fenntartani a magas olajárat a világpiacon, a nők is gyakran igyekeztek fenntartani az üzekedés magas árát azzal, hogy korlátozták egymás hajlandóságát, hogy a férfiaknak azt nyújtsák, amit azok akarnak.
A férfiak néha úgy próbálták növelni esélyeiket a hölgyeknél, hogy a nőket gazdasági, oktatási, politikai és egyéb lehetőségek tekintetében hátrányos helyzetben tartották. A kutatók például megállapították, hogy az ezernyolcszázas évekbeli New Yorkban meglepően sok foglalkoztatott nő folyamodott alkalmi prostitúcióhoz, hogy kiegészítse soványka bérét. Ám általánosságban a férfiak e próbálkozása visszafelé sült el. Úgy tűnik, a nők közösen rájöttek, hogy az üzekedés a legfőbb dolog, amit felkínálhatnak a férfiaknak, hogy részesüljenek a társadalom gazdagságából, ezért a magas árat fenntartva a lehető legnagyobb mértékben korlátozták a hozzáférést vagyonkájukhoz. Egy friss tanulmány megállapította, hogy a mai országok széles körében a nők gazdasági és politikai felszabadulása összefüggést mutat azzal, hogy az ágy örömei nagyobb mértékben elérhetők. Így kiderült, hogy a férfiak lehetőségeit az üzekedésre nem azáltal lehet túlhajtani, hogy a nőket gazdasági szempontból hátrányos és függő helyzetben tartják, hanem éppen azáltal, hogy bőséges hozzáférést és lehetőségeket biztosítanak számukra. Jelentőségét tekintve az ezerkilencszázhetvenes évek szexuális forradalma önmagában is egyfajta piaci kiigazítás volt. Miután a nők széles körű lehetőségeket kaptak az oktatás és a vagyonszerzés terén, már nem kellett nemiségüket a zsarolás eszközeként használniuk.
Mit jelent mindez a férfiak számára? A társadalmi irányzatok arra utalnak, hogy egy állandó tényező hatása továbbra is fennáll, nevezetesen a fiatal férfiak nemi tevékenység iránti erős vágya. Ahogy a környezet megváltozott, a férfiak egyszerűen hozzáigazították viselkedésüket, hogy megtalálják a legjobb módszert ugyanazon cél elérésére. Ezerkilencszázhatvanban még nehéz volt nemi kapcsolatot létesíteni házasság vagy legalábbis eljegyzés nélkül, ezért a férfiak korán házasodtak. Természetesen ehhez nem volt elég csupán letérdelni, szerelmet vallani és jegygyűrűt felajánlani. Ahhoz, hogy házasságra alkalmasnak minősüljön, a férfinak állással kellett bírnia, vagy legalábbis komoly kilátással kellett rendelkeznie ezzel kapcsolatban (például a hamarosan megszerzendő egyetemi diploma révén). Tehát legfőbb célja, hogy beteljesítse vágyait, arra ösztökélte, hogy a társadalomhoz hozzájáruló, tiszteletre méltó szereplővé váljon.
Ama tény, hogy a férfiak a nemi kapcsolatok megszerzésére irányuló erőfeszítéseik eredményeként váltak a társadalom hasznos tagjaivá, nem elhanyagolható, és fontos megállapításokkal szolgáltathat a férfiak és a műveltség közötti alapvető kapcsolatra vonatkozóan. Bár ez talán nem túl hízelgő jellemzésnek tűnhet, és jelenleg még nem tekinthető igazolt ténynek, nem találtunk olyan bizonyítékot, mely ellentmondana azon alapvető általános elvnek, miszerint a férfiak mindent megtesznek, ami szükséges a szex megszerzéséhez, és talán nem is sokkal többet. (Egyikünk egy korábbi munkájában így fogalmazott: „Ha a nők nem feküdnének le balfácánokkal, a férfiak sem lennének többé balfácánok.”) Ha a mondott cél érdekében a férfiaknak a közösség oszlopaivá kell válniuk, hazudniuk kell, tisztességes vagy tisztességtelen eszközökkel gazdagságot kell felhalmozniuk, regényesnek vagy szellemesnek kell lenniük, akkor sok férfi pontosan ezt fogja tenni. Ez a mai egyetemeken tapasztalható nemi szabadosságot valamivel kevésbé vonzó fényben tünteti fel, mint amilyennek elsőre tűnhet. Ha a fiatal férfiaknak könnyű hozzáférést biztosítunk a bőséges nemi kielégüléshez, azzal a társadalmat megfosztjuk attól a lehetőségtől, hogy őket értékes eredmények elérésére ösztönözze a közműveltség javára.
