Budapestről Zentára tette át a székhelyét Mislay Edit2026. 07. 10., p – 16:45
Szívszorító alakításával 2022 legjobb magyar filmjévé avatta a Larryt. Peking nemzetközi fesztiválján most a legjobb férfialakítás díját kapta a Mommy Blue-ban nyújtott játékáért. Vilmányi Benett a szerbiai Magyarkanizsán él, a Zentai Magyar Kamaraszínház tagja, a Radnóti Színházban pedig most volt bemutatója.
Nincs nagy története a budapesti vendégszereplésének, mondja. Időnként utolérik a hazai felkérések. A legtöbbet gondolkodás nélkül visszautasítja, mivel nem látja egyiket sem kivitelezhetőnek. Megnősült, másfél évvel ezelőtt fia született, és Magyarkanizsára költözött a feleségéhez. A Radnóti Színházban nemrég repertoárra került Növényevőhöz a rendezőt és a partnereit tekintve is nagy kedve volt. Magánéleti vonalon azóta már megbánta, hogy igent mondott a felkérésre. A próbaidőszak során kevés időt tölthetett a feleségével, a családjával. Ilyet nem tehet a jövőben, határozta el.
Nobel-díjas író, Han Kang a szerzője a Növényevőnek. Családi konfliktusról, művészetről és testképzavarról szól a történet. Ismerte, élvezettel olvasta? Ez volt a felkérés csábító ereje?
Ültem a kanapén Magyarkanizsán. A feleségem észrevette az arcomon, hogy derűs képpel olvasom a telefonos üzenetet. Elmondtam neki a lényeget. Talán nem túlzok, ha azt állítom, komoly rajongója az írónak. Én nem olvastam tőle korábban semmit, csak hittem a feleségem ízlésében. Ő is biztatott, hogy ezt a szerepet el kell vállalnom. Erős a regény, de nem teljesen tiszta, ki a főhőse. A címszereplő kiiktatja az étrendjéből a húst, de mint utóbb kiderül, ez sem megoldás a lelki problémáira. Nem éri el a várt hatást, és megy tovább, tovább. A végén tragédiába torkollik az egész. Én a címszereplő sógora vagyok a történetben, aki húsevő és videóművész. Forgat is a sógornőjével, közben átlépi vele az ildomosság határát.
Itt válik izgalmassá a történet. Vagy rosszul sejtem?
Nagyon közel áll hozzám a darab is, a szerep is. Nincs negyedik fal az előadásban. A nézőkkel beszélgetünk, miközben történnek a dolgok. Ami a cselekmény szempontjából fontos, az megjelenik a színen. Ez a rendezői stílus nagyon az ízlésemnek való.
Szakmailag tehát nem bánja, hogy belement?
Csak a magánéletemet érinti rosszul a dolog. A távolság miatt. Jönni-menni kell, sokat nem vagyok otthon. A próbák felemelőek voltak, csak utána nem értettem, mit keresek egyedül a városban.
Ennyire elidegenedett Budapesttől, a korábbi életformájától?
Ismerem a kerület minden zegét-zugát, ez megvan, csak már nem úgy érzem magam Budapesten, mint régen. Az én otthonom már Magyarkanizsán van.
Különös érzés lehet újra és újra visszatérni abba a közegbe, ahol felnőtt, sőt abba a szobába, ahol éveket töltött.
Már az is érdekes, ha a feleségemmel, az ő fiával és a közös gyermekünkkel alszom a régi szobámban. Korábban az öcsémmel laktam ott. Magányosnak érzem magam, ha senki nincs ott velem. A próbafolyamat vége felé kezdtem csak valamennyire megszokni ezt a helyzetet.
Budapesten is ugyanazon a hőfokon élte meg a próbafolyamatot, mint Zentán, például amikor Ottlik Géza regényének színpadi változatát, az Iskola a határont vitték színre? Medve Gábor szerepében nyújtott alakítását díjazták is az ottaniak.
