Június 28-án újra megrendezik a Dicsőítő Sziget fesztivált a Szentendrei-sziget Budapesthez közeli településén, Szigetmonostoron. Az egész napos program már előző este elkezdődik a Szentháromság-templomban tartandó 24 órás dicsőítéssel. Vasárnap 11 órakor Marton Zsolt váci megyéspüspök mutat be ünnepi szentmisét, amelyet táncház és felekezeteken átívelő dicsőítő koncertek követnek.
A pódiumbeszélgetés során Megyeri Jonatán rabbi és Farkas Ferenc, a Nyolc Boldogság Közösség korábbi vezetője osztják meg gondolataikat a zsidók pászkája és a katolikus szentmise zsidó gyökereinek bemutatásával.
A programról és annak szellemi hátteréről a zenei fesztivál egyik főszervezőjét, Gável Andrást kérdeztük.
– Már hozzászokhattunk: ha indul a nyár, akkor Dicsőítő Sziget fesztivál. Miben lesz más az idei rendezvény?
– Ötödik alkalommal sikerül megrendeznünk ezt a zenei fesztivált Isten dicsőségére. Mondhatnánk viccesen: akik már törzsvendégei a Dicsőítő Szigetnek, képzeletben nem a „vakáció”, hanem a „laudáció” szót írhatnák fel az iskolatáblára, hiszen számukra a szünidő elejét ez a minden évben ugyanebben az időpontban megrendezett kulturális és evangelizációs program is jelzi. Minden alkalom egy picit más, és mégis hagyományos. Igyekszünk évente új dicsőítő előadókat meghívni, ezúttal például Oláh Gergőt; de vannak már megszokott csapatok is – gondolok itt Fóris Ritára és a családi zenekarukra, Prazsák Lacira, vagy a házigazda Eucharist együttesre. 2026-ban a mottónk: „Van egy hely”, a bibliai igehelyünk, amely beirányozza a szívünket, a Kolosszeiekhez írt levél első fejezetének egy mondata: „Testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.”
– Hogyan kapcsolódik ez a szentírási rész a dicsőítés gondolatához?
– Örömteli volt számomra a felismerés ezzel az igével kapcsolatban. Korábban nem tudtam mit kezdeni Pál apostol idézett szavaival. Ajándéknak tartom tehát, amikor megérintette a szívemet, hogy én is tagja vagyok Jézus titokzatos testének. Ez az ige nem arról szól, hogy Krisztus szenvedése bármilyen szempontból vagy mértékben elégtelen vagy hiányos lenne. Szó sincs erről! A megváltói áldozat ugyanis tökéletes, egyszeri és örök. Én, Krisztus testének egy darabja, pedig részt vállalhatok ebben az áldozatban. Amíg ezt nem teszem, élettelen, inaktív része leszek a nagy egésznek. Az istendicsőítő élet azonban bekapcsol mindegyikünket ebbe a krisztusi áldozatba.
És lássuk be: ez az aktiválódásunk leginkább abban nyilvánul meg, ha Istennek engedjük meg az akciót azáltal, hogy elfogadjuk az ő szeretettervét az életünkben. Helyet adunk Istennek, a szívünk közepén egyedül neki fenntartott helyen. Ez az istencentrikus élet minden dicsőítés alapja, amely végül a zene és az istendicsérő ének által túlcsordul belőlünk. A dicsőítés betölti bennünk az istenalakú űrt.
– Tavaly jelent meg az ön által írt könyv, A Dicsőítésvezető címmel, ahol a dicsőítésvezető szót nagy kezdőbetűvel írta. A dicsőítés ennyire fontos része az életének?
– A könyvemben azt az utat írtam le – tanúságtételekkel és igékkel kísérve –, ahogyan engem Isten szeretete megérintett és rabul ejtett születésemtől a mai napig, hogy elvezessen az istendicsőítő élet lelkiségéig. Már nem tudom értelmesen elképzelni az életemet Isten dicsőítése nélkül. Van egy ismerősöm, aki szememre vetette, hogy mindenbe belelátom a „dicsőítést”. Igaza van. A könyvben éppen erre mutatok rá a saját tapasztalataim, a Biblia és az egyház tanítása alapján. Azt akartam bemutatni, hogy Istent dicsérni nem csak zenével és énekkel lehetséges. Ezek ugyanis csak megjelenítik a hétköznapi odaadásainkat.