Ezerkilencszázhatvan óta a nemi politikában bekövetkezett változások úgy értelmezhetők, mint egy hatalmas csereügylet, melyben mindkét nem feladott valamit, ami számára kevésbé fontos, annak érdekében, hogy megszerezze azt, amit jobban kívánt. Ahogyan Regnerus megállapítja – részben a kutatási eredményekről készített átfogó áttekintésünkre támaszkodva –, a férfiak üzekedésre vágynak, sokkal inkább, mint a nők. A nők viszont nem csupán a házasságot akarják, hanem a életpálya-lehetőségeket és a munkahelyi kedvezményes bánásmódot is.
Ez az óriási csereüzlet tehát lényegében azt jelentette, hogy a férfiak a nőknek nem csupán könnyű hozzáférést, hanem akár kedvezményes elbánást is biztosítottak azon hatalmas intézményekben, melyek a társadalmat alkotják, és amelyeket a férfiak hoztak létre. Ma a legtöbb iskola, egyetem, vállalat, tudományos szervezet, a kormány és számos más intézmény kifejezett irányelvekkel rendelkezik a nők védelmére és népszerűsítésére. Általános gyakorlat, hogy egy nőt egy azonos képzettségű férfi helyett vesznek fel vagy léptetnek elő. A legtöbb nagy szervezet rendelkezik olyan irányelvekkel és felügyelő szervekkel, melyek védik a nők érdekeit, és biztosítják, hogy a nők előnyösebb elbánásban részesüljenek a férfiakkal szemben. A férfiak érdekeit védő hasonló irányelvek vagy rendszerek nagyrészt nem léteznek, és sok esetben kifejezetten tiltottak. A jogtudósok például rámutatnak arra, hogy minden jelentős új törvényt alaposan megvizsgálnak a feminista jogászok, akik azonnal megbírálnak minden olyan szempontot, mely aggályos vagy hátrányos lehet a nők számára, így minden új törvény nőbarát. Senki sem védi a férfiak érdekeit, ezért felgyorsultak azon szerkezeti változások, melyek a nőket részesítik előnyben, a férfiakat pedig hátrányos helyzetbe hozzák.
Mindez történelmi összefüggésben nézve gunyoros. A nagy intézményeket szinte kivétel nélkül férfiak hozták létre. Azon vélelem, miszerint a nőket szándékosan elnyomták azzal, hogy kizárták őket ezen intézményekből, ügyes, részrehajló és tudatos ténykedést feltételez. A nőmozgalom története még ma is arról szól, hogy a nők helyet és kedvezményes bánásmódot követelnek a férfiak által létrehozott szervezeti és intézményi rendszerekben, nem pedig arról, hogy maguk hoznának létre szervezeteket és intézményeket. Ez szinte biztosan a férfiak és nők közötti egyik alapvető különbséget tükrözi, nevezetesen azt, hogy a nők társas viselkedése nagy mértékben az egy az egyhez kapcsolatokra összpontosít, míg a férfiaké kiterjed a nagyobb csoportokra és a felületesebb kapcsolatokból álló hálózatokra is. Durván fogalmazva: a nők szinte sohasem hoznak létre nagy szervezeteket vagy társadalmi rendszereket. E tény magyarázhatja a nemek közötti kapcsolatok történetének nagy részét, melyben az őskori társadalmakban fennálló, a nemek közötti szinte teljes egyenlőséget fokozatosan felváltotta a növekvő egyenlőtlenség. Nem azért, mert a férfiak összefogtak a nők elnyomására, hanem azért, mert a műveltség fejlődése a férfiak köréből indult ki, annak kiterjedt, de felületes kapcsolatokból álló hálózataival, míg a nők köre megrekedt a fejlődésben, mert társadalmi szerkezete szinte kizárólag az elmélyült egy az egyhez kapcsolatokra helyezte a hangsúlyt, minden mást szinte teljesen kizárva. Az egész világon és a történelem (valamint az őskor) egészében a nők nagy csoportjainak hozzájárulása a műveltség fejlődéséhez elenyészően csekély volt.
