Június 10-én, spanyolországi apostoli útjának ötödik napján délelőtt a Szentatya ellátogatott a barcelonai Brians 1 büntetés-végrehajtási intézetbe. Leó pápa egy ének, az intézet igazgatójának köszöntője, a börtönpasztoráció egyházmegyei megbízottjának, Jesús Bel atyának a tanúságtétele, valamint két fogvatartott nő, Montse és Josefina tanúságtétele után mondta el köszöntőbeszédét.
A találkozó végén az apostoli áldás, az ajándék átadása és a záróének után a Szentatya külön is köszöntötte az intézmény néhány fogvatartottját. Az intézetből pedig a Montserrati Miasszonyunk-apátsághoz indult, hogy részt vegyen a rózsafüzér közös elimádkozásán.
Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük XIV. Leó pápa köszöntőbeszédét, melyet a büntetés-végrehajtási intézetben mondott.
Kedves testvéreim!
Köszönöm mindnyájatoknak a szívélyes és szeretetteljes fogadtatást!
Épülésemre szolgált Montse és Josefina tanúságtétele, amelyet megosztottak velünk. Nagyon köszönöm! Köszönöm továbbá Jesús atya szavait, melyek rávilágítanak a Sant Feliu de Llobregat-i egyházmegye börtönpasztorációjában szolgáló lelkészek és önkéntesek elkötelezettségére.
Minden ember „méltósággal rendelkezik” már azon ténynél fogva, hogy „Isten akarta, teremtette és szereti őt” (vö. Magnifica humanitas enciklika, 52).
Vigasztaló igazság ez, mely mindenkor kísér bennünket, és emlékeztet arra, hogy az ő irgalmas szeretete mindig felülmúlja mindazt a jót vagy rosszat, amit tettünk.
Ez különösen igaz rátok, kedves testvéreim, akik távol vagytok szeretteitektől, és jelenlegi helyzetetek miatt is szenvedtek. Amikor megkísért benneteket a gondolat, hogy kevesebbet értek, s úgy érzitek, nem érdemes továbbmenni, „emeljétek föl tekinteteteket” arra, aki oly sok ember jelenléte által szüntelenül megmutatja nektek szeretetét és közelségét.
Bár utatok bizonyos szakaszait szorongás és szomorúság kíséri, ne feledjétek, hogy
Szent Ágoston a Vallomásokban megosztja velünk saját életútját, és erről beszél; ha bízunk az isteni kegyelemben, és hagyjuk, hogy vezessen és átalakítson bennünket, felfedezzük, hogy életünkben a múlt nem pecsételi meg végérvényesen a jövőt, hanem lehetőséget kínál arra, hogy megváltoztassuk döntéseinket és választásainkat.
Adjunk teret az Úrnak szívünkben, és keressük az ő arcát! Engedjük, hogy szeretete kísérjen bennünket!
Ő lelkiismeretünk mélyén ma is szól hozzánk, hogy felfedezzük: közöttünk lakik. Csak arra vár, hogy lehetőséget adjunk neki.
Kedves barátaim, arra hívlak benneteket, hogy továbbra is Isten álmát álmodjátok!
Különösen is a Fogolykiváltó Boldogasszony anyai közbenjárásába ajánllak benneteket, és szívem mélyéből kérem az Urat, hogy áldjon meg benneteket. Nagyon köszönöm!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
