Vegyes érzelmek a 30. Pohoda fesztiválon Juhász Katalin2026. 07. 13., h – 14:36
Az égiek is szurkolhattak a jubileumi Pohodának, talán azért, mert előtte látványosan ütötte-vágta a fesztivált a kormányoldal. Szóval se vihar, se hőguta, plusz rutinos szervezés, profi hangosítás, remek programkínálat, jó kaják vártak minket – mégsem adnék mindenre csillagos egyest.
Idősebbek is elkezdhetik
Hazánk legnagyobb nyári fesztiválja 30 éves lett, 23. alkalommal rendezték a trencséni katonai reptéren, ezen a forró prérin, ahol se árnyék,se romantika. Én még jártam az előző helyszínen, a Výstavisko nevű kiállítási és vásártéren. Nyilván a szocialista divat fővárosaként futtatott Trencsénnek dukált egy ilyen placc, pavilonokkal, füves és lebetonozott résszel. Akkor még kisebb fesztiválról volt szó – kb. akkoráról, mint a mostani pozsonyi Uprising, vagy éppen Gombaszög.
Érdekes kínálat pár meglepivel
A jelenlegi Pohodát viszont úgy képzeljék el, mint a 20 évvel ezelőtti Szigetet, ahol még többségben voltak a magyar látogatók. Irodalmi programok, színházi előadások, ismeretterjesztés, civil szervezetek, közéleti beszélgetések és látványosan sétálgató politikusok, akik így akarják elnyerni a fiatalok bizalmát.
Pozsony főpolgármestere pedig elérkezettnek vélte a pillanatot, hogy az egyébként igen népszerű Para zenekar basszusgitárosaként nagyszínpadra lépjen a Pohodán, sőt Jana Kirschner, egy fúvós szekció és egy gyerekkórus is közreműködjön a koncertjükön.
A szervezők felkutatták azt a két fiatalt is, akik 25 évvel ezelőtt önfeledten táncoltak és ölelkeztek a sárban, és akik a fesztivál egyik ikonikus fotóján szerepelnek. Nem ismerték egymást, a pillanat spontán alakult, és most végre találkozhattak ruhában is.
Lezajlott az első fesztiválesküvő is: két éve a Pohodán szerettek egymásba, idén itt mondták ki a boldogító igent – hát nem aranyos sztori? A már nem éppen fiatal párt Trencsén polgármestere, Richard Rybníček adta össze. Neki is nyilván kapóra jött ez a szereplés.
És akkor még nem is tudtam, hogy vasárnap hajnal 5-kor, a fesztivál zárókoncertjén a legendás Bez ladu a skladu dobosaként is színpadra lép a város első embere. A zenekar énekese és a Pohoda alapítója, Michal Kaščák pedig crowd-surfingezett hajnali ötkor, a csapat imidzséhez tartozó fekete öltönyben, nyakkendőben. Tényleg sajnálom, hogy lemaradtam erről, de aludni próbáltam pár órát. És ezzel el is érkeztünk a szervezési negatívumokhoz.
Végeláthatatlan gyaloglás
Aki zajmentesen szeretne aludni mondjuk éjjel 3 és 7 között, az a lehető legmesszebb verjen sátrat a színpadoktól. De mivel a két kemping a fesztiválzóna északi és déli részén helyezkedik el, nem pedig körkörösen, a legmesszebb sátrazóknak 7-800 métert is gyalogolniuk kell a programokra, illetve vissza. Én személy szerint napi átlagban 10 kilométert abszolváltam július 8 – 12 között, pedig a színpadokkal beépített terület csak kb. 35 hektár lehet.
Ez a rendezvény európai viszonylagban közepes méretűnek számít. Van egy szakmai fórum, amely évente értékel, és a Pohoda már kétszer lett a legjobb közepes méretű fesztivál. Tény, hogy kezdés előtt három héttel teltházat hirdettek a jubileumi Pohodán, ai 33 ezer látogatót jelent. Ebben nincsenek benne a meghívottak, a fellépők, az ott dolgozók – vagyis beszéljünk inkább 36 ezer emberről.
És itt jönnek a problémák
Mert hiába dicsekedtek el a szervezők a több vécével, zuhanyzóval, ha egy átlagos sátorozó a gyakorlatban ezt nem érzékelte. Én például napi 3-4 órát töltöttem el sorbanállással a túléléshez szükséges alapvető igények kielégítése céljából: evés, ivás, ürítés, higiénia… Jártam már százezres, tízezres és kétezres kapacitású fesztiválokon is, de sehol nem kellett átlag 20 percig várakoznom a vécék előtt, és (csúcsidőben) másfél órát sorakoznom a zuhanyzók előtt. Ezzel tényleg kezdeni kellene valamit, mert sokat ront az összélményen.