Jelen összefüggésben azon ellentmondásos helyzet áll fenn, hogy a férfiak, közösen, hátrányos helyzetbe hozták magukat ama szervezetekben, melyeket maguk hoztak létre. (A hozzánk hasonló társadalomtudósok természetesen igyekeznek feltevéseiket ellentétes esetek vizsgálatával is ellenőrizni – például azzal, hogy a férfiak hogyan boldogulnak a nők által felépített nagy szervezetekben –, de ilyen szervezetekből túl kevés létezik ahhoz, hogy általános következtetéseket lehessen levonni. Az ilyen szervezetek hiánya fontos és sokatmondó tény.) Az üzleti élet, a kormányzás és a politika, a gazdasági kapcsolatok, a tudomány és a műszaki újítások stb. világát alkotó nagy társadalmi rendszerek férfiak alkotásai, mégis az ezekbe belépő fiatal férfiaktól elvárják, hogy elfogadják azon hivatalos irányelveket, melyek szerint a nőket minden lépésnél előnyben részesítik. Hogyan magyarázhatjuk e figyelemre méltó, gunyoros történelmi fordulatot?
A munka világa egy fiatal férfi számára ma ijesztő hely. A feministák nyomban felhívják a figyelmet arra, hogy a legtöbb szervezet vezetésében továbbra is a férfiak uralkodnak, de ez megtévesztő, ha nem kifejezetten álszent kijelentés. A férfiak alapítják a legtöbb szervezetet, és keményen dolgoznak azért, hogy azokban sikeresek legyenek. Egy nyitott gondolkodású tudós hiába kutatna a történelemben olyan, nők által létrehozott és irányított nagy szervezetek után, melyek a férfiakra való panaszkodáson és a férfiak által birtokolt tortából való nagyobb részesedés követelésén túl bármivel is hozzájárultak volna a haladáshoz.
Miért fogadták el a férfiak ily mértékben, hogy a nőknek legyen felsőbbrendű helyzetük a társadalmi intézményekben? A társadalom megteremtése a férfiak feladata (mivel a nők szinte soha nem hoznak létre nagy szervezeteket vagy műveltségi rendszereket). Számunkra ostobaságnak és önpusztítónak tűnik, hogy a férfiak engedelmesen biztosítják a nőknek a kedvező bánásmódot ezen intézményekben. Ráadásul – számos egyéni kivételtől eltekintve – általában és átlagosan a férfiak keményebben dolgoznak ezen intézményekben, mint a nők, ami lehetővé teszi számukra, hogy a legmagasabb tisztségekig emelkedjenek. Ennek eredményeként a nők továbbra is kevesebbet keresnek, és alacsonyabb állásban vannak, mint a férfiak, amit fonák módon úgy értelmeznek, hogy a nők kedvezményezettségét folytatni kell, sőt esetleg fokozni is. A korszerű társadalom már nem áll messze attól, hogy kifejezett „kevesebb munkáért egyenlő bér” szabályt fogadjon el, amint azt egyikünk nemrég javasolta. E kilátástól függetlenül úgy tűnik, hogy a nők kedvezményes kezelése a munkaerőpiacon valószínűleg meglehetősen tartós marad. Alacsonyabb késztetésük és becsvágyuk miatt a nők valószínűleg soha nem fogják utolérni a férfiakat a teljesítmény terén, és kisebb eredményeiket politikailag annak bizonyítékaként értelmezik, hogy folytatni, sőt esetleg fokozni is kell a velük kapcsolatban alkalmazott kedvezményes bánásmódot.
E férfi viselkedési minta érthetőbbé válik, ha szem előtt tartjuk, hogy a szex megszerzése kiemelt fontosságú a férfiak, különösen a fiatal férfiak számára. Hogy a nőket előnyben részesítő, megkülönböztető bánásmód következtében állandó hátrányban vannak a foglalkoztatási és előléptetési kilátások terén, minden bizonnyal árat jelent a fiatal férfiak számára, de talán nem kiemelten jelentős árat. Ami viszont kiemelkedő jelentőségű, hogy a szex meglehetősen könnyen elérhető. Ahogy Regnerus beszámol róla, még egy olyan férfi is, akinek kilátásai az életpálya terén lehangolók (pl. aki kimaradt a középiskolából), bőven talál magának fiatal nőket, akikkel megoszthatja ágyát.
