Június 10-én Vácott rendezték a 2026-os Máltai Tehetségkutató döntőjét. Az ötödik alkalommal megrendezett eseményre 42 felzárkózó településről több mint 160 fiatal jelentkezett. Végül 24 településről 110 gyermek jutott be a váci püspöki palota rendezvényközpontjában szervezett döntőbe. Bessenyei Mihály riportja.
Színes szoknyás kislányok tánclépéseket gyakorolnak a parkolóban, egy kállói és egy zalakomári srác ad hoc gitárkurzust tart egymásnak a kávézóban, egy sarokban utolsó pillanatos énekpróba zajlik, a mindent ellepő gyerekkavalkádban pedig tyúkanyóként repdes a kísérők – tanárok, Jelenlét Pontosok, szülők, segítők – gyülekezete. A többség korahajnalban indult útnak, és a lámpaláz miatt előtte sem nagyon aludt, de az izgalom és a lelkesedés felér egy tripla presszóval: zsizsegve-viccelődve foglalják el helyüket a konferenciateremben.
Az eseményt Kiss Tibor, a Máltai Iskola Alapítvány kuratóriumi elnöke nyitotta meg. Köszöntőjében kiemelte, hogy ma ne csak azoknak tapsoljunk, akik itt vannak, hanem azoknak is, akik bár most nem jutottak be a döntőbe, de ugyanakkora lelkesedéssel és szorgalommal gyakoroltak, mint azok, akik ma itt lehetnek.
A nyitóbeszéd egy pontján felhívta a színpadra az egyik résztvevőt, Horváth Mirjam Kamillát, akivel egy rögtönzött miniinterjút komponált. A jelenet legjobb része volt, amikor megkérdezte Kamillától, hogy mit ajánl a társainak izgulás ellen. – Hogy ne izguljanak! – vágta rá kapásból az egyébként szintén izguló tarnabodi lány.
A megnyitót követően gyorsan elkezdődött a tehetségek bemutatása. Szokás szerint idén is négy kategóriában – ének, tánc, kollázskészítés és versmondás – indulhattak a versenyzők, egyszerre akár többen is. Kamilla például táncban és énekben is megmérettette magát.
A kategóriák mentén két korosztályra osztották a versenyt, külön kerültek elbírálásra az 5–6. és a 7–8. osztályosok. A versmondók széles költői palettát vonultattak fel: Aranyosi Ervin, Lakatos Edvárd, Reményik Sándor, Arany János, Choli Daróczi József és Kányádi Sándor művei követték egymást a színpadon. Sőt, akadt a 7–8. osztályosok között egy olyan lánglelkű ifjú is, aki saját versét szavalta el a nagyérdeműnek. Bátorságával ki is érdemelte a tapsot, amihez annyit azért hozzá kell tenni, hogy
Legfeljebb egy-egy meglepett szemöldökfelhúzás érkezett a konkurenciától egy különösen jól sikerült fellépés közben.
Kitűnő fellépésből pedig nem volt hiány. A versmondókat a dalosok követték: sok népdal, néhány műdal, sőt még egy beás nyelven előadott ősi cigány népdal is felkerült a repertoárba, mind gyönyörűen és technikásan előadva.
Az ezt követő táncokban mutatkozott meg talán leginkább a magyarországi cigány kultúra sokszínűsége. Nagyecsedi, pergetős, toppantós stílusok váltották egymást. A lányok szemérmesen forogtak körbe, míg a fiúk nagy tapssal és nagy dobbantásokkal táncoltak körülöttük.
Mindeközben kiállították a győztes kollázsalkotásokat is, amelyekben az ebédszünetben gyönyörködhetett, aki akart. Amíg pedig a zsűri próbálta a jók közül kiválogatni a legjobbakat, és a versenyzők ebédeltek, Kiss Tibor elárulta, hogy pedagógiai szempontból a Máltai Tehetségkutatónak ez a végső fázisa csupán a hab a tortán.
Ugyanis az az energia, amelyet egy új vers, tánclépés vagy dal elsajátításába fektetnek, nem vész el. Megmarad, mint ahogy annak tudata is, hogy önerőből képesek valami szépet és újat alkotni. A kitartás, az önbizalom, a veszteség elfogadása – a „majd jövőre nyerünk” mentalitás elsajátítása – nem magától értetődő tulajdonságok. Ezeket ki kell alakítani, támogatni és fejleszteni.
A Máltai Tehetségkutató pedig éppen ezt teszi, ráadásul olyanoknak segít ebben, akik olyan hátrányos helyzetű településre vagy régióba születtek, ahol ezeknek a készségeknek az elsajátítása sokkal nehezebb, mint a jóléti társadalom kedvezőbb körülményei között élőknek.
Ebéd után a Paramisi Társulat szórakoztatta a fiatalokat, míg a zsűritagok törték a fejüket a jegyzeteik felett. A végére összeállt a győztesek sora, amely ITT megtekinhető.
Külön köszönet illeti azokat a Jelenlétpontosokat, tanárokat, önkéntes segítőket, szülőket és közösségeket, akik segítettek a gyerekeknek a felkészülésben, az utazásban és akik végig bátorították őket. A szervezők köszönik azoknak a névtelen adományozóknak, akik az adomanyozz.hu weboldalon keresztül támogatták az esemény létrejöttét, valamint az MMSZ Óbudai Technikum és Szakképző Iskola diákjainak, akik a tízórai és uzsonna tálalásában segítettek.
Forrás és fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
