Önkéntes beteglátogatói programot indított Csíkszeredában Ivácsony Rita ferences nővér, aki vallja, a program során nemcsak a betegek életébe csempésznek egy kis csodát, de maguk az önkéntesek is megtapasztalják általa a saját életükben a Gondviselés jelenlétét. A programról a RomKat erdélyi katolikus hírportál számolt be július 10-én.
Rita nővér a Ferences Szegénygondozó Nővérek közösségének tagjaként több mint három évtizeden át szolgált Magyarországon hajléktalanok, idősek, betegek és a társadalom peremére szorult emberek között. 2025-ben tért vissza szülőföldjére, hogy Kovács Gergely gyulafehérvári érsek és a helyiek hívására Csíkszeredában életre keltse a szervezett önkéntes beteglátogató szolgálatot.
„Nagy meglepetésemre és örömömre nagyon sokan jelentkeztek. Nem sok helyen hirdettük, de elsőre is több mint harmincan jelentkeztek; az interjúk és a képzés során lettek tizennégyen, ők végzik most aktívan ezt a szolgálatot” – idézte fel a kezdeteket a szerzetesnővér, hozzátéve, hogy
A projektre jelentkezők motivációs levéllel, interjúsorozatok révén kerülhetnek be a képzésbe, mely 40 órányi önismereti, segítségnyújtási tudást ad át az önkénteseknek, a leghasznosabb és leghatékonyabb segítségnyújtás érdekében.
Az önkéntesek vallják, hogy sokszor nagyobb a változás az ő saját életükben, mint a látogatott betegeknél, hiszen olyan szolgálatot végezhetnek, melynek során megtapasztalják a jelenlét, az odafigyelés és a törődés csodáját, ami a rohanó világunkból egyre inkább kiveszni látszik.
„Nagyon sokat jelent nekik a program: a mindennapi szerepeikre világít rá az önismereti út, amit a képzés során végigjárnak; a magánéletükben olyan területekre is ráláthatnak, amire addig nem is gondoltak, hogy változtatásra szorulnak; erényeket fedeznek fel önmagukban. Mindannyiunk számára gyümölcsöző a program” – fogalmazott Ivácsony Rita nővér.
A X. Csíkszeredai Kórháznapok keretében tartott előadására a szerzetesnővér több önkéntes beteglátogatót is meghívott, akik tanúságtételükkel mutatták be, mennyire fontos a program – nemcsak a betegek számára, de az önkénteseknek is.
„Én is voltam beteg, tudom milyen kiszolgáltatott az ember. Nagyon sokat jelent, hogy kipróbálhattam magam a segítői önkéntes szolgálatban. A legnagyobb tanítás, amit Rita nővértől kaptam, az a jelenlét. Az itt és most. Azt az időt, amit a betegekre szánunk, a Jóistennel együtt tegyük meg, és vele együtt menjünk az úton. A felkészítőt és a szolgálatot is a kápolnában kezdjük és zárjuk, vele együtt megyünk a betegekhez is” – mondta el Takács Henrietta önkéntes.
Márton Tünde önkéntes is igazolta, mennyire lényeges ez a szolgálat, milyen óriási lenyomatot hagyhat egy-egy találkozás, egy mosoly, a figyelem mindkét emberben. „A félelmem nagyobb volt, mint a hívás. De végül legyőztem a félelmemet, és engedelmeskedtem a hívásnak. Volt egy páciens, aki nem tudott járni és beszélni sem, betegségének köszönhetően el volt torzulva az arca.
Meglepődtem, összecsaptam a kezem, és mondtam: Hogy maga milyen ügyes! Ahogy az a torz arc elmosolyodott, én azt soha életemben nem fogom elfelejteni. (…) ajándék volt.”
Ivácsony Rita ferences nővér szerint a szolgálatban az a legszebb, hogy az önkéntesek nem gyógyszert, nem gyógyító eszközöket visznek a beteghez, hanem azt, ami talán a legdrágább a mai világban: az idejüket.
– mondta a szerzetesnővér.
Forrás és fotó: Romkat.ro
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
