Halmai Tamás költő, író, irodalmár jegyzetét olvashatják.
„A regiszterek már átjárhatóbbak,
egyszerűbben fogalmazunk,
s az ige akkor is varázsol,
ha nem emlékszünk arra, mit jelent.”
(A homályról)
Miközben ifjúsági fantasyregény-sorozatával (Hajnal öröksége) az egyik legnépszerűbb kortárs szerzővé vált, a 2026-ban Bella István-díjas Viola Szandra a költői identitásához is hű maradt. Sőt: új verseskötetével egy időben esszékönyvet (Magyar monszun, Irodalmi Jelen Könyvek, 2025) is publikált. Mindkét mű érdemes a figyelemre és elismerésre. Most a lírai kiadványt lapozom föl.
Viola Szandra költészete a kezdetektől nagy hajlandóságot mutatott a mágiás beszéd alakzataira, a keresztény szellemiség és a mítoszi észjárás összeismertetésére. Legújabb kötetében is ez a versnyelvi magatartás mutatkozik meg – fegyelmezett finomsággal és ítélkezésmentes szelídséggel. A tagolatlan pátosz kísértésétől köznyelvi fesztelenség és gyermeki játékosság óvja meg a költői megszólalást. Arány- és stílusérzék siet a versalany boszorkányos szándékainak segítségére.
A plasztikussá tett bölcselet versbeszéde az első ciklusban (Psyché Alteregónia) alakmást rajzoló, már-már epikus igénnyel fordul a természet misztériumaihoz – hogy a lélek természetéről szólhasson. Vizek, madarak, egek és évszakok rétegződnek egymásra s bomlanak ki egymásból. Csodákra ráismerő végérvény lakja ezt a verskultúrát; a beszédmodor misztikus axiómákat is sűrűn bíz az álomi lebegésre: „A végtelennel végtelen, / a végessel véges / viszonyban van.” (Első alkalommal) – „Egy világ, ahol / nincs jó vagy rossz, / csak kék és zöld.” (Erdő) – „Imádkozz, hogy holnap / legyen hajnalra.” (Nem tudják) – „nem lehet semmi kettő, / mert minden Szentháromság” (Hazugságtenger) – „Valójában kék istenek takarják az eget. / Mi van mögöttük?” (Az idő boga) – „Nincs olyan, hogy a fény hiánya, / csak sötét meg világos fény.” (Az idő boga). Itt „felhőkolostorba” vonulni (Az égi Psyché) és „szárnyszülött”-nek lenni (Sötétebbre) is magas rendű életkaland, s még a „feltámadáskori reflexiók”-at (Az idő boga) is érinti reflexió.
A második ciklus (Láss tengernek) mintegy lepárlása az első szövegfüzér mágiás világépítésének, vajákos karakterábrázolásának. A mítoszit, a varázslatost a személyes szentség nyelvére fordítja le – nem pátoszos hübrisszel, hanem játékos és szójátékos hitellel. Egyszerre tündér és kobold, aki itt beszél, varázsigéit egy koramindentudó gyermek tisztaságával közli. A könyv végére érve meghatározó tapasztalatunk, hogy a jól felismerhetően saját vershanghoz jól felismerhetően jelentős nívó társult.„…ha beszélnek, csak azért teszik, / hogy általa erdőket növesszenek” (Vízben) – olvassuk a „feltámadás-vérű nemzetség”-ről; „soha nem tudják elfelejteni / a másikból a végtelent” (Északi nyár) – szól az „álmatlanok” jellemzése. És helyesen tesszük, ha igyekszünk magunkra ismerni – avagy legalább ünnepi pillanatokban hasonulni az ábrázoltakhoz.Nagy csalódás nem érhet, hiszen ez a versvilág a megváltottság színskálájától ékes: „Születés is, halál is színarany” (Csak egyetlen helyen ismerik).
Metafizikus gondolati líra – de lenyűgözően érzéki ecsetvonásokkal: gondolkodó érzetek, merengő észleletek könyve ez, melyben egy eszmélet alatti álmatlanság látomásai sorakoznak. A regényszerűen folytatólagos versfolyamból ugyanakkor nagy versek is kiemelhetők (ilyen például A két és feledik napon, mely a feltámadás eseményére nyit megejtően friss látószöget);
Irodalmi projektjei, performanszai és kulturális újságírói (benne rádiós szerkesztői-műsorvezetői) munkássága Viola Szandra nevét hosszú évek óta forgatják a művelt nyilvánosság tereiben. A fentiek alapján nem kérdéses, hogy költőként és esszéistaként is számolnunk kell a szerző jelentőségével: poétikai kultúrája világok közt ébredt magára.
Viola Szandra: Két világ közt alszik, Guttenberg Pál Népfőiskola – Orpheusz Kiadó, 2025.
Fotó: Guttenberg Pál Népfőiskola – Orpheusz Kiadó
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. május 31-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
