Halmai Tamás költő, író, irodalmár az Új Ember 2026. június 14-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben megjelent verseit olvashatják.
Minden vagyonunk közül, meglehet,
a személy a legszemélytelenebb.
Ajtónyílásban tisztás, őzsuta.
A csend az erdő algoritmusa.
Míg fény a sötét anyagot csodálja,
árvául fogad csillagok családja.
Minden üdvözlés elköszön a rossztól.
Sivatagban a porszem is apostol.
Vizet is őröl a vízimalom.
A molnárt bűnömmel vigasztalom.
Eredetté változni, mint az ének.
Hívhassuk az utat megérkezésnek.
Folyóban úszó tenger teremtésképp
űzi a megbocsátás mesterségét.
Mindenkit éltet, ha valaki hisz.
A vízimalmot megőrli a víz.
Az anyag seb az anyagtalan testén?
Teremtményektől gyógyul a teremtmény.
Molekulák mosolyát ünnepelnéd?
A nyolcadik főbűn: a bűntelenség.
Földért az angyal egekkel fizet?
Az emberség emberfeletti tett.
Ádám körbenéz. Új világ. Nem retten.
A kert Évából kiűzethetetlen.
A senki földje közös pusztaság.
Nem mondhatja ki egy szusszal a szád.
A senki földje tisztás, angyaloknak.
Ártatlanok is el-elbitangolnak.
A senki földje íratlan papírlap.
Napszentületkor csillagonként pirkad.
A senki földje mindenki kottája.
Kalauzoljon dal Krisztusországba.
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
