Július 2-án ünneplő közösség töltötte meg a kópházi Sarlós Boldogasszony-templom padsorait. A hívek a templom búcsúünnepére gyűltek össze, ahol a szentmisét a falu szülötte, Egresits Ferenc pápai prelátus, székesegyházi kanonok, a Győri Hittudományi Főiskola volt rektora, jelenleg a győr-bácsai Szent István-templom plébánosa mutatta be.
A szentmisén Sárközi Ágnes iskolaigazgató köszöntötte Ferenc atyát és az ünneplő közösséget. Emlékeztetett, hogy különleges kegyelem a közösség számára, hogy falujából papot hívott el az Úr: „Külön ajándék és megtiszteltetés, hogy ezen a napon falunk szülöttét köszönthetjük itt, a Szűzanya templomában, ahol egykor gyermekkori imái szálltak az ég felé, ahol talán már akkor megszólalt szívében az Úr hívó szava.”
A jelenlévők ekkor értesültek arról is, hogy a búcsúi szentmise egyben hálaadás Egresits Ferenc negyvenéves papi szolgálatáért.
Különös meghatottság lengte át az ünnepet, hiszen Ferenc atya oda tért vissza hálát adni, ahol minden elkezdődött. Kópházán született és nevelkedett vallásos, horvát családban, ahol a közös esti imádság, a vasárnapi szentmise és a Szűzanya tisztelete természetes része volt a családi életnek. Ebben a templomban ministrált, itt mélyült el hite és itt fogalmazódott meg benne először a papi hivatás gondolata. Egy későbbi visszaemlékezésében így vallott erről: „Egyszer szíven ütött a kérdés: mi lenne, ha pont én kapnék ilyen meghívást?” Ez a belső hívás vezette végig életútján: a pannonhalmi gimnáziumi éveken, a győri szemináriumon, majd a pappá szentelésen át a lelkipásztori, oktatói és tudományos szolgálatig.
Papi küldetését mindig nagy odaadással végezte. Lelkipásztorként, teológiai tanárként és a Győri Hittudományi Főiskola rektoraként nemzedékeket vezetett közelebb Krisztushoz, jelenleg pedig Győr-Bácsa plébánosaként szolgálja híveit. Több évtizedes lelkipásztori és oktatói munkáját, valamint a Szent II. János Pál pápa 1996-os győri látogatásának előkészítésében végzett szolgálatát Magyarország kormánya 2021-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetéssel ismerte el.
Homíliájában azonban nem az elmúlt negyven esztendő eredményeiről beszélt, hanem mindenekelőtt hálát adott Istennek a papi hivatás ajándékáért. Megköszönte a Boldogságos Szűz anyai oltalmát, amely egész életét végigkísérte, és amely különösen a megpróbáltatások idején adott számára erőt. Szavai mélyen megérintették a jelenlévőket, hiszen sokan tudják, hogy súlyos betegségekkel kellett megküzdenie. Szenvedéseit azonban mindig alázattal, méltósággal és rendíthetetlen hittel viselte, életével is tanúságot téve Krisztusba vetett bizalmáról.
Az ünnepi liturgia méltóságát emelte, hogy az oltár körül tizenegy lelkes kis ministráns szolgált. Jelenlétük szép jelképe volt annak, hogy a hit lángja nemzedékről nemzedékre adódik tovább. Az áldoztatás szolgálatát Szarka Gábor, Kópháza plébánosa végezte.
A szentmise végén Ferenc atya jubileumi áldásban részesítette a híveket. A csendes, meghitt pillanatban sokan érezték: nem csupán egy negyvenéves papi jubileumért adnak hálát, hanem egy olyan életért is, amely hűségesen válaszolt Isten hívására. Az ünneplés a plébánia udvarán szeretetvendégséggel folytatódott. Ferenc atya örömmel találkozott gyermekkori barátaival, rokonaival, egykori ismerőseivel és a falu lakóival. A beszélgetések során régi emlékek elevenedtek fel, a találkozások pedig ismét megmutatták, milyen mély kötelék fűzi szülőfalujához.
A jubileumi ünnep végén különös jelentést kaptak Egresits Ferencnek egy korábbi interjúban elhangzott szavai: „Ha ma kellene döntenem, most is készséggel és örömmel mondanék igent.” Ez az igen, negyven éve hangzott el Isten hívására és ugyanazzal a hűséggel csendült fel azon a helyen is, ahol egykor minden elkezdődött: a kópházi Sarlós Boldogasszony-templomban.
Szöveg és fotó: Sárközi Ágnes
Forrás: Győri Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
