2026–2027-ben három jelentős, Olofsson Placid bencés szerzetessel kapcsolatos jubileumról emlékezünk meg: születése 110., letartóztatása 80. és halála 10. évfordulójáról. Ezekhez kapcsolódva szerveztek egyháztörténeti konferenciát június 4–5-én a Pannonhalmi Főapátságban.
A Pannonhalmi Főapátság, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) és a kereszténység történetével foglalkozó Commission Internationale d’Histoire et d’Études du Christianisme nemzetközi szervezet magyar nemzeti bizottsága szervezésében megtartott egyháztörténeti konferenciát Hortobágyi T. Cirill OSB pannonhalmi főapát nyitotta meg.
„Számunkra, bencések számára Placid atya mindenekelőtt rendtárs, szerzetestestvérünk – ugyanazokra a fogadalmakra mondott igent, és ebből a monostorból indult el életútjára. Ezért emlékezete nem csupán történelmi vagy intézményi kötelesség számunkra, hanem személyes ügy. Egy közöttünk élő ember volt: derűs, jó humorú, érdeklődő, barátságos, figyelmes testvér (…) Mi kincsnek tartjuk őt.”
A főapát a Gulágon tíz éven át raboskodó, életének 101. évében elhunyt szerzetesre emlékezve elmondta:
Aki találkozott vele, nem a Gulág foglyát látta benne, hanem azt az embert, aki a szenvedés ellenére megőrizte a humorát, a reményét és az emberek iránti bizalmát (…) történeteit hallgatva az ember egyszerre tudott nevetni és elgondolkodni.
Talán ez volt egyik legkülönlegesebb adottsága (…), nem a gyűlöletet vagy a keserűséget adta tovább, hanem az emberi méltóság erejét. Nem hallgatta el a rosszat, hanem megmutatta, hogy a rossz nem képes minden körülmények között győzni. Gyakran emlegette sajátos huncut mosollyal: »Én még élek, de hol van a Szovjetunió!?«”
Hortobágyi T. Cirill OSB ugyanakkor rámutatott: „Placid atya személye túlmutat saját közösségén. Élettörténete az egyháztörténet, a magyar történelem és a nemzeti emlékezet része lett (…), és sokat elárul a diktatúrák természetéről, amelyet nem lehet pusztán statisztikákból vagy politikai elemzésekből megérteni.
Placid atya hűséges maradt önmagához, a küldetéséhez, a hitéhez és embertársaihoz. Életpéldája ékes bizonyítéka annak, hogy „az emberi lélek szabadságának vannak olyan mélységei, amelyeket még a legkegyetlenebb rendszerek sem tudnak teljesen birtokba venni”.
Földváryné Kiss Réka a NEB elnöke bevezetőjében elmondta, hogy Placid atya 1938 és 1945 között írt naplóját ebben az évben tervezik megjelentetni, illetve a bencés szerzetesről szóló – a hagyatékán alapuló – kiállításon is dolgoznak, amelyet majd jövőre nyitnak meg.
A NEB elnöke emlékeztetett: a kommunista diktatúra idején „nem mindenkinek sikerült a túlélés, sem konkrét, sem átvitt értelemben. Az, hogy ki mikor milyen döntést hozott, hogyan vált áldozattá, együttműködővé, azt az élethelyzete egészének tükrében szabad, de ugyanakkor kell is mérlegre tenni.
Azt gondolom, hogy
Emberi méltósággal, másokat segítve élt a nehéz években, és azt látjuk, hogy nagyon sokan a maguk szintjén hasonlóképpen tudtak élni a belső szabadságukkal. Amit Placid ránk hagyott, az elsősorban az, hogy miként lehet minderről beszélni, anekdotává nemesítve (lásd örömolimpia), vagy a túlélés négy szabályába sűrítve.
Egy hitben járó szerzetes és tanárember a nyelvi készségével úgy tudta megformálni a történteket, hogy az mások számára is üzenetértékű legyen. Ezekből az üzenetekből táplálkozhatunk, és hálásak lehetünk az ő életéért, valamint azért is, hogy ezek a történetek megmaradtak. Mert segítenek a nagyon nehéz múltunkkal való megértő – de az igazságot szemünk előtt tartó – szembenézésben, a közös gondolkodás, beszéd, nyelv formálásában, hiszen erre nagy szükségünk van” – hangsúlyozta Földváryné Kiss Réka.
