Urbán Ákos: Betül Lakatos Krisztina2026. 07. 12., v – 14:00
Tárca a Szalonban.
Betül a fővárosba költözött, mert felvételt nyert az Ankarai Egyetem jogászképzésére. Új barátaival már az első szemeszterben eldöntötték, hogy a felnőtt lét megünneplésére Párizsba repülnek majd. Elég volt egy hetet eltöltenie jogászhallgatóként, hogy elérje a második szemeszter legnehezebb tárgyának, a római jog vizsgájának a rémhíre, így az utazást azutánra tervezték.
Ahogy Betül Ankarában egyre több, egyetemisták által látogatott szórakozóhelyet fedezett fel, úgy vált világossá számára, hogy a négyéves képzésen gyakran a diploma megszerzésének évében sikerül csak legyűrni a római jogot, a harmadik évfolyam fele két éve görgeti maga előtt a nagy megpróbáltatást. A párizsi út egyre messzebbre került, pedig a központi egyetemi felvételi sikerét még meg sem ünnepelték. Betül úgy érezte, hogy egy európai út során szerezné meg azt az önbizalmat, amire egy jogászhallgatónak szüksége van.
A legokosabbnak az tűnt, ha még az első szemeszterben, a szorgalmi időszakban keresnek egy olcsóbb úti célt, és egy éjszakára odarepülnek. Novemberre Budapestre pár ezer líra volt a repjegy, és barátnője, Aslı unokatestvérénél, Cemrénél ingyen megalhatnak.
Betül általános iskolás korában egyszer a szüleivel már elrepült Prágába, de kevés emléke maradt az utazásról, így az csak arra volt jó, hogy most a barátai helyett is neki kelljen mindent elintéznie. Pedig az gimnáziumban az európai emlékei tették őt sikeres lánnyá az osztályban, és talán az első szerelmét is Prága gyakori felidézésének köszönhette.
A mesterséges intelligencia végül mindenben segített, Betül a szüleinek is csak akkor szólt, amikor már sikerült megvenni a jegyeket. A titkolózás veszekedéshez vezetett, mert bár Betül úgy érezte, teljesen felnőtté vált, miután három hónapja elköltözött a szüleitől Aydınból, a két videocsetből álló fejmosásban újra meghallgatta, hogy amíg nem dolgozik, jobb, ha a tanuláshoz szükséges dolgokra költi a pénzt.
November 22-én indult a repülő. Betül végül csak Aslıval ment, mert csak kettejüknek volt zöld útlevele. Betül a repülés során egy percre sem esett ki a magabiztos utazó szerepéből, és annyira sikeresen öltötte magára a nagyvilági lány karakterét, hogy csak ferihegyi a BKK-automata előtt izzadt meg először.
Cemre a Deák téren várta őket, közel volt a lakás, amit pár diáktársával együtt béreltek. Lepakolás után a Bazilika és a Parlament volt az első két úti cél. Még nem is végeztek a lángossal, amikor a Bazilika előtti téren beálltak a népes tömegbe. Nem tudták, hogy a templom százhúsz éves szülinapi szentmiséjére gyülekeznek az emberek; mindenesetre kellemes meglepetés volt, hogy nem kell belépőt fizetni.
Abból sem értettek semmit, hogy Erdő Péter két püspök segédletével celebrálta a szentmisét, beültek a középső padsorba. Betül különösebben nem volt vallásos, bár ramadánkor böjtölt, utoljára márciusban, árife napján a Mimar Sinan dzsámiban imádkozott, ahová ünnepek alatt mindig elmegy a családjával.
Keresztény templomot csak a filmekben látott, és nem is vallásos kíváncsiságból látogattak el a Bazilikába, inkább csak mert minden ajánlóban szerepelt, majd a tömjén illatában, a gyülekező hívők között hirtelen eszméltek rá, hogy elkezdődött egy szertartás.
Nézték a papokat, hallgatták az orgona gyomrot masszírozó mély hangját, ha a többiek leültek, leültek ők is, ha a hívők felálltak, ők is úgy tettek. A letérdelés már furcsa volt, de okosabbnak tűnt elkerülni a feltűnést, és amikor az emberek sorba kezdtek állni, Aslıval ők is beálltak a sorba, hogy hamarabb kiérjenek.
A sor viszont az oltár felé vezetett, és Betül a püspökhöz közeledve vette észre, hogy a pap valamit az emberek szájába rak. Már nem mert visszafordulni, bár Aslı mögötte állt, de még hátranézni sem volt bátorsága, hanem megfigyelte, hogy az előtte álló mit csinál, és igyekezett mindenben utánozni.
Végül az utolsó ember is elfogyott közte és feltehetőleg Mohos Gábor püspök között. Az apja korabeli pap nyújtotta az ostyát, de Betül a szája helyett csak a tenyerét nyitotta ki. Nem történt semmi baj, a püspök odaadta neki az ostyát, viszont szigorúan nézni kezdte, mit tesz Betül az ostyával. Betül pedig nyitott tenyerével a többi ember után indult a padsorok felé, de a szeme sarkából látta, amint a pap mozdul. Betül szaporábbra fogta, majd mikor megragadták a vállát, gyorsan a szájába vette és lenyelte Krisztus testét.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