A klotyókat – legyenek azok vízöblítésesek vagy Toi-Toi pottyantósok – a legtöbb helyen a színpadok mellett helyezik el, hogy koncert alatt is elérhetőek legyenek. Vagyis a „pisilnem kell”-ingertől a sikeres könnyítésig maximum három perc sétára van szükség, minimális várakozással. A Pohodán viszont külön zónákban helyeztek el kb. 30-40 pottyantóst, a nagyszínpad mögötti részben pedig a vízöblítéses klotyókat, amelyek előtt szinte egész nap kígyózott a sor.
Szerintem sokat lendíthettek volna a helyzeen az úgynevezett „rakéták”, vagy a nagy kapacitású fémcsatornás piszoárok – amelyek még a 100 ezer fős fesztiválokon is megmentik a helyzetet. A Pohodán egyetlen ilyen csatornás piszoárt sem láttam, és rakétákat is csak a fesztiválterület két sarkában. Szóval a hagyományos vécéket feleslegesen foglalják el azok a férfiak, akik másképp is megoldhatnák a dolgot, és emiatt szegény nők állhattak sorban fél órán át.
A kb. 200 zuhanyzó sem elég 20 ezer sátorozó számára. Ráadásul az ember (pl. én) legtöbbször jéghideg vizet talált odabent, de akkor már – az ájulás határán – minden mindegy volt neki. Szóval egy ilyen nagy presztízsű fesztiválon ügyelni kellene az alapvető dolgokra. Például arra is, hogy kivilágítsák – akár egy égősorral- a „fapados” kajáldákat, ne töksötétben kelljen elfogyasztanunk az egyébként borsos árú ételeket.
Politikai dalok fesztiválja?
A Festival politickej piesne című rendezvényre az idősebbek talán még emlékeznek – feltéve, ha anno néztek szlovák tévét. Egy ideje így hívják a Pohodát azok, akik nem szeretik, hogy a trencséni reptéren minden vélemény teret kap. Összességében a szlovák sajtóból az látszik, hogy maga a fesztivál szakmai és szervezési szempontból széles körű elismerésnek örvend. A viták nem a zenei vagy kulturális kínálatról, hanem a rendezvény által képviselt értékek politikai értelmezéséről szóltak. Ez jól tükrözi a jelenlegi szlovák közélet megosztottságát, amelyben egy kulturális esemény is könnyen identitás- és világnézeti viták színterévé válik.
A közösségi médiában hetek óta zajlik a vita, arról pedig mi is írtunk, hogy a védelmi miniszter megpróbálta kitiltani a Pohodát a reptérről – eleinte egy vicces indokkal, majd azzal az érvvel, hogy a fesztivál inkább a kormányellenes propagandáról szól, mint a művészetekről.
A résztvevők és a támogatók viszont éppen azt emelték ki, hogy a Pohoda mindig is egyszerre kínált koncerteket, társadalmi párbeszédet és nyitott közösségi teret. Sokak szerint nem a fesztivál változott meg gyökeresen, hanem a társadalom vált jóval polarizáltabbá. Ezért ugyanazokat a programokat ma sokkal inkább politikai szemüvegen keresztül értelmezik.
Tény, hogy jelen voltak az Ukrajnát segító civil szervezetek, a szexuális, faji, vállási kisebbségek képviselői. A Szlovák Nemzeti Színház művészei ráadásul anélkül léptek fel, hogy igazgatónőjük jóváhagyta volna szereplésüket – ami Zuzana Tapáková szerint nem méltó az ország első számú színházához. Talán a legendás színész-rendező-tanár Martin Huba fogalmazta meg legjobban a helyzetet: a színészeknek nem hogy kötelességük megszólalni közéleti ügyekben, hanem egyenesen bűn csendben maradniuk olyan időkben, mint amilyeneket most élünk.
Zuzana Čaputová volt államfő, és a cseh köztársasági elnök, Petr Pavel beszélgetése is az identitásról és a polarizációról, az egyenjogúságról, a kontinens jövőjéről szólt. Ők lettek egyébként a legnagyobb sztárok: rajongóik másfél órát álltak sorban a tűző napon, hogy feférjenek a rendezvénysátorba.
Szerintünk a Pohoda…
… kezdettől fogva nem pusztán zenei fesztivál, hanem kulturális és civil fórum is, ahol a nyitottság, a tolerancia vagy az európai orientáció nem pártpolitikai üzenet, hanem teljesen természetes állapot. Mostanában pedig ezen értékeket igyekeznek megkérdőjelezni olyanok, akik talán nem is jártak még a fesztiválon. Ráadásul nem a szervezőket, nem a fellépőket támadják, hanem a résztvevőket. Akik szerintük nem igazi hazafiak. Szóval ott tartunk ma idehaza, ahol Magyarország tartott 15 évvel ezelőtt, az Orbán-kormány kezdetén. A recept rendelkezésre áll, csak ki kell váltani, és ügyesen adagolni.
A jubileumi rendezvény zenei csúcspontjairól legközelebb olvashatnak e hasábokon. A jövő éviről pedig azt kell tudniuk, hogy már 10 ezer kedvezményes jegy elfogyott rá az elmúlt hétvégén.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
