Öt tanulság a népszavazásról Tokár Géza2026. 07. 06., h – 16:18
Szlovákiában hivatalosan is az ország történetének egyik legérdektelenebb népszavazása zajlott, de az eredményekből és a reakciókból több tanulság is leszűrhető. A történtekből legfeljebb a kormány csiholhat politikai tőkét.
Az nem érte váratlanul a nyilvánosságot, hogy a népszavazás érvénytelenül végződött – az ország történetében mindössze egyszer, az uniós csatlakozásról döntő referendumot szavazott a felnőttkorú lakosság legalább ötven százaléka. A 16,13 százalékos arány azonban mélypont. Mindössze egyszer, az 1997-es népszavazáson választottak még ennél is kevesebben, és akkor is csak azért, mert a HZDS belügyminisztere, Gustáv Krajči közfelháborodást okozva eltávolított egy kérdést a szavazólapról.
Tulajdonképpen hasonló előzménye volt a jelenlegi referendumnak is, hiszen Peter Pellegrini államfő nem tette lehetővé, hogy az előrehozott választásokról szóló pont is bekerüljön a kérdések közé, de fontos különbség, hogy az elnök jogászi szakvéleményekre alapozva döntött, nem pedig önhatalmúlag kurtította meg a szavazólapot.
A Demokraták egyedül maradnak
A kudarchoz jelentős mértékben hozzájárult, hogy a népszavazást kiíró Demokraták gyakorlatilag egyedül kampányoltak a témák kapcsán. A párt ugyan nagyon aktívnak bizonyult az aláírásgyűjtések időszakában (hónapokon keresztül standokon keresztül mozgósították az önkénteseiket és szimpatizánsaikat, öt százalék fölé lökve a párt támogatottságát), de a lelkesedés a népszavazás előtt lelohadt.
Mindössze két és fél héttel a végső időpont előtt indult útjára a Demokraták aranykáddal díszített autója, a kampány legláthatóbb és egyetlen eleme, sok településen nem is hallottak a kampányról.
A többi párt eközben igyekezett minél nagyobb távolságot tartani a kezdeményezéstől, mivel nehezen tudtak volna sikerként eladni egy eredménytelen népszavazást. A PS legalább szavakban támogatta az egyik jövőbeni felvállalt koalíciós partnerét, a SaS és a KDH még erre is csak vonakodva volt hajlandó. Az ellenzék egyáltalán nem tűnt egységesnek a mozgósítás kapcsán.
A Smernek lett egy jó érve
Bár van olyan értelmezés, miszerint a népszavazás eredménye még így is figyelmeztető jel a kormánykoalíció számára, a miniszterelnök aligha aggódik. Összesen 705 ezren mentek el szavazni, ami kevesebb, mint az 1,17 millió, a választáson részt vevő ellenzéki szavazó. Kormányváltó kérdés híján nincs kormányváltó hangulat.
A Smer ugyanakkor máshoz is mérheti a részvételt: az ellenzék által meghirdetett, 2023-as téli népszavazáshoz, amikor utoljára szavazhattak az idő előtti választásról, Mindezt egy olyan időszakban és hangulatban, mikor már többé-kevésbé biztossá vált az előző kormányok bukása. Azon az eseményen a választók 27 százaléka vett részt, csaknem 1,2 millió választópolgár. Bár a kezdeményezés meghiúsult, erre az összehasonlításra hivatkozva a kormányfő mondhatja, hogy valójában nincs társadalmi igény a koalíció távozására. Még akkor is, ha a közvélemény-kutatási adatokban a kormánypártok gyengén szerepelnek.
Tart a magyar passzivitás
A korábbi népszavazásokhoz és országos választásokhoz hasonlóan most is kiugróan rosszul teljesítettek a választási aktivitást tekintve a magyarok lakta régiók. A Bél Mátyás Intézet adatai alapján a magyarok lakta községekben mindössze feleannyian szavaztak, mint országosan – a választók 8,4 százaléka.
Ugyan a Magyar Szövetség egyáltalán nem mozgósított és különösebb üzeneteket sem fogalmazott meg a népszavazás kapcsán, a jelenség akkor is aggasztó a politikai kilátásokra nézve.
A magyar pártok választási kudarcai ugyanis leginkább a déli régiók országos átlagot alulmúló részvételének köszönhetőek: ha a lakosság elszokik a szavazástól, akkor a későbbiekben is nehéz mobilizálni a közélet iránt kevésbé érdeklődő közeget. A népszavazás azt mutatja, hogy a passzivitás továbbra is súlyos problémát jelent majd a magyar politikumnak a választásokon.
Ellenzék: lesznek problémák
Korábban említettük, hogy az ellenzéki pártok nem támogatták egyöntetűen a népszavazási kezdeményezést. A puszta részvételi mutatókon túl azonban a kampány más, súlyosabb tanulságokkal is szolgált: az ellenzéki pártok egyáltalán nem egységesek.
A régiós részvételi adatok alapján a KDH és a Szlovákia mozgalom választói az átlagnál is kevésbé voltak aktívak, mindkét párt látványosan távol maradt a Demokraták önpromóciónak tartott kezdeményezésétől. Igor Matovič mellett pedig Branislav Gröhling SaS-elnök is hangsúlyozta, hogy az állam tizenkét millió eurót dob ki egy felesleges kezdeményezés miatt.
A kampány a kormány mellett egymással is vetélkedő kis ellenzéki pártokat inkább eltávolította egymástól: a Demokraták rendszerellenes, polgári aktivista szavazóit Matovič, Gröhling és más pártok is szívesen átvennék – de ha a párt kiesne a parlamentből, az tovább gyengítené az ellenzék kormányalakítási esélyét. A tavaly ősszel beharangozott nagy ellenzéki egyeztetések is megfeneklettek, pedig a népszavazás kapcsán legalább ürügye lett volna a közös kommunikációra a pártvezetőknek. A választók aligha értékelik pozitívan ezt a fejleményt.
Mi értelme az egésznek?
A kudarcos kezdeményezés kapcsán ismét előtérbe került a népszavazások értelmének kérdése. Mivel az érvényességi feltételek nagyon szigorúak, nehéz indokolni, egyáltalán miért szolgálja a köz javát a drága, sok szervezéssel járó előkészítés.
A szlovákiai népszavazási kezdeményezésekre szinte kivétel nélkül igaz, hogy pártcélokat szolgáltak társadalmi célok helyett: a hétvégi szavazás a Demokraták kampányának részét képezte, három éve Robert Fico a hatalomba való visszatérését készítette elő a népszavazás ürügyén, 2010-ben a SaS pártkampányt folytatott. Adódik a kézenfekvő kérdés, mi értelme a népszavazásoknak?
Richard Raši (Hlas) házelnök a hétvégén már jelezte, hajlandó megnyitni a párbeszédet a népszavazási szabályok átalakításáról: leszállíthatnák például a megsemmisítő, ötven százalékos részvételi küszöböt és a legutolsó választáson szavazó állampolgárok számához kötnék az érvényesítési kritériumot. Viszont az is könnyen elképzelhető, hogy az intézkedés több problémát generálna, mint amennyit megoldana: a pártok hajlamosabbak lennének önpromóciós célokból kezdeményezni a népszavazásokat. A kérdés kapcsán társadalmi vitát kellene indítani, ennek az esélye azonban kicsi.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
