Apropó, európai normák! Churchill 38 évig volt parlamenti képviselő. Vajon mit szólnak majd ehhez a fényességes Európában?
A Választási Iroda honlapján a következőket olvashatjuk:
„Az országgyűlési képviselők általános választásán a külföldön élő választópolgárok is rendelkeznek – ugyan korlátozott mértékben – választójoggal.
A választójogot csak az ún. természetes kizáró okok korlátozzák: nem rendelkezik választójoggal az, akit
-bűncselekmény elkövetése vagy
-belátási képességének korlátozottsága
miatt a bíróság a választójogból kizárt.
A bíróságnak a cselekvőképességet korlátozó, gondnokság alá helyezést kimondó, a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezést kimondó, valamint a felülvizsgálati eljárás alapján hozott ítéletében kell rendelkeznie a választójogból való kizárás kérdéséről.
Mindezek alapján nem választhat és nem választható (azaz nem rendelkezik sem aktív, sem passzív választójoggal) az,
-aki közügyektől eltiltás hatálya alatt áll,
-akit a bíróság kizárt a választójogból, mert a választójog gyakorlásához szükséges belátási képessége mentális zavara következtében tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent, vagy tartósan, teljeskörűen hiányzik.
Szavazati joggal ugyan rendelkezik, ám nem választható, aki jogerős ítélet alapján szabadságvesztés büntetését vagy büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti, és nincs eltiltva a közügyektől.”
Világos beszéd, nem kell semmivel kiegészíteni. Tehát az aktív és passzív választójog (utóbbi a választhatóság) olyan alapjog, amelyet amúgy az Alaptörvény is rögzít.
Ennek korlátozása egyszerűen felfoghatatlan. Igazi Hungarikum. Pontosabban fogalmazva: igazi Magyarikum.
És akkor lássunk néhány példát, kik nem lehettek volna képviselők, ha akkoriban is Magyarikumban éltek volna.
Jókai Mór.
Az 1861-es országgyűlésnek már tagja, a siklósi kerületben választották meg. Ettől kezdve egészen 1896-ig, vagyis 35 éven át volt parlamenti képviselő. Magyarikumban élve 12 év után „visszamehetett volna a valóságba” – bármit is jelentsen ez a képtelen, bornírt ostobaság.
Mikszáth Kálmán.
A drága jó palóc, a tündéri tót atyafi 1887-től 1910-ig volt tagja az országgyűlésnek, vagyis 23 éven át. Képviselte Illyefalvát, Fogarast és Máramarosszigetet. A Szabadelvű Párt tagjaként vett részt a parlament munkájában, és 23 év alatt mindössze kétszer szólalt fel. Na most mond! Hát nem jobb lett volna, ha Magyarikum állampolgáraként 12 év után visszament volna a „valóságba”, bármit is jelentsen ez a képtelen, bornírt ostobaság.
Felmerült az is a mai Magyarikumban, hogy ne 12, hanem csak 8 év legyen, ameddig valaki parlamenti képviselő lehet, egy interjúban maga Magyarikum névadója hangoztatta, hogy neki ez tetszene a legjobban.
Ebben az esetben nehéz helyzetben lett volna gróf Esterházy János, aki 1935 és 1938 között a prágai parlamentben volt képviselő, a kisebbségi magyarság rendíthetetlen szószólója, majd Szlovákia önállóvá válása után Pozsonyban ő lett a magyar kisebbség egyetlen képviselője – 1939 és 1944 között. Ez összesen kilenc (9) év. Magyarikum polgáraként ezért például nem szavazhatott volna Tiso parlamentjében egyedüliként a zsidók deportálása ellen. S hogy mi lett mindezért a „jutalma”? Mutatom:
„Miután a szovjet csapatok kiszorították a németeket Pozsonyból, a szovjet hatóságok internálták, de 12 nap után szabadlábra helyezték. Utána a helyi ideiglenes szlovák kormány képviselőjével, Gustáv Husákkal tárgyalt, ahol szóvá tette a magyarok üldözését. Husák utasítására letartóztatták, és átadták a szovjet titkosszolgálatnak. Egy évig a moszkvai Lubjankábanban(wd) tartották fogva. Koholt vádak alapján tíz év kényszermunkára ítélték, és Gulag-táborba küldték, Szibériába. A Szlovák Nemzeti Bíróság 1947. szeptember 16-án egyetlen ülésen Pozsonyban halálra ítélte a fasizmussal való „együttműködése” miatt. A szovjet hatóságok 1949-ben kiadták a csehszlovák hatóságoknak. Elnöki kegyelemből életfogytiglani büntetést kapott. Külső segítséggel alkalma lett volna megszökni, de ezt elutasította, mondván hogy ő nem bűnös, tehát nincs miért szöknie. Az 1955-ös általános amnesztia során a büntetését 25 évre csökkentették, de ebbe nem számították be a szovjet fogságban eltöltött időt.[16] Csehszlovákia majdnem minden börtönében raboskodott, míg 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönben meg nem halt. A börtönparancsnok nem adta ki holttestét a családnak.”
Tiszta Csehszlovákum. Szovjetikum. Magyarikum…
De nézzük Kéthly Annát!
Ő például 1922-től 1948-ig volt parlamenti képviselő, vagyis 26 évig. Pedig mennyivel helyesebb, igazságosabb és „magyarikumosabb” lett volna, ha 12 (vagy 8) év után „visszatért volna a valóságba”, jelentsen bármit is ez a képtelen, bornírt ostobaság. Igaz, ebben az esetben nem mondhatta volna el 1939-ben a zsidótörvények elleni beszédét. De hát a „valóság”, ugye, az mégis csak fontosabb…
És ha mindezt végig gondoltuk, gondoljuk végig azt is, hogy mit is jelent mindez túl azon, hogy a legalapvetőbb állampolgári jogokat korlátozza, kizárólag az elmebaj határát súroló bosszúvágy által vezérelve, és minden jogállamiságot és európai normát a szemétbe hajítva. Vegyünk egy pártvezért. Mondjuk Toroczkai Lászlót. Ő bejuttatja pártját a parlamentbe, majd nem lehet képviselő, mint pártelnök. És ez igaz minden más, pártját parlamenti mandátumhoz juttató pártelnökre is. Ilyen egyszerűen nincs. Ez túlmegy minden határon.
Apropó, európai normák! Churchill 38 évig volt parlamenti képviselő. Vajon mit szólnak majd ehhez a fényességes Európában? Ugyanis ilyen sehol, de sehol nem létezik és nem is létezhet Európában. Csöndben maradnak? Mert a „tisztítótűz” és Orbán eltüntetése mindennél fontosabb?
Majd meglátjuk.
De egy biztos. Ez igazi Hungarikum lesz. Illetve, pontosabban fogalmazva: igazi Magyarikum. Mindannyiunk szégyenére.
Borítókép: Magyar Péter (Fotó: Havran Zoltán)
Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