Zentán visszataláltam abba a próbaállapotba, amit nagyon szeretek. De kellett hozzá az ottani társulat, Vidovszky György, a darab rendezője és a szöveg. A többi már rajtam múlott. Hogy ne menjek vissza abba a közönyös, közömbös állapotba, amit szintén ismerek.
Budapesten öntörvényű emberként a teljes szabadságot élte meg. Meglehetősen rövid idő alatt állt át egy egészen más életformára. Igénye volt rá? Foglalkoztatta már a családalapítás gondolata? Fiatal apa akart lenni?
Éjszakáztam, drogoztam. Az már nem szabadság volt, hanem rabság. Ez alól szabadított fel a találkozás a feleségemmel.
A családdal járó kötöttségekről akkor ne is kérdezzem? Harmonikussá vált az élete?
Az is szabadság, amit most élek meg, csak más minőségű.
A brutalista című Oscar-díjas filmben Adrien Brodyval játszott egy jelenetben. Felvértezte valamivel ez a rendkívüli lehetőség? Adott valamiféle szakmai pluszt?
Tanultam belőle. De nem szakmailag. Ráébresztett, hogy nem állhatok úgy a jövőben egy ilyen munkához, hogy ugyanúgy kezelem az idegen nyelvet, mintha az magyar lenne, vagyis a sajátom. Bizonyossá vált számomra, hogy angolul nem tudok százszázalékosan ugyanúgy játszani, mint az anyanyelvemen. Ez kényelmetlen volt a forgatáson, mivel fejben nem voltam a helyemen. Nyelvileg nagyon fel kell készülni egy ilyen munkára. Idegen nyelven képtelen vagyok olyan mélyen azonosulni a figurával, hogy abból valami nagy ívű dolog jöhessen létre. Nagyon zavart A brutalistában, hogy angolul kellett beszélnem. Nem tudtam felszabadultan játszani. Amikor Adrien Brody rögtönzött az egyik felvétel során, számomra az nagyon zavarba ejtő volt. Mivel nem értettem, mit mondott, nem voltam képes repülni vele.
Adott volt egyáltalán a lehetőség a rendező részéről, hogy szabadon reagálhasson Adrien Brody szavaira?
Ez csak rajtam múlott. Nem is vagyok már biztos abban, hogy én ezt akarom. Nem reszketek a külföldi produkciókért.
Pekingben, a Mommy Blue-val viszont magasra repült. A legjobb férfialakítás díját kapta egy látását fokozatosan elveszítő anya fiának érzékeny megformálásáért. Hogyan élte meg ezt a nagy utazást?
Négy éjszaka Pekingben, az utazással együtt öt nap. Az időeltolódás miatt teljesen más napszakban érkeztem meg, mint ahogy azt a szervezetem várta. Annyira szokatlan, sőt különös volt számomra a kint töltött pár nap, hogy naplót írtam róla, így megmaradnak az emlékek. Vártam már egy ideje, hogy eljussak Távol-Keletre. Ez most megvalósult, és óriási élmény volt. Egyedül járkáltam a városban. Érdekes szituációkba keveredtem, de nem életveszélyesekbe. Európai szemnek szokatlan dolgokat láttam. Emberek vagyunk. Ők is a testvéreink, mégis annyi mindenben mások! Ez az, ami igazán megmozgatott.
A díjátadó gála eseményeinek át tudta adni magát?
Egyedül voltam az itthoni csapatból. Nem találtam a helyemet. Kicsit feszengtem. Sokkal előkelőbb volt a fesztivál és a gála, mint amire számítottam. Az is feszélyezett, hogy nem tudtam annyira jól viselni a zakót, mint a többiek. Akkor szabadultam fel a szorongás alól, amikor a filmünk elkezdte gyűjteni a díjakat. A rendezőnek, Mayer Bernadette-nek köszönhetően a mi filmünk lett a legjobb, Für Anikó a legjobb színésznő, harmadikként pedig engem is kitüntettek. Az asztalnál, ahol többedmagammal ültem, akkor jött meg az igazi hangulat, amikor elkezdtünk beszélgetni egymás között. Felszabadító érzés volt az is, hogy egy idő után már nem zavart, hogy nem tudom igazán árnyaltan kifejezni magam angolul. Az külön öröm volt, hogy a kínai közönséget sikerült megnyerni a filmnek. A szívükbe férkőztünk. Kíváncsian várom, hogyan fogadja majd a filmet a magyar közönség.
