Többek között ezen gondolkodik Laurinyecz Mihály erkölcsteológus, a PPKE Hittudományi Kar Erkölcsteológiai Tanszék vezető professzora Leó pápa Magnifica humanitas enciklikája kapcsán. Megállapítja, hogy egy tanulásra képessé tett technológiai fejlődés kibontakozásában vagyunk, beláthatatlan jövővel, és elkerülhetetlen a bevonódásunk annak használatába.
Laurinyecz Mihály professzornak az Újváros online oldalán megjelent írását szerkesztve közöljük.
XIV. Leó pápa néhány hete megjelent első enciklikájának, a Magnifica humanitas első benyomásait szeretném megosztani a kedves olvasókkal. Nyilvános egyházi forrásokban magyarul is már több összefoglaló elemzéssel találkozhatunk (Magyar Kurír: Patsch Ferenc, Görföl Tibor, Gájer László összefoglaló sorozatai.). Feltétlenül ajánlom valamennyit elolvasni, párhuzamosan az eredeti szövegekkel. (…)
A körlevél felelősségi távlatai egybeesnek az Egyház társadalmi felelősségvállalásának két évezredes gyakorlatával, mely 135 éve XIII. Leó pápa Rerum novarum körlevelétől kiemelt, kristályosodó hangsúlyt kapott a teológiában és az egyház társadalmi életében. A körlevél konkrét tartalma alapján viszont megint csak igen nagy távlatú Leó pápa enciklikája, hiszen
Az előbbi távlata az ember teremtésére megy vissza, mint Isten képe és hasonlatossága, az utóbbi, napjaink technológiai-digitális fejlődésének távlata viszont a jövőre tekintve, még akár a közeljövő szempontjából is, nehezen kiszámítható.
(…)
Több paptestvértől, de világi Krisztushívőtől is hallottam a következő mondatot: „Én ugyan még nem használtam a mesterséges intelligenciát” olyan hangsúllyal, ami ebből a félelemből fakadóan azt sugallta, hogy nem is akarja használni. Az egy másik kérdés, hogy igaz tud-e lenni ez az állítás. Mintha valaki azt mondaná: én ugyan sosem szívtam még be pollenszennyeződést, vagy nem ért sosem 5G-s sugárzás. Sokkal több helyen alkalmazzuk már a mesterséges intelligenciát, mint arról tudunk. Nem úgy működik, hogy azzal elkerülnénk, hogy nem keresünk rá a számítógépen egyetlen chatbot-keresésre sem, nem írunk egyetlen promptot (keresési utasítást) sem életünkben.
Szóval ne áltassuk magunkat, nem fogjuk elkerülni a használatát. Nem tudunk ellenállni a lehetőségnek, illetve belevisz bennünket a társadalmi/gazdasági folyamat. Olyan ez, mint az atomenergia. Nem tudom kiválogatni az elektromos hálózatból az atomerőműből érkező energiát, bármilyen kétségeim is lennének az atomenergia felhasználásának hosszútávú következményeiről. Tudományos tény, hogy a működése által termelődött sugárzó hulladék évezredekre terheli környezetünket, az elkövetkező nemzedékeket úgy, hogy nem tudunk abszolút biztonságos raktározást arra. És mégis használjuk… Nem beszélve az atomfegyverekről. És így lesz ez ezzel a technológiával is.
(…)
Digitalizáljuk a képeink, szavaink, könyveink, leveleink, kommunikációnk, kapcsolataink, munkánk, de még a hitéletünk egy részét is. Hogy ki mennyit, az attól függ, mennyire kényszeríti rá a környezete, a saját adottságai és tudatos vagy nem tudatos döntései.
(…)
Önmagában még nem lenne gond a digitalizációval, hiszen számtalan pozitív használhatósága van (ma már egyre több). A gond abban van, hogyha elveszi az ember önállóságát. És itt most az önállóság nem az abszolút autonómia célkitűzéseként jelenik meg, hanem a felelősségvállaló önállóságban. A szabadság az erkölcsi felelősség meghatározó összetevője.
(…)
De ezek mind még csak általános és külső szempontok. Sokkal mélyebbre menően változik meg a saját vélemény, saját gondolat felelősségének a kérdése, az, hogy kinek és milyen tekintélynek hiszek, kire hivatkozom? Számunkra, katolikusok számára a Tanítóhivatal kiemelkedő hangsúlyú mind a Szentírás értelmezésében, mind az új élethelyzetek hangsúlyozásában. Még a csak hiteles szentszéki dokumentumokra épített mesterséges intelligencia által kiszámolt szövegeredmények sem lesznek soha azonosak a Lélektől vezetett élő közösség és élő hagyomány által vezetett tanítóhivatali dokumentumokkal, soha nem lesznek tévedhetetlenek.
A teljes írás ITT elolvasható.
Forrás: Újváros online
Fotó (archív): Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
