Beney Zsuzsától olvasunk ezúttal verset, halála huszadik évfordulóján. Az Isten keretes vers. A keretező sorok hitvallások, a közbeeső négy sor értelmezhető az idő ciklikusságára utalásként, de beszédesek a bennük sorakozó képek is. Nap, hold, felhők, csillagok, víz… az örökkévalóság fényében szemlélt lét szimbólumai.
ISTEN
Árnyékoddal elalszom.
Hírdetés
Aztán a nap ragyogása
aztán a magány felhői
és újra csillagos esték
holdfényes, vízszavú éjek.
Árnyékodban elalszom.
Kép: Borsodi Heni
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