A konferencián Ásványi Ilona, a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár igazgatója tájékoztatta a jelenlévőket arról, hogy a főapátság és a NEB 2025. szeptember 24-én kötött megállapodást Olofsson Placid bencés szerzetes tárgyi és szellemi hagyatékának ápolására, feldolgozására és bemutatására, de már 2023-ban körvonalazódni kezdett a „Placid atya-projekt”, melynek célja „a szerzetes életútjának tudományos feldolgozása, vagyis alakja és emlékezete történettudományi igényességű objektív megrajzolása, széles körű ismeretterjesztő megőrzése (kiemelten az oktatásban), valamint lelki és szellemi spirituális örökségének összegzése és megóvása, hogy emlékezete valóban élő, eleven maradjon”.
A hagyatékot a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár Benedictina gyűjteményében őrzik. Placid atya 2017. január 15-én hunyt el; „könyvtári” hagyatéka 2022 nyarán került Pannonhalmára, 2023 elején pedig a NEB két kutatója, Soós Viktor Attila és Wirthné Diera Bernadett már elkezdte feltárni és kutatni.
Ásványi Ilona részletesen beszélt a gazdag hagyatékról. A dobozokban személyi iratok, a családra vonatkozó dokumentumok találhatók, köztük az Olofsson névvel kapcsolatos családfa; a szerzetes testvére, Jusztina (a családban Bubus) okmányai, valamint egy különlegesség: Placid atya gyermekéveiről tanúskodó napló, amelyet az édesapja írt.
Az előadó a diákévekre vonatkozó dokumentumok közül kiemelte Placid atya naplóját a cserkészéletről, a cserkésztáborozásokról készült rajzokat-festményeket, vagy a doktori dolgozata kéziratait.
A könyvtárigazgató emlékeztetett a szerzetesnek a fogsága előtti, már felnőtt éltének fő mozzanataira: szerzetesség-papság, tanárság, tábori lelkészi szolgálat, lelkipásztorkodás. „Az utóbbiban sajátos tónust kap a szociális érzékenység.” A hagyatékban fellelhetők a teológusok első gyakorlati szociális tanfolyamával (erről Soós Viktor Attila tartott előadást a konferencián) kapcsolatos dokumentumok.
Placid atya naplójából kiderül, hogy rendszeres kapcsolatot tartott az Egyház szociális küldetését szolgáló Szociális Testvérek Társaságával.
Fotó: Ásványi Ilona/Pannonhalmi Főapátság Könyvtár
A hagyaték részeként több dobozt töltenek meg a levelek. Köztük az a kis cetli, melyben édesanyját és a rendtársait (a fenti képen) értesíti arról, hogy tíz év börtönbüntetést kapott, illetve a Gulagról írt levelek és levelezőlapok.
Ásványi Ilona elmondta, hogy „megdöbbentőek azok a fogság utáni időszakból származó, a rehabilitációjával, valamint az ismételt és eredménytelen útlevélkérelmeivel kapcsolatos dokumentumok”. Igazolványok, feljegyzések és fotók segítségével követhető az a több mint két évtized is, amikor fizikai munkásként dolgozott, és papi hivatását csak titokban gyakorolhatta.
Placid atya az 1970-es évek közepétől kisegítő lelkészként végezte szolgálatát a Budai Ciszterci Szent Imre-plébánián. A hagyatékban található szentbeszédeiből kirajzolódik pasztorációs tevékenysége, papi lelkülete, tanári habitusa. Mintegy hatoldalnyi iratból azt is megtudjuk, hogyan készült a beszédeire – tette hozzá előadásában a könyvtárigazgató.
A megőrzött határidőnaplók, meghívók, különböző rendezvények programjai, levelek és előadásvázlatok pedig az életének a rendszerváltozás utáni, majd három évtizedet átölelő időszakáról tanúskodnak.
Placid atya vászonborítású naplói (balra) és az édesapja által vezetett naplók a gyerekeiről (jobbra); fotó: Ásványi Ilona/Pannonhalmi Főapátság Könyvtár
Ásványi Ilona két dokumentumról külön beszélt: az egyik a napló, amelyet Placid atya édesapja írt a gyerekeiről. Ezekből „egy olyan apa képe rajzolódik ki, aki olyan tevékenyen és hatékonyan vett részt a gyerekei nevelésében”, ami nemcsak a 19. században számított különlegesnek, de napjainkban is ritkaság. Az édesapa által vezetett, rajzokkal illusztrált napló 1933-ig követi nyomon Placid atya életét.
A másik dokumentumegység Placid atya naplója, melyet 1938. június 28. és 1945. február 21. között vezetett. Ahogy a konferencián megtudhattuk: a három kötetnyi, vászonborítójú, fényképekkel és egyéb aprónyomtatványokkal illusztrált „mű” hamarosan nyomtatásban is megjelenik.