Megtisztelő számomra, hogy ezekkel a gondolatokkal nem vagyok egyedül: Varga László kaposvári püspök, Martos Levente Balázs püspök és Gájer László atya is írt a könyvembe, alátámasztva az istendicsőítő élet lelkiségének fontosságát.
– Az előző években a Dicsőítő Szigeten nem volt belépőjegy. Bárki ellátogathatott Szigetmonostorra, és részt vehetett a koncerteken. Idén is ingyenes marad a rendezvény?
– Sajnos nagy veszélye egy rendezvény ingyenességének, hogy a személyes anyagi áldozatunk hiányában kevésbé tartjuk értékesnek az adott programot. Ilyen az ember. Nekünk, szervezőknek ennek ellenére az volt a szándékunk, hogy az anyagiak hiánya miatt senkinek ne kelljen lemondania a fesztiválról. Az első évben egy jelentősebb állami támogatás révén dupla ennyi fellépőt hívhattunk el két színpadra, két napon át. A következő években egy színpadra, aztán pedig egy napra zsugorodott a rendezvény, az érdeklődés mégsem lankadt. A bőrünkön éreztük, hogy a világban tapasztalható gazdasági válság negatívan érintette a kultúra általunk képviselt vallásos szektorát is. Az előadók csökkentett vagy teljesen elengedett fellépési díjért mégis vállalták istendicsőítő koncertjeiket. Ez akkor nagyon sokat jelentett nekünk és a résztvevőknek is. Minden évben öröm számunkra megélni Isten gondviselését a különböző személyek támogatásai révén. A résztvevők önkéntes adományaikkal hozzájárulnak a rendezvény költségeihez. Vannak olyanok, akik egész évben, rendszeresen segítik a szolgálatunkat. Az idei esemény állami támogatásban részesült a vallásos könnyűzenei pályázat keretein belül, amely részben hozzájárul a szervezési költségekhez. Ennek köszönhetően tudjuk tartani, hogy a belépés továbbra is ingyenes, de mindenki jó szándékú és önkéntes adományát hálásan fogadjuk. Egyházi támogatásban azáltal részesülünk, hogy a helyi Szentháromság-plébánia a fesztivál idejére ingyenesen rendelkezésünkre bocsátja a plébániát és annak hatalmas kertjét, amely a koncertek helyszínéül szolgál. Az étkeztetésben állandó partnerünkre, a kiváló váci Adullám Kávézóra támaszkodhatunk, akikkel az őszi Ars Sacra – Adullám Fesztivált is szervezzük Vácon. A meghívásban – mások mellett – állandó partnerünk a Magyar Kurír.
– Ha már Vácnál tartunk, az idei fesztivál szentmiséjét Marton Zsolt váci püspök mutatja be. Mindig jelen van valamelyik egyházmegye püspöke a Dicsőítő Szigeten?
– Hatalmas öröm számunkra, ha egy főpásztor is közöttünk tud lenni évről évre, aki mindig egy kicsit Krisztus közelségének is a megtestesítője. Tavaly Erdő Péter bíboros atyát hívtuk, aki végül egészségügyi állapota miatt már nem vállalhatta a személyes részvételt, de tanítását elküldte nekünk. Idén Marton Zsolt püspök atya gondolataival tölthetjük fel a szívünket, amelyek éppen az istendicsőítő élet megélésében segíthetnek majd bennünket.
– Felekezetközinek hirdetik meg a fesztivált. Milyen hatással van az ökumenikus párbeszédre a katolikus értékek nyíltan vállalt képviselete?
– A Dicsőítő Sziget valóban minden Krisztus-követő közösség felé nyitott. De mi – egyéb dicsőítő zenei rendezvényekkel ellentétben – nem tudjuk a felekezetköziséget elképzelni, ha bárkinek „megtiltanánk”, miről tehet, vagy nem tehet tanúságot. Ez nem lenne alapja a szabad párbeszédnek a keresztény felekezetek között.
Ha pedig egy nem hívő ember ellátogat a szigetre, megérinti: ezek szeretik egymást. Ez önmagában felekezeteken átívelő tanúságtétel. Isten dicsőítése pedig minden közösséget összekapcsol, mert az nem ismer határokat. A Dicsőítő Sziget katolikus hátterű rendezvény, amely hídverő kíván lenni mindazok között, akik szeretik az örök szépet. Az előadók és a résztvevők itt elismerik, hogy létezik ez az abszolút szépség. Mi, keresztények az örök szépség forrását Istennek hívjuk, akiből minden szép származik. A Dicsőítő Sziget művészei ebből az örök szépségből merítenek és tolmácsolnak valamit a közönségnek.
