Hálaadó szentmisével és előadással emlékeztek meg Márton Áron püspökről június 6-án a burgenland-lajtaszentgyörgyi magyar egyházközség tagjai a bécsi kamilliánus kolostorban a Márton Áron-emlékév alkalmából.
A Márton Áron püspök boldoggá avatásáért felajánlott szentmisében György Alfréd kamilliánus szerzetes prédikációjában Márton Áron püspök – lassan száz éve elhangzott – Oltáriszentségről szóló beszédeiből idézett.
„Templomainknak ezért sajátja az a minden más templomtól megkülönböztethető melegsége, áhítata, szent, jóleső, ránk boruló hangulat.”
„Ránk borul az Isten vágya – az Isten vágyakozik utánunk az Oltáriszentségben, ezért lett kenyérré és borrá! Az a jóleső érzés, hogy az Isten itt van és kiárasztja ránk az ő életének létét, illatát. Ez minden katolikus templom sajátja, mert itt van Jézus az Oltáriszentségben. Ez a jóleső, ránk boruló Isten-hangulat betölti az emberek szívét, különösen akkor, mikor sebzettek.”
„Így megközelíthető (…), így lehet Istenem, barátom és mindenem.” „Isten velünk marad az Oltáriszentségben, ez az ő elsődleges szándéka! Jézus az Oltáriszentségben az Isten szívének szeretete. Isten szívébe kapcsol bele bennünket az Oltáriszentség.”
„A szentáldozásban élő test egyesül az élő testtel. Jézus közli önmagát, nem azért, hogy elvegye, hanem hogy megadja életünket.”
Mi alakulunk jézusivá, a mi testünk válik tabernákulummá – tette hozzá szentbeszédében György Alfréd kamilliánus szerzetes. – Minden megtört emberi életben ott van az Oltáriszentség, ott van a szenvedő Jézus, a Golgota és a föltámadás. Valamikor megtörünk, valamikor sebzetté válik a szívünk, de valahányszor szembenézünk saját sebeinkkel, valahányszor Jézus szívébe rejtjük ezeket a sebeket, nem fogunk félni sem a magunk, sem mások sebétől, hanem bátorság lesz bennünk felismerni azt, hogy
Legyünk gyógyítóak találkozásainkban! Imádkozzunk családjainkért, és imádkozzunk Isten szolgája, tiszteletreméltó, szentéletű Márton Áron püspökért, hiszen ő az életét, szolgálatát, testét és lelkét népének törte meg. Vallotta és megélte: „Non recuso laborem! – Ha népemnek szüksége van rám, nem vonakodom a munkától, a szenvedéstől!”
A szentmisét követően Nagy Zoltán székelyudvarhelyi történelemtanár előadását hallgathatták meg az egyházközség tagjai; mozaikképek, videó- és hangfelvételek által kerülhettek közelebb Marton Áron püspökhöz.
Végül Pál László püspöki helynök, plébános, magyar lelkész röviden beszámolt a Márton Áron püspökkel megélt élményeiről, visszaemlékezve a kispapi éveire és a temetés napjára is. Szemtanúja volt a történelmi megemlékezés pillanatainak, amikor a püspököt a székesegyház kriptájába, végső nyughelyére kísérték. Kispapjaiként virrasztottak, őrizték a püspököt. Valaki egy nemzeti színű szalagot helyezett a koporsó mellé, „Hálával, magyar néped!” felirattal. Az őrállás ideje alatt megjelent két fekete ruhás, bőrkabátos férfi (a securitate megbízottjai), kivették a nemzeti színű szalagot a koporsó mellől, kabátzsebbe tették és eltávoztak. A szalagnak nyoma veszett, de Pál László tanúja volt az eseményeknek. A nemzeti színű szalagot elvihették a diktatúra emberei, de a magyar nép háláját nem lehet ellopni. Márton Áron püspök tanúsága, áldozata, életpéldája, népéért vállalt szolgálata szívünkben él.
Szöveg: Székely Annamária
Forrás és fotó: Romkat.ro
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
