Bálint Balázs szülész-nőgyógyász, a Budai Irgalmasrendi Kórházban működő Keresztény Családi Centrum orvosa szívhangrendeletről szóló írását közöljük, melyet Képmás magazintól szemlézünk.
Nemzeti gyásznapunkon, egyben nemzeti összetartozásunk napján jelent meg egy érdekes életszemlélettel bíró Facebook-bejegyzés. A szerző – akit nem érdemes a nevén nevezni, hiszen sokak által elfogadott nézőpontot képvisel – szerint egy néhányhetes magzat nem több egy sejtcsomónál.
Írásában egyenlőségjelet tesz az anyaméhben fejlődő emberi magzat és a paradicsomnövény közé. Szerinte ugyanis szívműködése egyiknek sincs, amit az érzékeny műszerek mégis kimutatnak a magzatnál, azt a paradicsom esetén is ki tudják mutatni…
Lássuk be, hogy a publicista bizonyos értelemben a valóságot írja le! Ha tudományosan közelítjük meg a kérdést, akkor valóban igaz, hogy az éppen megtermékenyült petesejtnek, amely osztódni kezd, és az anya még a létezéséről sem tud, nincs szívműködése.
Mire kiderül a megtermékenyülés (azaz kimarad a menstruáció), addigra a „sejtcsomó” már fejlődik, de még ekkor sincs szívműködés. Még az ultrahang sem biztos, hogy bármit is jelez ebben az időszakban.
Eltelik még nagyjából másfél hét, amikor az érzékeny műszerek egyértelmű pulzáló jelet mutatnak, láthatóvá teszik a kezdetleges szívcső lüktetését. Tehát a közösségi médiában értekező szerző helyesen írja azt, hogy ekkor igazi szívműködés még nincsen, csak a szívcső pulzál, melyből a szív fokozatosan fejlődik ki.
Ekkorra már, azaz a 6. héten kialakul az idegrendszer alapja, a hangszálak, a fül kezdeménye és a belső szervek is. A 7. héten a fej, az arc is alakulni kezd, növekednek a végtagok, ízületek, megjelenik a bőrérzékelés, azaz a tapintás képessége, és ebben az időszakban az embrió napi 1 mm-t növekszik. Utóbbiban lehet, hogy tényleg hasonlít a paradicsomra, de a többiben aligha.
A 8. héttől a paradicsom már jelentősen lemarad. Ekkor megindul a vese működése, a baba mozogni kezd. A 10. héttől az ízületek is mozognak, az ujjak végén megjelennek a körmök, megjelennek a külső nemi szervek, a hangingerekre a magzat reagál, az apró agyában már mérhető az ezek által kiváltott elektromos aktivitás.
12 hetes korra – azaz az első trimeszter végére – működni kezd a baba emésztőrendszere, a májában vörösvértestek termelődnek, az idegrendszere reagál, a teste és a végtagjai mozognak. Ebben a szakaszban a paradicsom már végképp elvesztette a versenyt.
És mégis ez az a pont, ahol a jogszabályoknak megfelelően terhességmegszakítás az anya kérésére elvégezhető.
A várandós nők évezredek óta igyekeznek megoldást találni azokra a helyzetekre, amikor nem akarják vagy úgy érzik, hogy nem tudják világra hozni gyermeküket. Korábban gyógynövényeket használtak, és más lehetőségeket is kipróbáltak, de ezek nem voltak elég hatékonyak. A kétségbeesettebbek sarlatánok kezébe kerültek, és örültek, ha az elvégzett beavatkozások után életben maradtak.
A társadalmi helyzet 1956-ban hozta el Magyarországon a változást, amikor a művi terhességmegszakítás hivatalosan is lehetővé vált. Azóta körülbelül 5,5 millió magzatelhajtás történt hivatalosan, melyek jelentős többsége az anya válsághelyzetére történő hivatkozással volt lehetséges.
Időről időre fellángol a vita arról, hogy a művi abortusz helyes-e, annak elvégeztetése és elvégzése bűn-e. Hallunk, olvasunk pro és kontra érveket mindkét oldalról.
Legutóbb akkor került a téma a közbeszédbe, amikor miniszteri meghallgatásán Dr. Hegedűs Zsolt jelezte, hogy a négy évvel ezelőtt bevezetett szívhangrendeletet felülvizsgálják. Ennek az általa meghatározott oka az, hogy valós társadalmi vita nem előzte meg a rendelet hatálybalépését, ráadásul a szülészet-nőgyógyászat vezetői a rendeletet orvosszakmai okból nem tartották megfelelőnek. Tegyük hozzá, mindkét állítás igaz!
A szabályozás végleges formájának megalkotása kapcsán, mint a szülészet-nőgyógyászat akkori országos szakfelügyelő főorvosának, nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy a szívhangrendelethez tartozó végrehajtási utasítást megfogalmazzam.
A szülészeti szakma vezetőinek rosszallását az váltotta ki, hogy a szívhang csak egy speciális módszerrel, úgynevezett Doppler ultrahanggal tehető hallhatóvá.
Azonban ez az eljárás a vizsgálat közben valamennyi hőt fejleszt, aminek a pontos következményeit nem ismerjük. Feltételezhető, hogy kis mértékben, de az eljárás rossz irányba terelheti a szív további fejlődését, ezért jobb tőle tartózkodni.
Éppen ezért a vizsgálatot csak indokolt esetben és csak a lehető legrövidebb időre javasolja a nemzetközi és hazai szülészeti ultrahang társaság. Ezzel magam is tisztában voltam, ezért a végrehajtási utasításba olyan szöveg került, ami a szív pulzációjának bemutatását írta elő.
Ezzel a szülészeti szakmai ellenérvek okafogyottá váltak. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy vajon az a törekvés, hogy a megfogant magzatok lehetőleg megszülessenek, szakmai szempontból valóban szülészeti kérdés-e. A válasz egyértelműen: is!
Ezen túl erkölcsi, etikai, filozófiai, demográfiai, pszichológiai, jogi és pedagógiai kérdés is egyben. Éppen ezért sok szakma együttes állásfoglalására van szükség ahhoz, hogy minden tekintetben megalapozott álláspontot foglalhasson el a jogalkotó.
Emellett megnyitható a vita a terhességmegszakítást támogató és ellenző civil szervezetek előtt is, hogy társadalmi konszenzus alakulhasson ki. Az is tény azonban, hogy a világon sehol sem jellemző, hogy a két tábor őszinte egyhangúsággal alakított volna ki közös véleményt.
2022-ben valójában politikai döntés született. Az akkori illetékesek úgy gondolták, hogy ha csak egy magzat élete is megtartható egy ilyen rendelettel, akkor azt alkalmazni érdemes. Mint ahogy most is politikai döntés született arról, hogy ez így nem jó.
Ugyanakkor el lehet gondolkodni más megoldásokon is, amely a válsághelyzetben lévő nőket támogatja. Esetleg ennél nagyobb vállalás is tehető: lehet segíteni abban, hogy minél kevesebben kerüljenek olyan helyzetbe, amikor egy nem várt baba nehezíti amúgy is nehéz életüket. A családtervezés mikéntjét (nem pusztán a fogamzásgátlást) már az iskolákban oktatni lehetne.
Szívből kívánom, hogy jó megoldás szülessen!
Forrás: Képmás
Szöveg: Bálint Balázs
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