Ne feledjük azt sem, hogy sok férfi látszólagos életpálya választását részben az üzekedés iránti vágy táplálta. Vagyis a munka egyik fő célja az volt, hogy a férfi vonzóvá váljon a nők számára lehetséges társként, beleértve a férj szerepét is, amíg a házasság volt az üzekedéshez vezető fő út. Manapság a fiatal férfiak elkerülhetik ama fárasztó kerülőutat, hogy tanulmányokat folytassanak és életpálya-lehetőségeket építsenek ki az üzekedéshez való jogosultság megszerzése érdekében. Nem kell házasságot kötniük, és vállalniuk az azzal járó összes költséget sem, beleértve azon ígéretet, hogy életük végéig megosztják jövedelmüket, és örökre lemondanak más nőkről. A női ágyastársak mindezek nélkül is elérhetők.
Elképzelhető, hogy a fiatal férfiakat nem igazán érdekli, hogy a munka világának főbb társadalmi intézményei egyre inkább a nőket részesítik előnyben. A szex szabad és könnyen elérhető lett. Ez a mai változata a (férfi) tömegek mákonyának. Azon férfi, aki több nővel is lefekszik, élvezi az életet, ezért lehet, hogy nem veszi észre, vagy nem is érdekli a tény, hogy tanulmányi és szakmai előmenetelét valamelyest gátolják azon törvények és irányelvek, melyek a nőket előbbre sorolják nála. Végül is az egyik fő oka annak, hogy előmenetelt akart, az volt, hogy szexhez jusson, és azt már megkapta. Az életpálya építése önmagáért való célként talán még mindig vonzó lehet, de kétségtelenül sokkal vonzóbbnak számított, amikor az üzekedés elengedhetetlen feltétele volt. A siker már nem olyan fontos, mint régen, amikor előfeltétele volt az üzekedésnek.
Ha a férfiaknak nincs szükségük az életpályájuk során elért sikerre ahhoz, hogy nemi kapcsolathoz jussanak, akkor miért van szükségük egyáltalán a sikerre? Egyes kutatások arra utalnak, hogy a férfiak életpálya iránti elkötelezettsége komolyan megerősödik, amikor apákká válnak. Valóban, már régóta ismert, hogy a szülői szerepbe való átmenet nemek szerint eltérő hatással jár. Az új anyák visszavonulnak munkájuktól és életpályájuktól; az új apák viszont fokozott komolysággal és eltökéltséggel vetik bele magukat a munkába és életpályájuk építésébe.
Ezen változások közül sok olyan van, melyre senki sem tud hatást gyakorolni, ezért itt megfogalmazott észrevételeinknek nem célja, hogy gyökeres irányváltást írjanak elő a szabályozás terén. Mindazonáltal tanulságos megvizsgálni, hogy ezen változások hogyan befolyásolhatják a társadalom jövőjét.
A munka terén a társadalmi változások következtében a férfiak hozzájárulása csökken, a nőké pedig növekszik. Ezen változások költségek nélkül vagy csekély társadalmi költségekkel kiegyenlíthetik egymást. Mindazonáltal a férfi munkavállalók nőkkel való felváltása bizonyos változásokat hozhat magával, amennyiben a két nem eltérő módon közelíti meg a munkát. A férfiakhoz képest a nőknél magasabb a hiányzási arány, inkább a társadalmi elismerést keresik, mint a pénzügyi jutalmakat, kevésbé becsvágyók, összességében kevesebb órát dolgoznak, hajlamosabbak munkaviszonyukat hosszabb ideig szüneteltetni, és kevésbé azonosulnak a szervezetekkel, melyeknél dolgoznak. Kockázatkerülőbbek, ami kevesebb vállalkozót és találmányt eredményez. (Baumeister riasztó nemek közötti egyensúlytalanságra hívta fel a figyelmet az új szabadalmak terén. Senki sem állítja komolyan, hogy az amerikai szabadalmi hivatal célzatosan megkülönböztetné a nőket, de a nők egyszerűen nem nyújtanak be szabadalmi bejelentéseket olyan arányban, mely akár csak megközelítené a férfiakét.) A nők kevésbé érdeklődnek a tudomány és a műszaki területek iránt. Kevesebb jólétet teremtenek (maguknak és másoknak egyaránt).