– Ezért olyan boldog mindenki a Dicsőítő Szigeten?
– Általánosan elmondható, hogy az ember életében a szomorúság abból fakad, hogy elfordul Istentől. Ezt az elfordulást nevezem én bűnnek. Ebben a helyzetünkben sem szűnik meg bennünk a boldogság utáni vágy, csak azt nem Istentől reméljük, hanem inkább egymástól vagy egyéb boldogságpótlékoktól. Ám valójában boldogtalanok vagyunk, mert ezek a pótlékaink elmúlnak, elfogynak, kiürülnek, és tepernünk kell a megszerzésükért.
Isten bennünk él, mi Istenben, és ezzel párhuzamosan az ő öröme teljes lesz bennünk. Nem szomorkodunk tovább, hiszen már elfordultunk a bűneinktől, amelyek eltávolítottak bennünket Istentől. A boldogságunk az ő megtapasztalt jelenlétéből fakad. Szent Carlo Acutis kijelentése talán éppen erre vonatkozik: „A szomorúságban önmagunk felé tekintünk, a boldogságban viszont Isten felé.” A zsoltárokban azt olvassuk, hogy Isten az ő népének dicséretei között lakik. Amikor dicsőítjük Istent, meglátjuk saját bűneinket, és miután bűnbánatban megvallottuk azokat, eltűnik a távolság Isten és közöttünk. A dicsőítésben minden és mindenki a helyére kerül: Isten a szívünkben lesz, mi pedig az ő szívében. A szigeten emiatt boldogok sokan.
– Milyen előadók vezetnek bennünket a boldogság felé az idei fesztiválon?
– Először is hadd említsem meg a 24 órás dicsőítés szolgálóit. Egész Magyarország területéről érkeznek közösségek, hogy óráról órára részt vállaljanak az egész napos imádatban zenével, énekkel, dicsőítő rózsafüzérrel vagy éppen az evangéliumi maraton keretein belül. Én ezt a közbenjáró szolgálatot nevezem a fesztivál szívének és motorjának. Imádkoznak és zenével dicsőítik Istent a jelenlévőkért, akár résztvevőként, akár előadóként vannak jelen. Ez a háttérdicsőítés szellemi védelmet nyújt az idei színpadi dicsőítőknek: Prazsák Lacinak és családi zenekarának, a szegedi Jelenlét zenekarnak, akik a szentmisén látják el a liturgikus zenei szolgálatot, a dicsőítő oláh-cigány dallamokkal kísért táncházat vezető Nyírkátai és Hodászi Dicsőítőknek, a Jó Pásztor Zenekarnak, az Emberfia csapatának és az „újgenerációs” dicsőítő barátaiknak, azaz a dicsőítők utánpótlásainak, a FourISFive zenekarnak, Oláh Gergőnek, az Eucharistnak és a hosszú idő után visszatérő, néhai Fodor Tamás zenészbarátom csapatának, a Só együttesnek.
– Az idei fesztivál sem szűkölködik tehát előadókban, de talán kevesen tudják, mit is értsenek az „evangéliumi maraton” kifejezés alatt.
– Zámbori Soma színművész, jó barátom keresett meg azzal az ötlettel, hogy ő és az általa felkészített fiatal barátai arra vállalkoznának, hogy a 24 órás dicsőítés alternatív programjaként felolvasnák mind a négy evangéliumot művészi és hittel átélt előadásban, színészi szereposztásban. A dicsőítésnek ez szintén egyik lehetséges formája:
Jézus mint dicsőítésvezető megtanít bennünket arra, hogy nekünk se legyen más eledelünk az Atya akaratának teljesítésén kívül, hogy aztán eljuthassunk arra az egyetlen helyre, a Golgotára, ahol mi magunk is bemutathatjuk a dicséret áldozatát Istennek, hogy ekképpen is kiegészítsük testünkben azt, „ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az egyháznak javára”.
A részletes program ITT érhető el.
Fotó: Dicsőítő Sziget
Nádudvari Dorottya/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
