Felföldi László megyéspüspök június 27-én a pécsi székesegyházban diakónussá szentelte Szanyi Norbert és Perczel Ágoston papnövendékeket a Pécsi Egyházmegye szolgálatára. Az ünnepi szentmisén részt vett Bíró László nyugalmazott tábori püspök, az egyházmegye papjai, leendő papnövendékei, a szentelendők szemináriumi elöljárói, hozzátartozói, barátai és a hívek közössége.
A liturgia kezdete előtt Máger Róbert püspöki irodaigazgató, a székesegyház plébánosa ismertette a szentelendők rövid életrajzát.
A szentmisében Felföldi László püspök külön köszöntötte a szentelésre készülőket, akik meghallották Jézus hívását, és – mint fogalmazott – sok-sok áldozatot hoztak ezért a napért.
Az olvasmányok és az evangéliumi szakasz felolvasását követően Máger Róbert püspöki irodaigazgató szólította a szentelendőket és kérte Felföldi László megyéspüspöktől a felelősségteljes szerpapi szolgálatra való szentelésüket, majd a főpásztor kérdésére válaszolva tanúsította, hogy a jelöltek méltónak találtattak a szentelésre.
Ezt követően a püspök kiválasztotta a jelölteket a szerpapság rendjére, majd az Esztergomi Szeminárium elöljáróit kérte, hogy osszák meg gondolataikat a szentséghez járulókról.
A főpásztor szentbeszédében a diakónusi szolgálatról beszélt. Felidézve az utolsó vacsoráról azt, amikor Jézus megmosta az apostolok lábát, hangsúlyozta: az oltár és az emberi élet szolgálata egységben kell hogy legyen.
„Csak akkor fogtok méltósággal, hittel és reményt közvetítően az oltár fölé hajolni, ha előtte le tudtok hajolni az emberi gyengeség minden sebzettségéhez és minden szennyéhez. De nem a tisztátalanságot kell látnotok, hanem azt, hogy
mert a só ízét vesztette és a gyertya fénye kialudt” – fogalmazott a püspök.
Az igehirdetésről, mint a diakónusi szolgálat egyik feladatáról elmondta, a mai szekularizált világban az igehirdetés már nem magától értetődő feladat, ezért elengedhetetlen egy olyan egyedi hang megtalálása, amely az adott pillanatban közvetlenül a hallgatóságot szólítja meg. Az általános, bárhol és bármikor elmondható üzenetek ma már hatástalanok. A diakónusnak pontosan ismerni kell a hallgatóságát, és az ő valóságukból kiindulva beszélni Krisztus szeretetéről, mert az emberek így válnak nyitottá és befogadóvá az üzenetre.
Végezetül a jelölteket szolgálatra hívó Istenhez fűződő kapcsolatról és a napi zsolozsmáról szólt a főpásztor. „A zsolozsmát azért adja kezünkbe az Egyház, hogy a kapcsolatunkat és minden, Krisztussal kapcsolatos tevékenységünket túlcsordulóan végezzük.
Pazaroljátok ezt a szeretetet úgy, hogy mindenkinek túlcsordulóan jusson” – hangzott a főpásztori útmutatásban.
A szentbeszéd után Felföldi László megyéspüspök megkérdezte a jelölteket, hogy őszintén, odaadó lélekkel vállalják-e a szerpapsággal járó feladatukat, majd ezt követően egyenként a püspök elé térdeltek, tiszteletet és engedelmességet ígérve mindenkori főpásztoruknak.
Ezt követően a klérus és a nép letérdelve elimádkozták a Mindenszentek litániáját, miközben a szentelendők az önátadás jeleként arccal a földre borultak.
Ezután kezdődött a diakónusjelöltek felszentelése, a kézrátétel és a felszentelő ima; a püspök az eléje térdelt jelöltek fejére tette a kezét és csendesen imádkozott értük. A felszentelő imában arra kérte a Szentlelket, hogy adjon erőt a szentelendőknek a szolgálat hűséges elvégzésére, majd az immár felszentelt diakónusok beöltöztek a szerpapi módra keresztben viselt stólába és a diakónusok liturgikus öltözetébe, a dalmatikába.
Ezután a püspök és a jelen lévő diakónusok békecsókot váltottak az újonnan felszenteltekkel, akik a püspök elé járulva átvették az evangéliumos könyvet annak jeleként, hogy a diakónusszentelésben Isten igéjének hirdetésére kaptak megbízást.
A szenteléstől kezdve a felszentelt, papságra készülő papnövendék a mennyek országáért vállalt papi nőtlenségben él, engedelmességgel tartozik megyéspüspökének és kötelező jelleggel végzi az Egyház imádságát, a zsolozsmát.
Ezt követően a szentmise a felajánlással folytatódott. Az újonnan szentelt szerpapok már a püspök mellett szolgáltak az oltárnál.
A szentmise rendhagyó módon a főpásztor és az emeritus tábori püspök köszöntésével zárult, akiket az egyházmegye papsága képviseletében Kvanduk Frigyes általános helynök köszöntött névadó szentjük, Szent László király liturgikus ünnepnapja alkalmából.
A pécsi székesegyházban megtartott szertartáson a bazilika Mozart Kórusa énekelt, a zenei szolgálatban Kovács Szilárd Ferenc, a bazilika orgonaművész zeneigazgatója működött közre.
A szentelés előtti napokban Szanyi Norberttel és Perczel Ágostonnal is készült interjú, melyek a Pécsi Egyházmegye honlapján olvashatók.
Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
