A Börzsöny szívében fekvő ősi pálos kegyhely, Márianosztra adott otthont június 4–5-én a Jézus öt szent sebe tiszteletére rendezett búcsúnak. A hétvége nemcsak a hagyományos liturgikus eseményekről szólt, hanem egy mély, belső spirituális utazásról is, melynek csúcspontja Csóka János pálos szerzetes ezüstmiséje és megrázó erejű prédikációja volt.
Szombat – a fohász és az elcsendesedés napja
A búcsú szombati programjai a mély áhítat és a közösségi ima jegyében teltek. Különösen felemelő pillanata volt a napnak a férfiak térdeplő rózsafüzér imádsága, amely megmutatta a hit erejét és a férfias tanúságtételt.
A zarándokok lelki töltekezését ezen a napon két szentmise és a csendes szentségimádás tette teljessé, amikor a hívők Krisztus jelenlétében, személyesen is letehették a mindennapok terheit.
Vasárnap – zarándoklat a kálváriára és ezüstmise
A vasárnapi ünnepi események egy szimbolikus zarándoklattal kezdődtek. A hívő közösség a bazilikából indult gyalogos zarándoklatra a kálvária felé, megjelenítve a legalapvetőbb keresztény igazságot: mindannyian úton lévő zarándokok vagyunk ezen a földön, tartva az örökkévalóság felé.
A hívők nem üres kézzel indultak útnak: a közösség magával vitt egy, a bazilikából származó keresztet, amelyet a résztvevők egymást váltva, együtt vittek. Ez a közös kereszthordozás kézzelfoghatóvá tette a Krisztussal való sorsközösséget és azt a megrendítő valóságot, hogy
Ez a zarándokút adott méltó felvezetést az ünnepi szentmisének, amely kettős ünnep volt: Csóka János pappá szentelésének 25. évfordulóját, azaz ezüstmiséjét ünnepelte a hívő közösség.
A pálos szerzetes prédikációjában a keresztény lét legmélyebb kérdéseire kereste a választ, elindítva a jelenlévőket a feltétel nélküli bizalom útján.
A sátán legnagyobb bosszúsága: a határtalan szeretet
Csóka János a legsúlyosabb kérdéssel indította szentbeszédét: Kell-e nekünk az Isten? Isten válasza az emberi elutasításra nem a büntetés, hanem a megtestesülés.
A prédikáció egyik legerősebb gondolata a sátán és Krisztus küzdelméről szólt: a sátán legnagyobb bosszúsága éppen az, hogy Jézus még a halálában is szeretett. A gonosz megkínozta és megölte őt, abban a hitben, hogy így kiolthatja a szeretetet – ám
Sebzettségünk: a találkozás helye Krisztussal
Jézus sebei nem a vereség, hanem a jelenlét és a határtalan szeretet kifejeződései. Mindannyiunknak vannak sebzettségei, hiányai és kudarcai. Ám sebeink nem a végzetet jelentik, hanem azokat a pontokat, ahol érintkezni tudunk Jézussal – hangsúlyozta Csóka János atya.
Ha már megkaptuk, ne teherként hordozzuk, hanem ajánljuk fel Istennek.
Szintet lépni a szeretetben
Az áldozat mércéje: szeretetünk nagysága; abban mutatkozik meg, mekkora áldozatot vagyunk képesek hozni a másikért. Életünk keresztjei valójában lehetőségek arra, hogy jobban szeressünk.
Csóka János egy gyönyörű útravalót is adott a híveknek: „Ha szeretnél szép lenni, szeress jobban!” A legnagyobb lépéseket és a legnagyobb fejlődést ott tudjuk megélni, ahol a legnagyobb kereszteket kapjuk.
A teljes bizalom: minden rendben van
A prédikáció és egyben a búcsú legfőbb üzenete a jelen pillanat elfogadása és az Isten iránti teljes bizalom volt. A pálos atya arra buzdított, hogy ne áhítozzunk mindig más után, ne a „mi lett volna, ha” csapdájában éljünk.
Ezt kaptuk, ez a mi utunk – és ahogy a bazilikából felvitt kereszt hordozása megmutatta: az út és a kereszt is teljes mértékben jelen van, és Isten velünk van mindkettőben.
A zarándokok egy végső, felszabadító gondolattal térhettek haza Márianosztráról, amely egy életre szóló imádsággá válhat mindannyiunk számára:
Forrás és fotó: Magyar Pálos Rend
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