A főapátsági könyvtár igazgatója előadásában megvallotta, hogy a naplót olvasva egy olyan pap, tanár, lelkipásztor képe rajzolódott ki előtte, aki, „ha élettörténete, sorsa másképp alakul, akkor is jelentős pályát futott volna be, és személyiségjegyei melyeket leginkább a Gulág kapcsán ismerhetünk, már ezekből a feljegyzésekből is jól körvonalazhatók”.
Az egyháztörténeti konferencia első napján több előadás foglalkozott azzal a politikai, társadalmi kontextussal (főként az Egyház és állam kapcsolatával), amelyben Placid atya életútja, lelkipásztori tevékenysége zajlott, küldetése kibontakozott.
Tabajdi Gábor történész, a NEB kutatója a szerzetesnek „a szovjet világgal való találkozásairól” tartott előadást,
Fejérdy András történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense az adott kort a Szentszék és a magyar állam diplomáciai kapcsolatainak tükrében vizsgálta,
Baráth Magdolna, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) tudományos munkatársa rámutatott a szovjet megszállás és büntetőpolitika folyamatában a katonai kémelhárítás (SZMERS) szerepére, amely a szovjet belügyi népbiztossággal (NKVD) karöltve működött, és ennek eredményeként már 1945 januárjától megkezdődtek a letartóztatások Magyarországon.
Szekér Nóra, az ÁBTL vezető kutatója a koncepciós perek előkészítésének módszerét vázolta, egyúttal a Katolikus Egyház bevonásának kísérletét az 1947-es „köztársaság-ellenes összeesküvési” koncepcióba. A történész kutatásai szerint az előkészületek már 1945-től tetten érhetők.
Placid atya működését, lelkipásztori tevékenységét közelebbi nézőpontokból mutatta meg Soós Viktor Attila történész (NEB) a teológusok első, 1937-es szociális tanfolyamáról szóló előadásában, hangsúlyozva a szerzetes szociális érzékenységét, az Egyház szociális tanítása iránti tevékeny elkötelezettségét.
A szeminaristáknak tartott tanfolyamot három bencés rendi növendék, köztük Olofsson Placid szervezte; ennek keretében a papnövendékek „terepen” is jártak, megismerkedve a győri munkásság helyzetével, ellátogatva két textilgyárba, vagy éppen a Győr-Újvárosban kialakított Trianon-munkástelepre.
A konferencián Németh Emma SSS beszélt Placid atya és a szociális testvérek szerteágazó kapcsolatáról a szerzetes hagyatékának tükrében.
Kálmán Peregrin OFM Placid atya és Kiss Szaléz OFM koncepciós ügyének találkozási pontjait mutatta be, megrendítő részletekkel a két szerzetest megtörni szándékozó kínzásokról.
Kisnémet Fülöp OSB a bencés iskolák két világháború közötti történetét tekintette át.
Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke Protestáns párhuzamok – Útkeresések, kényszerpályák a kommunista hatalomátvétel árnyékában címmel tartott előadást.
Nyitrai Ágnes, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára Olofsson Placid gyermekkoráról, az őt ért hatásokról beszélt, édesapja naplója alapján.
Délután a konferencia keretében kerekasztal-beszélgetésen vett részt Brückner Ákos Előd OCist, Várszegi Asztrik OSB, Bögre Zsuzsanna, a PPKE szociológai intézetének professzora és Wirthné Diera Bernadett történész.
A beszélgetés szerzetes résztvevői méltatták Placid atya lelkipásztori elkötelezettségét, őszinte hitét: „ahol szolgált, ott felpezsdült az élet”; személyes emlékeket felidézve kiemelték pozitív életszemléletét, szabad, keresztény emberségét és alázatát.
Külön megemlítették humorát és leleményességét, amely segítette a küldetésében – mások szolgálatában.
A konferencia első napja a főapátság és a NEB 10–12. évfolyamos diákcsapatok számára kiírt országos alkotói pályázatának eredményhirdetésével zárult. A Placid atyáról szóló pályázat videókészítés, ruhatervezés, városi séta és szabadulószoba kategóriájának első három helyezettjét díjazták.
A konferencia második napján, június 5-én Placid atya rabságának helyszíneiről, a Gulagon megélt évekről, majd a hazatérés–újrakezdés időszakáról, a szentimrevárosi tevékenységéről, illetve az atyáról szóló állambiztonsági jelentésekről tartottak előadásokat a történészek.
Körössy László/Magyar Kurír
Fotó: Lambert Attila; Ásványi Ilona/Pannonhalmi Főapátság Könyvtár
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
