Gábor Rezső neve összeforrt városunk oktatástörténetével, közösségi életével és erkölcsi tartásával. Több mint négy évtizedes pedagógusi pályafutása – amelyből 39–40 évet matematika szakos tanárként, 29 évet pedig iskolaigazgatóként töltött – nem csupán szakmai teljesítmény, hanem példaértékű életút is. Munkássága alatt városunk és a környék mintegy 10 500 diákja részesült tudásából, útmutatásából és emberségéből.
Pályáját a kommunizmus ipari korszakában kezdte, amikor az intézmény még 2-es számú ipari líceumként működött. Ebben az időszakban az iskola elsődleges feladata az ipari szakemberképzés volt, amely meghatározta a tanítás szellemiségét és irányvonalát. Gábor Rezső fiatal tanárként nemcsak a matematika pontos és logikus világát adta át tanítványainak, hanem munkafegyelmet, kitartást és emberséget is. Már ekkor megmutatkozott szervezőkészsége, közösségépítő ereje és az a különleges képessége, hogy a legkülönbözőbb hátterű diákokkal is megtalálta a közös hangot.
Igazgatói kinevezése új korszakot nyitott az iskola életében. A rendszerváltást követő időszakban az intézmény – amely ma Gábor Áron Szakközépiskola néven ismert – aranykorát élte. A szakmai képzés megújulása, az infrastrukturális fejlesztések, a tanári közösség megerősítése és a diákok eredményei mind az ő következetes, ugyanakkor emberséges vezetésének köszönhetőek. Olyan igazgató volt, aki nem csupán irányított, hanem jelen volt: az osztálytermekben, a műhelyekben, az ünnepségeken és a mindennapi gondok megoldásában egyaránt.
A gazdasági és ipari recesszió nehéz évei komoly kihívás elé állították az intézményt. A szakok megszűnésének veszélye, a csökkenő diáklétszám és az anyagi bizonytalanság időszakában Gábor Rezső oroszlánként küzdött az iskola megmaradásáért és jó hírnevéért. Szoros, korrekt és eredményes kapcsolatot ápolt a helyi önkormányzattal, a gazdasági szereplőkkel és a közösség vezetőivel. Mindig hitt abban, hogy az iskola nem önmagáért létezik, hanem a városért és a környező falvakért – és ennek megfelelően cselekedett.
Különleges személyisége abban is megmutatkozott, hogy mindenkihez volt egy jó szava. Az az ember volt, aki egyik kezét a miniszternek nyújtotta, amikor tárgyalni kellett az iskola jövőjéről, a másik kezével pedig az egyszerű, elesett embert emelte fel, segítette tanáccsal, támogatással vagy éppen egy jókor kimondott biztató szóval. Számára nem létezett lehetetlen kérés, ha az a közösség javát szolgálta. A „nem” szó ritkán hangzott el a szájából – segítőkészsége, szervezőkészsége és szolgálatkészsége Kézdivásárhely és környékének számos családja számára jelentett kapaszkodót.
Több mint 10 500 diák életútján hagyott nyomot: volt, akinek a matematika logikáját tanította meg, másnak a kitartás erejét, sokaknak pedig az emberség példáját mutatta meg. Tanítványai között ma mérnökök, vállalkozók, tanárok, közéleti szereplők és tisztességes, dolgos családemberek százai találhatók – mindannyian magukkal vitték azt az útravalót, amelyet tőle kaptak.
Meggyőződésünk, hogy Gábor Rezső méltán érdemli ki 2026-ban a Pro Urbe díjat. Életműve nem csupán egy iskola története, hanem városunk elmúlt fél évszázadának lenyomata. Munkássága bizonyítja, hogy az igazi vezető nem csupán irányít, hanem szolgál; nem csupán dönt, hanem felemel; és nem csupán tanít, hanem példát mutat.
Ő az az ikonikus személyiség, akinek neve összeforrt az oktatással, a közösségi összefogással és az emberi tartással. Városunk hálával és tisztelettel tekint életútjára – és büszkén mondhatja: ilyen pedagógus és ilyen igazgató ritkán adatik egy közösség életében.
Finna István
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
