A szentendrei Ferences Gimnázium jubileumát szentmisével, majd irodalmi, zenei műsorral és flashmobbal ünnepelték június 17-én, szerdán. A középiskola tornacsarnokában bemutatott szentmisének a gimnázium öregdiákja, Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke volt a főcelebránsa.
A szertartáson koncelebrált Berhidai Piusz ferences tartományfőnök, valamint több ferences testvér és vendég pap.
Az ünnepen öregdiákok, korábbi tanárok, klarissza nővérek is részt vettek a középiskola ötszáznegyven fős diákságával együtt. A mise elején Székely János püspök elmondta, hogy 1978 és 1982 között volt e gimnázium tanulója, nagyon szeretett ide járni, és hálát ad azért a négy évért, amit itt tölthetett.
„Úgy érzem, hogy ebben az iskolában a folyosókon, a tantermekben, a matekórán vagy a biológiaórán, egyszóval a mindennapjaink világában is ott bujkált, jelen volt közöttünk az evangélium csodája, tágassága, bölcsessége, szelleme. Ugyanígy Assisi Szent Ferenc lelkisége, öröme is, amivel megépítette az első betlehemet, amivel megszelídítette a gubbiói farkast.
Rengeteg derűs pillanatra emlékszem és emlékezünk egykori osztálytársaimmal, amikor találkozunk. A szentendrei Ferences Gimnázium: Isten mosolya nagyon sok fiatal számára, és imádkozom, hogy a jövőben ez maradjon is így!”
Az MKPK elnöke homíliájában a hiteles, jó iskola küldetéséről és tágabb értelemben a nevelés lényegéről beszélt. Az Ószövetségre utalva Sámson alakját idézte fel, akinek az édesanyját angyal szólította meg. Az édesanya aztán az égi üzenet továbbadása során éppen a leglényegesebbet felejtette ki, Sámsonhoz nem jutott el az üzenet lényege (az, hogy ő a népe szabadítója), és így nem tudhatta meg, hogy a nagy erejét mire kapta, ezért ostobaságokra fecsérelte el azt.
Csak nagy későn, miután megvakították, rabságba taszították, akkor döbbent rá, hogy másképpen kellett volna élnie. „Hány fiatalnak az élete hasonlít Sámson életére: mennyi kincset, tehetséget ad számukra az Úr, és ők nem tudják, hogy az életüket tulajdonképpen mire is kapták.
Mi pedig annyi mindenre tanítjuk a gyerekeket, angol nyelvre vagy a számítógép használatára, de azt, hogy mit jelent embernek lenni, miért legyen becsületes vagy nagylelkű, hogyan lehet egy házasságot szépnek megőrizni egy életen át, hogyan nézzen szembe a betegséggel, a szenvedéssel, a halállal – erről ők soha nem hallanak, vagy csak túl későn, amikor már millió sebet kapnak az életben, amikor már rabbá váltak.
A keresztény szellemiségű iskola úgy tudja ezt megtenni, hogy valóban Jézus, az evangélium van a központban – tanított a püspök. – Nemcsak a hittanórán és a misén, hanem a szünetben, a folyosókon is, a tanárok szívében, a diákok mindennapjaiban.”
Székely János egy legendát mesélt el, amely szerint az idős király próbára tette három fiát, mert szerette volna eldönteni, melyiknek adja át a királyságát. Egy-egy aranypénzt adott nekik, azzal a feladattal, hogy egy ablak nélküli hatalmas termet próbáljanak egészen megtölteni.
Az első fiú libatollat vásárolt, a második szénát, de nem tudták megtölteni a termet. A legkisebb egy kicsi gyertyát vett elő, meggyújtotta, és a fény egészen betöltötte a hatalmas termet – a király pedig ebből már tudta, hogy a legkisebb fiú lesz az örököse.
A legenda üzenete, hogy „az emberi szívet földi dolgokkal egészen megtölteni nem lehet. Az iskolai nevelés ahhoz a kincshez vezet oda, ami képes az ember életét bevilágítani, betölteni.
Ez a világ szeretetből van, akkor lesz valaki boldog, ha megtanul szeretni, ha az életét ajándékká teszi, odaadja – magyarázta a szónok.
Középiskolai éveire emlékezve Székely János több tanárát is megemlítette, köztük a jelen lévő Kiss Menyhért atyát, a matematikatanárát; „az ő derűs óráin is megszólalt az evangélium gyönyörű, kristálytiszta hangja, megérthettük, hogy a világban a Logosz, az értelem, a rend uralkodik. Ugyanakkor ott lehettem többedmagammal Menyhért atya első miséjén is, amikor első alkalommal emelhette a magasba Krisztus testét.”
Hosszan beszélt magyartanáráról, Soós Ányos atyáról is, ő nemcsak a versek világába vezette be diákjait, hanem nyaranta együtt dolgoztak vele, és nagyon sokat nevettek is.