A Bernáth Szilárddal forgatott Larryt pályája egyik fontos, talán a legfontosabb munkájának tartja. Egy Borsod megyei faluban élő, megtépázott lelkű fiút játszik a filmben, aki juhászként tengeti az életét zsarnok apja mellett. De fizikailag is súlyos sebeket hordoz, és egész testében rázkódik a dadogása miatt. Szörnyű helyzetéből a rapzene az egyetlen kiút. Fontosságát tekintve a Mommy Blue párja lehet a Larrynek?
Fontos filmnek tartom ezt is, de azzal a megjegyzéssel, és remélem, ezzel senkit sem sértek meg az alkotók közül, hogy a dolgok igazából ritkán jönnek össze. Hálás vagyok a rendezőnek, hogy engem választott a szerepre, mivel ez az első filmem, amelyben nem egy nehezen kezelhető kölyökként, hanem már komoly felelősségtudattal bíró felnőttként mutathatom meg magam. Egy korombeli férfiként.
Aki apai örömök elé néz. Lehet, hogy akkor már…
… nem, nem! Én később lettem apa. Bár elég kritikusan néztem magam most is, ebben az esetben örömmel konstatáltam, hogy nem buktam le. Ez is kockázatos dolog. Szülői tapasztalatok hiányában nehezebb megformálni egy ilyen szerepet.
Azt mondta az előbb, hogy naplót vezetett Pekingben. Ezek szerint még mindig kényszeres jegyzetelő, ahogy évekkel ezelőtt nevezte magát? Ha valami izgalmasat él meg, akkor azt le kell hogy írja?
Igen. Elalvás előtt jegyzetelek. Pekingben mindennap kirándultam egyet. Az utolsó metróval mentem vissza a szállodába. Az első dolgom pedig az volt, hogy felírtam, mit láttam, mit tapasztaltam. Minden más utána következett.
A szerb nyelvvel hol tart ez idő tájt? Az alapokat megszerezte már?
Sajnos nem vagyok annyira előrehaladott állapotban a nyelvvel. A belső kényszer megvolt hozzá. Tanulgattam is egy ideig, de már nem ostorozom magam emiatt. Kávézóban, boltban, benzinkúton már nem lehet eladni. Ki tudom fejezni magam. Vannak szavak, amelyeket már üzembiztosan használok. De hogy meddig jutok? Az utcán ugyanis hallom a magyar szavakat. Sajnos, nem olyan kifejlett a nyelvérzékem, mint ahogy szeretném. Viszont cserében azt érzem, hogy a magyart elég magas színvonalon beszélem. Igazából ebben akarom fejleszteni magam.
Keresi az újabb filmes lehetőségeket, vagy inkább úgy van ezzel, hogy aminek jönnie kell, az úgyis megtalálja?
Én hagyom, igen! Olyankor merül fel bennem ez a kérdés, amikor anyagi gondok mutatkoznak a családban. Szerencsére mindig akkor keresnek meg valami hízelgő ajánlattal, amibe aztán nagy kedvvel vágok bele, amikor éppen arra várok, hogy jöjjön valami.
Harminckét éves volt nemrég. Azt mondja, megtapasztalta már azt a szerelmet, ami pillanatnyi örömforrásokhoz vezette. Ebből lépett át a házasság és a család szerelmébe. „Ami vár rám, és remélem, jó úton haladok, az az Istenhez és a mindenséghez köthető szerelem.”
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
