Komoly kihívás elé állítja a szárazság a máriakéméndi kegytemplom csodaszép parkjának gondozóit. A mintegy háromszáz növényfajnak, köztük bibliai növényeknek is otthont adó, botanikai értékkel bíró park fenntartását jelentősen megnehezíti az évek óta jelentkező csapadékhiány. A park történetéről a kegytemplom gondnoka írt beszámolót.
(…) Korabeli térképvázlatokból tudjuk, hogy a 18. században a plébániaépület nyugati oldalán egy gyönyörű díszkert volt sétautakkal, virágágyásokkal. Ekkor a kálvária még nem itt állt, hanem a kegytemplom északi oldalán volt a keresztút és annak állomásai. A barokk kert valószínűleg a kálvária jelenlegi helyére történő áthelyezésekor, 1844-ben szűnhetett meg.
Leírásokból tudjuk, hogy a kegyhely létesülésének idejében hársfákkal ültették be a templomkertet. Ezek idővel kiöregedtek, és a 19–20. század fordulóján kivágták őket. A templom északi oldalán egykor fenyőliget volt, mely a meggyilkolt Erzsébet királyné emlékét idézte meg. Ezek a fák ma már nincsenek meg.
A 20. századtól kezdve az udvar nagy részét diófával ültették be, melynek termését az egyházközség fel tudta használni. Az 1960–70-es években Petri György plébános hárssal, fűzfával, fenyőkkel és néhány díszcserjével színesítette a zöld területeket. László András plébános idejében az 1990-es évek végén a kert nagy részébe, beleértve a korábbi konyhakert területét is, diófákat és fenyőket telepítettek. Eleinte szépen növekedtek, de az utóbbi aszályos években a fenyők sorra pusztulnak ki.
A Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör hét évvel ezelőtt, 2019-ben határozta el, hogy megújítja a templomot körülvevő, négy különálló területre osztható parkot, mely számos rendezvénynek, köztük szabadtéri misének, búcsúnak ad otthont, és a zarándokházban tartózkodó szállóvendégek is szívesen töltik a kertben szabadidejüket.
A koncepció az volt, hogy arborétumhoz hasonló kertet hozzunk létre, ahol a szakrális épületekhez közel kevesebb, tőlük távolabb pedig sűrűbben helyezkedjenek el a fák és cserjék. A munkát először a balesetveszélyes öreg diófák kivágásával kezdtük, de igyekeztünk az öreg fák közül is minél többet megmenteni. Horváth Sándor plébános 10 darab hársfacsemetét hozott, majd évente körülbelül 40–50 facsemetét és díszcserjét vásároltunk, az anyagi lehetőségeink függvényében. A hívek közül többen is hoztak ajándékba dísznövényeket vagy cserjéket. (…)
A parkban jelenleg mintegy 300 növényfaj található. A fák közül 50 egyed teszi színessé a kertet. A templomtól északra egy különösen szép boróka látható, melyről a Bibliában is találni adatot, miszerint szent helyet díszít: „Hozzád kerül a Libanon dicsősége: a boróka, a kőris és a ciprusfa egyaránt, hogy szent helyemet ékesítse. Így teszem lábam zsámolyát dicsőségessé (Iz 60,13)”. (…)
A keleti szegmensben gyümölcsfák nevelkednek, melyek közül most hozzák első terméseiket az almák, körték, barackok és a birsalmák, de szépen terem évek óta a naspolya is. Két eperfa is a kert dísze. (…)
A szőlő sem hiányzik, sőt a vadszőlő is dísze a kertnek, amit természetesen szabályozni kell a növekedésben, de ősszel csodálatosak a bordóra színeződő levelei. „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Jn 15,5).
Az egykori plébániaudvarban az új rendezvényépület sarkában a hely színfoltja egy fiatal, de gyorsan növekvő olajfa. (…) Tavasszal virágok színesítik a kertet, melyek közül kiemelkedően szépek az íriszek és a piros sarkantyúvirágok, amik a templom környezetét díszítik. A park lakói a madarak (rozsdafarkú, feketerigó, harkály) és kisebb erdei állatok: a mókusok vagy a mezei nyulak is jól érzik magukat a kegyhely területén. (…)
A írás teljes terjedelemben ITT olvasható.
Forrás: Pécsi Egyházmegye
Szöveg és fotó: Biki Endre Gábor, a máriakéméndi kegyhely gondnoka
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
