A FÖLD ÁRNYAS OLDALA – Nem úszhatja meg a kemény vitákat a héten az EU-csúcson debütáló kormányfő.
Néhány hét telt csak el a Magyar-kormány hivatalba lépése óta, és az azóta is folyamatos belpolitikai viharok közepette kevesebb figyelem jutott az új vezetés külpolitikai lépéseire. (Kivéve a külpolitikának csak részben tekinthető EU-ügyeket az uniós pénzekkel kapcsolatosan.) Ez érthető is, diplomáciai alkalmak nem adódnak mindennap, ezzel együtt az új kormányfő fontos találkozókat is lebonyolított európai vezetőkkel.
Az idehaza feltűnően agresszív Magyar Péter esetében szembetűnő az a jólneveltség, amellyel mondjuk a francia elnök vagy az európai bizottsági elnök, illetve az olasz és a lengyel kormányfő társaságában képes mutatkozni.
Ha egy-egy sajtótájékoztatón jelentkeztek is indulatkezelési problémái, ezeknek ugyancsak belpolitikai okai voltak. Mindenesetre új oldaláról ismerhettük meg a kezdő miniszterelnököt: tud ő disztingválni, ha akar – és érdeke fűződik hozzá. Márpedig első külpolitikai lépéseiből azt a következtetést vonhattuk le: a „renitens” Orbán Viktorral szemben a „jó fiú” és „megbízható szövetséges” Magyar Péter képét akarja a külföld felé mutatni. Mondhatnánk, ez diplomatikus dolog, meg különben is, legyünk valóban szavahihető szövetségesek, de a helyzet az, hogy bizonyos érdekellentéteket nem lehet megúszni és a szőnyeg alá söpörni.
Vegyük például Magyar Péter eddigi legnagyobb diplomáciai melléfogását! Már a Tisza Párt választási győzelme után, de még miniszterelnöki beiktatása előtt csaknem egyszerre jelentette be, hogy meghívta Budapestre, az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójára Benjamin Netanjahu izraeli kormányfőt, illetve azt, hogy hazánk – az Orbán-kormány döntésével ellentétben – mégsem fordít hátat a Nemzetközi Büntetőbíróságnak. Azaz Netanjahut az ideérkeztekor annak és rendje módja szerint őrizetbe vennék.
Szép meghívás az ilyen! Vannak persze pró és kontra érvek az izraeli kormánnyal ápolt politikai barátsággal, illetve a hágai büntetőbírósággal kapcsolatban is. (Amelyik Karim Khan főügyész minapi felfüggesztésével éppen története legnehezebb napjait éli.) Csak egy dolgot nem lehet: egyszerre gyűjteni be a Facebook-szívecskéket az izraeli jobboldaltól és az Európai Unióból is, amelynek minden tagállama részese e bíróságnak, és mint tudjuk, az a brüsszeli jelszó: aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére! Lenne amúgy pofonegyszerű megoldás: Magyarnak Jichák Hercog államelnököt kellett volna meghívnia október 23-ra. Őt senki nem körözi, politikailag közelebb is állhat Magyarhoz, és jobban ráérhet Netanjahunál. Azokban a napokban épp választások lesznek Izraelben.
Ha valóban sikerül rangos külföldi vendégeket megnyerni, hogy jöjjenek el az évfordulóra – Magyar a párizsi útján meghívta a francia elnököt is –, ez házigazdaként is jó bemutatkozási lehetőséget jelenthet számára. Addig azonban még számos kül- és Európa-politikai csatát kell megvívnia. Mindjárt e héten az Európai Tanács ülésén debütálhat Brüsszelben. A diplomácia azt diktálja, új fiú ne rontson ajtóstul a házba, csak éppen az elkerülhetetlen viták – így az EU 2028–34-es keretköltségvetéséről, amellyel kapcsolatban már nem lehet majd orbánozni – nem várnak addig, amíg a tanács junior tagja komfortosabban nem érzi magát a tapasztaltabbak körében. Az osztrák kancellárral találkozva – miközben a nyugat-magyarországi azbesztszennyezés megkerülhetetlen feszültségpont a két ország között – Magyar azt mondta: „nem lesz mindenben egyetértés, de ez nem is baj”, illetve „Magyarország konstruktív tagja lesz az Európai Tanácsnak és a miniszterek tanácsának. Ez nem azt jelenti, hogy […] nem fog mindig nagyon következetesen kiállni a magyar emberek és a magyar vállalatok érdekei mellett, de azt jelenti, hogy ha valaki egy klub tagja, akkor a klub szabályait betartja és annak közös érdekeit is szem előtt tartja a magyar érdekek mellett.”