A püspök egy árván maradt lányról is mesélt a diákoknak, aki képkeretező édesapja hagyatékából gyönyörű keretes tükröket készített. Nagy sikere lett, sokan vásároltak tőle a piacon, ugyanis minden tükörre ráírt egy különleges mondatot:
„Isten adott egy arcot, egy lehetőséget, egy életet, de ebből neked kell valami szépet, értékeset kihozni” – fejtette ki a történet üzenetét a gimnazistáknak Székely János. „Nem az a dolgod, hogy a tanárokat vagy a szüleidet kritizáld, hanem az, hogy a gyerekkorodból válaszd ki azt, ami értékes, ami szép, és arra építs! A diákévek fontosak, most dől el, hogy merrefelé indulsz, nemsokára meghozod a pályaválasztással, a párválasztással kapcsolatos döntéseidet – ne Isten nélkül éld végig ezt az időszakot, engedd, hogy hasson rád az iskola, az evangélium, Szent Ferenc lelkisége!”
Az MKPK elnöke végül ismét a keresztény iskola küldetéséről beszélt C. S. Lewis hasonlata alapján. Eszerint ha a gyerekeket kis hajóknak képzeljük, akkor a nevelés során nem elég csupán azt tanítani, hogy miként ne ütközzenek egymással, hogyan legyenek toleránsak, hanem arról is kell beszélni a diákoknak, hogyan kormányozzák az életük hajóját, hogyan tudják legyőzni a mélybe lehúzó erőket, az önzést, a haragot. De a jó hajózáshoz még ez is kevés.
arról, hogy a létnek, a világnak van oka, nem véletlenül keletkezett, és van célja, beteljesedése is. Nagy kincs, ha ilyen egy iskola – mondta a püspök, majd imádkozott egykori középiskolájáért és annak jövőjéért.
A szentmise végén az MKPK elnöke Kamp Alfréd igazgatótól Páljános Ervin szobrászművész kisplasztikáját kapta ajándékba, illetve Assisi Szent Ferenc kedvenc süteményét, egy hagyományos olasz édességet.
A későbbiekben a jelen lévő öregdiákok egy-egy kis méretű keresztet kaptak ajándékba, melyen a gimnázium kápolnájának oltárképét ábrázolták.
A jubileumi ünnepségen Soós Sándorné Veres Rózsa – az évforduló rendezvényeinek koordinátora – a ferences lelkiségről beszélt, bevezetve a nap irodalmi, történeti és zenei programblokkját, amelynek keretében szavalatok hangzottak el, művésztanárok és diákok adtak elő zenés, énekes darabokat.
Berhidai Piusz ferences tartományfőnök is szólt a jelenlévőkhöz. Kiemelte, hogy az immár 75 éves középiskola „olyan társadalmi légkörben kezdte meg működését, amely csak látszatra volt szabad, az akkori állami vezetés abban bízott, hogy a szentendrei ferences tanintézmény működése eleve bukásra van ítélve. Nagy kérdés, hogy mi a titka annak, hogy bukás helyett ma jubileumot ünnepelhet a gimnázium közössége.”
Az állam akkor megbízást adott a ferenceseknek – pedig nem is tanító rend! – erre a feladatra. A tartományfőnök hangsúlyozta, „az Assisi Szent Ferencre jellemző belső szabadság lehetett meg a rendtársaimban is, akik igent mondtak hetvenöt évvel ezelőtt, és ugyanez a szabadság, hit lehetett és lehet azokban a világiakban, munkatársakban és tanárokban, valamint a szülőkben, akik megbíztak ebben a testvéri közösségben akkor és most is.”
„Rábízták erre a közösségre a gyerekeiket, hogy a tanárok átadhassák nekik az Istentől tanult belső szabadság megélésének titkát, ami egyedüli forrása lehet a valódi, tartós, éltető örömnek. Az, hogy itt vagyunk, bizonyítja, hogy ez a belső szabadság működik, hatékony, teremtő erő van benne” – mondta a tartományfőnök, és hozzátette: „amikor visszagondolok rendtársaimra vagy azokra a világiakra, akik meghatározók voltak eddigi életemben, úgy látom, mind olyan személyiségek voltak, aki képesek megszólítani az embert – az evangélium szellemében – és egyúttal megszólíthatók is maradnak.”
A továbbiakban Kiss Menyhért OFM matematikatanár oldott hangulatú – nem kis derültséget keltő –, komikusi bravúrokkal fűszerezett, emlékező szavai következtek. A szerzetes pedagógus több évtizedes tanári, rendi életének, hivatásának lényegét egy könnyen megjegyezhető üzenetbe sűrítette, Assisi Szent Ferenctől idézve: „Testvéreket adott nekem az Úr.”
Humoros, szeretetteljes vallomása a „testvérekhez” szólt: a rendtársakhoz, a diákokhoz, tanárokhoz és minden vele együtt dolgozó munkatárshoz.
Az emlékezésből kiderült, hogy Kiss Menyhért OFM Székely János püspökkel együtt lett „elsőéves” a szentendrei gimnáziumban: a szerzetes mint kezdő tanár, a püspök mint elsős diák.
Az 1950 ősze óta fennálló szentendrei Ferences Gimnázium egy éven át tartó jubileumának központi ünnepén az igazgató elismerésben részesített tanárokat, diákokat, majd a középiskola Szent Ferenc udvarán folytatódott a program egy flashmobbal, a 75-ös szám megformálásával és e forma drónfelvételének elkészítésével, majd az ünnepi torta felvágásával, illetve elfogyasztásával.
Fotó: Lambert Attila
Körössy László/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
