A Hunhír.info új szerzőjének írásaival már találkozhatott a kedves Olvasó, most egyfajta bemutatkozásként egy kényes, érzékeny és fájdalmas kérdést is érintve teszi elénk névjegyét.
A Hunhír.info új szerzőjének írásaival már találkozhatott a kedves Olvasó, most egyfajta bemutatkozásként egy kényes, érzékeny és fájdalmas kérdést is érintve teszi elénk névjegyét.
Részben török vér csörgedezik ereimben. Családfakutatásom eredménye megerősített abban, hogy a Törökországban található Konya városához (kerengő dervisek otthona) őseimet származási eredet köti.
Az Oszmán Birodalom 150 éves uralma alatt mi, Kónyák hadifoglyokként szolgáltunk. Így jutottunk el Erdélybe is, ahol a török hódoltság után letelepedtünk és onnan szivárogtunk be a jelenlegi anyaországba is. Szülővárosomban, Szegeden is jelentős Kónya vezetéknevű ember él napjainkban. A Kónyák általában köznemesi címet viselő írnokok, hivatalnoki feladatokat ellátó személyek voltak.
Büszke vagyok arra, hogy egy régi erdélyi nemesi családnevet viselhetek, mely Egerpatakról eredeztethető. A mai Székelykocsárdban, amely ugyancsak Erdélyben található, a mai napig nagy számú Kónya él, a falu papja is az. A történelmi irományok a 16. századtól kezdődnek, az ország javát szolgáltuk mindig. Egy idézet: “Ezen család tagjai sem zárkóztak el az ország szükségletei elől, ott voltak ők mindenütt, hol segíteni kellett. 1848/49-ben is valamennyi fegyverfogható tagja önkéntesen vett részt a zsarnokság ellen vívott csatákban, számos tagja hagyta ott életét.”
A trianoni békediktátum aláírása napján, Nagy-Magyarország feldarabolása ellen Törökország felszólalt és nem támogatta, határozottan elutasította azt. Noha ez nem mentett meg minket, a “békeszerződés” ítélethirdetésekor mégis egyfajta rokonszenvet és kisebbfajta gyógyírt jelentett a török nemzet kiállása hazánk mellett.
A történelmi Magyarország szörnyűséges szétdarabolását az 1920. június 4-én elfogadott trianoni békediktátum szentesítette, Törökország megcsonkítását pedig az 1920. augusztus 10-én a Sévres-ben aláírt békeparancs. Törökország szerencséjére, a török hazafiak között volt egy kivételesen tehetséges főtiszt, Musztafa Kemál, aki visszautasította a megalázó diktátumot és 15 tiszttársával elindította az ellenállást, egy teljesen reménytelennek tűnő függetlenségi harcot a megszálló antant hatalmak ellen. A törökök oldalán minden arcvonalon magyarok is harcoltak. A Székely Hadosztály katonái Magyarországon nem érték el a céljukat, nem sikerült megvédeni Erdélyt az antant hatalmakkal szövetséges románok ellen, a török függetlenségi háborúban viszont visszavágnak az ellenségnek, kiűzik az antant szövetségeseket az országból. Ezt a történetet dolgozza fel Cey-Bert Róbert Gyula: Atatürk magyarjai c. regénye. Jelenleg a 100 évvel Trianon után c. film török nyelvre való fordításáért lobbizok.
A mai Törökország hazánk erős szövetségese, és a kiemelkedően jó diplomáciai kapcsolataink tovább erősödhetnek az ősi rokonságtudatunk mentén.
Kónya Ferenc – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