Ez nagyon érdekes megfogalmazás: Magyar Péter pedzegeti, mi lenne a dolga (tudniillik a magyarok képviselete, eleget hallhatta ezt Orbán Viktorról), csakhogy nem veszi észre, hogy ugyanazok körében akarja magát jól érezni, akiknek éppen ez nem áll az érdekükben. Azokkal utazik egy kupéban, akiknek a társasága – mint Ursula von der Leyené, Manfred Weberé, de sorolhatnánk az egész néppárti, sőt fősodorbeli nómenklatúrát – a befogadottság jó érzését adhatja Brüsszelben, különösen egy kezdő politikusnak.
Azontúl, hogy a beígért 16,4 milliárd euróval kézben tartják Magyart, éppen ők azok, akik rossz irányba viszik Európát és vele bennünket. Ez a migrációtól kezdve Ukrajna elvakult háborús támogatásán át az elhibázott energiapolitikáig számos kérdésben megmutatkozott.
Az Európai Néppártban, a legbefolyásosabb pártcsaládban Magyar Péternek kényelmes lehetett beülnie a Fidesz akkorra már kihűlt helyére, de Friedrich Merz kancellár vagy a liberális Emmanuel Macron elnök társaságában is a képzeletbeli vonat olyan, mint a székely viccben: „– Messze van még Kolozsvár? – Most már bizony messze…” Otthon Merz és Macron is rendkívül népszerűtlen, a németek és a franciák tisztában vannak az európai fősodor vergődésével. (Macron szerencsére jövőre távozik Franciaország éléről. A franciák két forgatókönyvre is készülve mérnek a jövő évi elnökválasztás előtt: arra az esetre, ha Marine Le Pen mégis indulhat a patrióta Nemzeti Tömörülés képviseletében, illetve arra, ha Jordan Bardella száll versenybe. Jelenleg Bardella egyértelműen, míg Le Pen kevésbé, de vezet az összes lehetséges második fordulós ellenfelük előtt. Ők Orbán Viktor politikai szövetségesei; a patrióták a héten szintén egyeztetnek Brüsszelben.)
Hangzatos a visegrádi négyek tervezett újjáélesztése is. Ez az együttműködési forma sajnos megszenvedte, hogy Ukrajna kérdése teljesen rátelepedett az európai politikára, a nézeteltérések pedig a magyar–lengyel viszonyt is megterhelték.
Magyar Péter elvbarátjára és támogatójára lelt Donald Tuskban, Varsóba az új magyar irányvonalnak megfelelőbb nagykövetet küld, viszont egyrészt a lengyelek jövőre új parlamentet választanak, másrészt Csehországban a patrióta Andrej Babis, Pozsonyban pedig a szuverenista Robert Fico már nem annyira tűnik Magyar emberének. Juraj Blanár meg még kevésbé. A szlovák külügyminiszter élesen visszautasította Magyar Péter Trianonnal kapcsolatos szellemeskedését. Persze a szlovákok nem mennek a szomszédba némi kisebbrendűségi érzésért, illetve – mint a Benes-dekrétumok közelmúltbéli felemlegetése ismét mutatta – magyarellenességért sem. De az ilyesmikkel azért érdemes időben tisztában lennie Magyarnak, különösen, hogy a Tisza Párt természetes pozsonyi szövetségese Fico ellenzéke.
Egyelőre csak három nagy kérdőjelet tehetünk amellé, hogyan alakulhatnak az új kormány kapcsolatai a legfontosabb világpolitikai tényezőkkel: az Egyesült Államokkal, Kínával és Oroszországgal. Washington fontos szövetségesünk, a Magyar-kormány kinevezései – Orbán Anita miniszterrel, Breuer Klára és az erős NATO-s Mészáros Krisztián államtitkárral – pedig arra utalnak, az atlantista vonalat akarja erősíteni.
Kérdés, mennyit ér ez a Trump-kormány asztalán az orbáni „aranykor” után, bő két évvel az amerikai elnökválasztás előtt, miközben az USA figyelme egyértelműen Európán kívülre irányul. (Kis adalék: másfél éve, David Pressman örvendetes távozása óta nincs kinevezett amerikai nagykövet Budapesten, sőt az új jelölt, Benjamin Landa szenátusi meghallgatása tapodtat sem halad.)
Moszkvával és Pekinggel a Magyar-kormány két év ellenzéki putyinozás és kínai akkugyárazás után várhatóan fokozottan óvatos lesz (ez fordítva is igaz), de egy biztos: országunknak nem érdeke, hogy eddig is jól működő gazdasági kapcsolatokat áldozzunk fel a Navalnij-emlékhelyezők, az Ukrajnába szerelmesek vagy a debreceni akkugyár apropóján ismertté lett, Brüsszelből is pénzelt, majd a vezetője révén tiszásként coming-outolt Mikepércsi Anyák örömének oltárán.
Szőcs László – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