Mindeközben a közelmúltbeli társadalmi változások házasságra gyakorolt hatásairól könyvet lehetne írni. A nemi közgazdaságtan elméletére hivatkozó számos adat a házasságot olyan ügyletnek ábrázolja, melyhez a férfi társadalmi állásával és erőforrásaival, a nő pedig az ágy örömeivel járul hozzá. Hogyan fog ez alakulni az elkövetkező évtizedekben? A nők által a házasságba hozott nemi hozzájárulás mulandó: ahogy a nők öregszenek, vonzerejüket sokkal gyorsabban veszítik el, mint a férfiak társadalmi állásukat és erőforrásaikat, és egyes riasztó adatok arra is utalnak, hogy a feleségek meglehetősen gyorsan elveszítik nemi vágyukat. Ahhoz, hogy a házasság több évtizeden át fennmaradjon, sok férjnek alkalmazkodnia kell ahhoz a valósághoz, hogy munkával és egyéb erőforrásokkal kell szolgálnia feleségét, akinek a nemi hozzájárulása mind mennyiségileg, mind minőségileg meredeken csökken, és aki emellett élesen ellenezheti, ha a férje más módokon, például prostitúcióban, pornográfiában vagy házasságon kívüli kalandokban keresi a kielégülést.
Feltételezzük, hogy a mai fiatal férfiak talán kivételesen rosszul vannak felkészülve azon egész életen át tartó nemi nélkülözésre, mely sok mai férj sorsa. Azon hagyományos nézetet, miszerint a feleségnek ki kell elégítenie férjét, függetlenül attól, hogy ő maga érez-e vágyat, a feminista eszme, ha nem is rombolta le teljesen, de legalábbis aláásta. Ezen eszme arra ösztönzi a feleségeket, hogy elvárják férjüktől a türelmes várakozást, amíg a feleség valóban vágyik a szerelmeskedésre, ami azt eredményezi, hogy a házasság a férj számára elhúzódó nemi nélkülözés időszakává válik. (Arndt naplóalapú vizsgálatából származó emlékezetes eset egy olyan házaspárról szólt, ahol a feleség olyan gyakran utasította vissza az együttlétet, hogy a férj végül kijelentette: addig nem fognak többé szerelmeskedni, amíg a feleség nem kezdeményezi. Amikor Arndt kilenc évvel később megkérdezte őket, a férj még mindig várt. [Arndt, B. (2009): The Sex Diaries: Why Women Go Off Sex and Other Bedroom Battles. Carlton: Melbourne.]) A mai fiatal férfiak fiatal felnőttkorukat bőséges nemi életet élve töltik több ágyassal, és ez számunkra rendkívül gyenge felkészülésnek tűnik az egész életen át tartó nemi nyomorra.
Nem áll szándékunkban lekicsinyelni azon küzdelmeket és kihívásokat, melyekkel a fiatal (és az idősebb) nők manapság szembesülnek. Azzal, hogy a férfiakra összpontosítottunk, csupán ellensúlyozni kívántuk Regnerus munkáját, mely fő következtetéseit abból a szempontból fogalmazta meg, hogy a jelenlegi körülmények mit jelentenek a nők számára. A nemi közgazdaságtan elméletének megalkotóiként arra törekszünk, hogy a rendszer szempontjából legkedvezőbb megközelítést alkalmazzuk, ne az érintett egyénekét. A történelem során a férfiaknak és nőknek mindig is szükségük volt egymásra, és sikerült kölcsönösen előnyös társulást kialakítaniuk. A helyzet folyamatosan változik, és mégis, valahogyan a két nemnek sikerül egymásra találnia, nemi kapcsolatot létesítenie, családot alapítania és új nemzedéket útjára indítania. Értékeljük Regnerus különböző hozzájárulásait, melyekkel elmagyarázta, hogyan változott a helyzet, és hogyan alakultak át a cserefeltételek. Ezen észrevétel arra törekedett, hogy rávilágítson más olyan módokra is, ahogyan a társadalmi és műveltségi változások új összefüggést teremtenek, melyben meg kell oldani a férfiak és nők összebékítésének ősidők óta fennálló nehézségeit.
Bár figyelmeztető jeleket és bonyodalmakat észleltünk, továbbra is derűlátók maradunk. Az akadályok és a változó körülmények ellenére a férfiak és a nők mindig is képesek voltak egymásra találni és együttműködni annak érdekében, hogy mindkettőjük számára egy kis boldogságot teremtsenek, és olyan környezetet alakítsanak ki, melyben a gyermekek felnőhetnek, boldogulhatnak, és még néhány évtizedig fenn tudják tartani a műveltséget. A következő nemzedék új kihívásokkal fog szembesülni, de úgy gondoljuk, hogy majd valahogy boldogulni fognak, és ismét sikerül újjáteremteniük a családi életet.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
