A közéletben időről időre felmerül a Nők40 program, amely lehetővé teszi, hogy a megfelelő jogosultsági idővel rendelkező nők kedvezményesen nyugdíjba vonuljanak. Sokan támogatják, mások vitatják, de egy dolog biztos: a társadalom felismerte, hogy vannak olyan élethelyzetek, amelyek külön figyelmet érdemelnek.
Én most nem a Nők40 ellen szeretnék érvelni.
Hanem feltenni egy kérdést.
Mi a helyzet azokkal a férfiakkal, akik negyven éven át a legnehezebb fizikai munkákat végzik?
Azokkal, akik hajnalban kelnek, építkezéseken dolgoznak, utakat aszfaltoznak, bányában, gyárban, raktárban, mezőgazdaságban vagy a közműveknél végzik a munkájukat. Akik egész életükben emelnek, cipelnek, porban, zajban, hőségben vagy fagyban dolgoznak.
Ők nem címlapokra kerülnek.
Ők tartják működésben az országot.
Egy irodai munkát végző ember is elfáradhat, és a szellemi munka is lehet rendkívül megterhelő. De azt is nehéz lenne vitatni, hogy vannak olyan foglalkozások, amelyek évtizedeken át sokkal nagyobb fizikai igénybevételt jelentenek. Egy építőipari munkás, hegesztő, útépítő vagy rakodómunkás teste negyven év alatt egészen más terhelést kap, mint a legtöbb ülőmunkát végző emberé.
Ezért érdemes lenne feltenni a kérdést:
Nem kellene-e külön figyelmet fordítanunk azokra a férfiakra, akik életük nagy részét ilyen munkakörökben töltötték?
Nem feltétlenül egy minden férfira vonatkozó kedvezményről beszélek.
Sokkal inkább arról, hogy a tartósan nehéz fizikai munkát végzők – többségükben férfiak – kapjanak méltányosabb elbírálást. Lehet ez rugalmasabb nyugdíjba vonulási lehetőség, egészségügyi szűrések, rehabilitációs programok vagy más célzott támogatás.
Ez nem kiváltság lenne.
Hanem annak az elismerése, hogy nem minden munka terheli egyformán az emberi szervezetet.
A férfikérdésekről sokszor csak akkor beszélünk, amikor már tragédiák történnek: magas öngyilkossági arányok, rosszabb egészségi mutatók vagy rövidebb várható élettartam kapcsán. Pedig ennél előrébb kellene gondolkodnunk.
A megelőzés mindig olcsóbb és emberségesebb, mint a késői beavatkozás.
A Férfi40 gondolata számomra nem arról szól, hogy bárkitől elvegyünk valamit. Nem a nők ellen szól, és nem is arról, hogy a férfiak többet érdemelnének.
Hanem arról, hogy észrevegyük azokat az embereket, akiknek a munkája sokszor láthatatlan, miközben nap mint nap az ő kezük munkájából élünk.
Lehet, hogy a megoldás nem is egy „Férfi40” program lesz.
De szerintem ideje lenne végre őszintén beszélni erről a kérdésről.
Mert egy igazságos társadalom nemcsak az egyenlőséget keresi, hanem azt is felismeri, hogy az emberek terhei nem mindig egyformák.
És aki negyven éven át a legnehezebb fizikai munkát végezte, az legalább annyit megérdemel, hogy a társadalom komolyan vegye az általa viselt terheket.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
